Meizner Vera és családja történetét 2020 őszén meséltük el először. Akkor egy teljes ország fogott össze, hogy Vera férje, Tamás hozzájuthasson egy drága kezeléshez, ami az életet jelenthette volna. A kezelést végül nem tudták elkezdeni. Vera írása.
Állok Veled szemben. A dombtetőn, a szikrázó nyári napsütésben, az erdő széli fák halk susogásában. Körülöttünk idilli a csend.
Mégis… Nem itt kéne lennünk….
Valahol máshol…
Most épp mondjuk az Adrián.
Te a vízben a két prüntyővel, én meg a parton, a homokban fel-alá rohangászva, izgulva, mint mindig, hogy vajon lecsúszott-e az a karúszó, nem nyel-e túl sok vizet, amikor lebukik a víz alá, megtartja-e az úszógumi rendesen, tudod… Olyan mérhetetlen víziszonyom van, hogy soha nem sikerült megtanulnom normálisan úszni, így aztán mindig tiéd a feladat, ha a srácokat vízbe kell vinni…
Valahol máshol…
Mondjuk kettesben a Wörthi-tónál, bringával a tó körül. Emlékszel? Ott kérted meg a kezem.
Azt hittem, nem fér rá az ujjamra az a parányi csodaszép köves gyűrű, amit előrángattál a nadrágzsebedből…
Most is igent mondanék.
Ezerszer is igent mondanék.
Valahol máshol…
Haverokkal bortúrán a Badacsonyban vagy Villányban vagy Szekszárdon vagy Tolcsván…
Valahol máshol…
Összebújva a franciaágyon. Megint Te olvasnál fel nekem egy könyvből, amit találomra leemelünk a könyvespolcról, mielőtt bekuckózunk és mielőtt a válladra telepednék. Hangod ringatására aludnék el.
De itt vagyunk.
A dombtetőn, a szikrázó napsütésben, az erdő széli fák halk susogásában. Körülöttünk szinte idilli a csend.
És én csak állok és közben halkan suttogva betűzöm a neved.
Lassan, nagyon lassan olvasom fel az ezüstszín betűket.
Az ezüstszín vésett betűket a sírkövödön.
Nem, nekünk nem itt kéne lennünk…
Nyitókép: Meizner Vera saját fotója.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
