A covid alatt a kamaszok a társas kapcsolatok, ingerek szempontjából legfontosabb éveikben szorultak a négy fal közé. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány rajtuk is próbált segíteni a megterhelő időszak során. A nyár szintén kimelet időszak, amikor sok tini van egyedül vagy a saját közösségében. De mit lehet tudni a Kék Vonalról és hogyan működik az anonim segítségnyújtás telefonon vagy interneten keresztül? Táler Orsolyával, az alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk a segítségnyújtásról és a kamaszokról.
Mára számos más csatornán is fel lehet venni velünk a kapcsolatot, telefonon, cseten, e-mailen, facebookon és instán is jelen vagyunk, és az önkénteseink is folyamatosan dolgoznak – 24 órás a segélyhívó.
– Mik azok a témák, amelyekkel ma a legsűrűbben keresnek meg titeket az iskolák, vagy a pedagógusok?
– Legfőképp az online élettel kapcsolatos problémák merülnek fel, mint a cyberbullying, a szexting (erotikus, meztelen képek küldése online), de csináltunk már öngyilkossági prevenciós anyagokat is, arról, hogy miként vedd észre, hogy baj van, hogyan segíts. Az elmúlt időszakban egyébként már önkéntesek is járják az iskolákat, ami egészen kicsiben kezdődött, organikusan szerveződve. Ilyenkor az iskolák kérnek fel minket, hogy menjünk ki, beszéljünk kicsit a Kék Vonalról vagy általánosabb témákról, mint a cyberbullying, vagy az internetbiztonság.
– Az iskolák és a pedagógusok mellett még ott vannak ugye a szülők, akik a legfontosabb kapcsot jelentik a gyerekek felé. Hogyan éritek el őket?
– A Kék-Vonalnak alapvetően két segélyvonala van, a 116 111, ami a gyerekeké, és ott van a 116 000, ami szintén éjjel -nappal elérhető, ezt hívhatják a szülők vagy a szakemberek, ha egy gyerek ügyében kérnek segítséget. De tulajdonképpen úgy vagyunk vele, hogy minden hívás jöhet akárhova, csak jöjjön.
Néha az önkénteseknek is segítségre van szükségük
– Mesélj egy kicsit az önkéntesekről, mi kell ahhoz, hogy veletek dolgozzanak?
– Húsz éves kortól lehet hozzánk jelentkezni, érettségire van szükség, de más típusú végzettséghez nem kötjük a jelentkezést. Van viszont egy kiválasztási folyamat, különböző kérdőíveket kell kitölteni, szükség van egy önéletrajzra, erkölcsi bizonyítványra, ajánlásokra, ezzel picit megemeljük a küszöböt ugyan, de itt tényleg nagyon fontos, hogy olyan emberek jelentkezzenek, akik ezt valóban komolyan gondolják és hajlandóak már magába a jelentkezésbe is egy kis erőfeszítést tenni.
Aztán egy interjú keretein belül ismerjük meg a jelentkezőket és a kiválasztottak ezután vesznek egy módszertani képzésen, majd egy gyakorlati képzésen és a sikeres vizsgát követően kezdődhet a munka.
– Nem lehet könnyű lelkileg egy ilyen típusú segítői munka, főleg olyan embereknek, akik kvázi teljesen tapasztalatlanok az ezzel járó lelki megterhelésben. Ki segít az önkénteseknek?
– Valóban nem könnyű. Egyrészt minden ügyeletben vannak ügyeletvezetők, akik kifejezetten ezért is vannak ott, hogy egy prompt segítséget nyújtsanak az önkénteseknek, ha arra van szükség, de vannak szupervíziós csoportjaink, esetmegbeszélő csoportjaink is azért, hogy az önkéntesek is fel tudják dolgozni a lelki oldalát ennek a típusú munkának.
A Kék Vonal legtöbb hívója kamasz Fotó: Freepik
– Beszélgessünk kicsit a gyerekekről is, melyik korosztály keres titeket leginkább és milyen problémákkal?
– A legtöbb hívónk kiskamasz vagy kamasz, a cseten pedig egy kicsit idősebb korosztály, a középiskola felettiek keresnek minket. A leggyakoribb téma mindig is az volt, ami ezt a korosztályt a leginkább érinti, de legfőképp nyilván a szexualitás, a nemi identitás.
De bármi szóba jöhet, iskolai problémák, családi gondok, szerelem, barátság, párkapcsolat, minden, ami őket foglalkoztatja. A cseten, ahol még hang sincs és még jobban érvényesül az anonimitás, ott gyakrabban érkezik bántalmazással, családon belül erőszakkal kapcsolatos megkeresés.
A családon belüli erőszakra is tudnak reagálni
– Itt milyen lehetőségeitek vannak a segítségnyújtásra? Ha bejön egy hívás, ahol egyértelműen a családon belüli erőszak miatt telefonálnak vagy bántalmazásban kérnek segítséget, mik a tényleges lehetőségeitek azon kívül, hogy támogatjátok a hívót érzelmileg?
– Van ugye ez az oldala, ami nagyon fontos, az érzelmi támogatás. Amennyiben ez nem elég, és valamilyen praktikus tanácsra van szüksége, a legfontosabb, hogy csak akkor tudunk segíteni, ha lemond az anonimitásról. Ebben az esetben mi jelzést teszünk a gyerekvédelmi szolgálat felé, vagy keresünk szakembert neki. De ehhez nyilván arra van szükség, hogy ő is akarja a segítségnyújtást. Ez lehet egy akut probléma és lehet egy hosszú folyamat is, többszöri hívással, kapcsolattartással.
Nyilván ilyenkor arra biztatjuk a hívót, hogy keressen újra vagy cseteljen újra, hogy ne veszítsük el egymást. Éves szinten egyébként 40 000 kontaktunk van, azaz vannak visszatérő hívóink, lassabb folyamatok, beszélgetések.
– Mindig azt gondoltam, hogy benneteket csak nagyon kemény problémákkal keresnek. Számomra meglepő, hogy olyan általános témákkal kapcsolatban is hívnak titeket, mint a párkapcsolatok, barátságok, iskolai gondok. Ennyire nem vagyunk ott a gyerekeknek, mi szülők, pedagógusok, barátok? Egyszerűen nincs időnk rájuk?
– Nagyon korlátozott, hogy a gyerekek kivel, hogyan és mikor tudnak ezekről a témákról beszélni, de nem feltétlenül csak azért hívnak minket, mert az otthoni viszonyok ezt nem engedik, és nem feltétlenül csak a szegény, elhagyatott gyerekek keresnek.
Az anonimitás talán a legnagyobb ereje a dolognak, de az biztos, hogy még egy nagyon felvilágosult, modern és nyitott családban is igen szűk az a lehetőség és az az idő, az a helyzet, amikor mondjuk, a szexualitással kapcsolatban lehet beszélgetni. Nekünk pedig azért kell szélesre tárni az ajtót, és kvázi rászoktatni a gyerekeket arra, hogy minket lehet hívni bármilyen apró-cseprő kérdéssel, hogy amikor esetleg tényleg baj van, eszükbe jussunk.
A covid alatt megnőtt az igény a csetes kommunikációra
– És mi újság mostanában a kamaszokkal? Említetted, hogy a hívások okai nem igazán változtak az elmúlt években, de mi van a kamaszokkal? Hogy látod, ők változtak az elmúlt években?
– Az a minta, amivel mi találkozunk a Kék Vonalnál, nem egy reprezentatív minta, de az biztos, hogy a csatornák változnak és ez által a kommunikáció is, a netes csatornák felértékelődtek. A covid előtt is, de a covid után nagyon megnőtt az igény a csetes kommunikációra. Nyilván sokkal többet van otthon a család, nehezebb telefonon beszélni, így marad a cset.
– Mit okozott a tiniknél ez a nagyon hosszúra nyúlt otthonlét? Több volt a megkeresés ez idő alatt?
– Az egy nagyon nehéz időszak volt. A telefonos megkeresés nem lett több, de csak azért, mert nem tudtak telefonálni, hisz otthon ült mindenki, otthon volt a család. Cseten viszont megugrott a szám, de az egy lassabb kommunikáció az írásbeliség miatt, így viszont sajnos nem tudtunk annyit kommunikálni, mint telefonon. Azaz valószínűleg több lett volna a megkeresés, ha nagyobb a csetes kapacitásunk.
Egyébként, a covid alatt ez a korosztály, a kamaszok, tényleg nagyon el lettek felejtve. Már csak akár gesztus szintjén is. Ha nem vesszük az első hullámot, mert akkor ugye mindenki otthon volt, akkor ők tulajdonképpen novembertől májusig voltak otthon pont azokban az éveikben, amikor a legnagyobb szükség van a társas kapcsolatokra, és mindenről volt szó – a szórakoztatóipar nehézségeiről, a kiskereskedőkről, kézművesekről, mindenkiről – csak a kamaszokról nem. És nyilván mindenki megszenvedte ezt az időszakot, de valahogy őket folyton elfelejtjük.
Ha bárki csak annyit mondott volna, hogy minden tiszteletem a kamaszoké, hogy így bírták és bár most nem tudunk semmit tenni, de értünk, megértünk titeket…
Ezek apró gesztusok, de nagyon hiányoznak ebből az országból.
Kiemelt fotó: AdobeStock, többi kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
