Csillagász a világ végéről. Így mutathatnánk be röviden Tisza Csabát, aki egy alig 1500 főt számláló szabolcsi faluból elindulva meg sem állt a csillagos égig. Hatalmas távcsöveket épít és rendhagyó földrajzórákat tart. Most ünnepeljük a világűr hetét, ebből az apropóból pedig Davida kérdezte őt a kezdetekről és a további tervekről.
Egy szabolcsi kisfaluban nőttél fel és a mai napig is ott, Őrben élsz. Hogyan kerültél kapcsolatba a csillagászattal?
Tizenegynéhány évesen sokat merengtem bentről, a szobám ablakából a csillagos eget nézve. Aztán sokat merengtem kintről, a helyi Ofotért kirakatát vizslatva. Ott volt ugyanis kirakva a Könyv – így, nagy kezdőbetűvel –, mert ez a Könyv határozta meg aztán az életemet. Egy idő után a családom is észrevette, hogy ezt a „kölyköt” nagyon leköti az ég és Föld, ezért meg is vették nekem a Könyvet, amelyet azonnal „fel is habzsoltam”, képről képre lerajzoltam, sőt vele is aludtam el. Nem sokkal ezután kaptam ajándékba egy NDK-s távcsőépítő szettet, amely ugyan eredetileg gyerekjátéknak készült, de olyan ügyes eszköz volt, hogy végérvényesen elindított a csillagászat gyönyörű bejárható ösvényén.
Mindig ilyen szofisztikáltan fogalmazol?
Csak, ha a csillagokról van szó. Tudod, ezzel a kis távcsővel már megpillanthattam a Holdsarlót, néhány kettőscsillagot, és néha a Jupitert is. Homályosan, kicsit maszatosan, de élőben. És ez volt a lényeg. Hatalmas, felejthetetlen élmény volt. Az a kép még most is itt van a retinámba beleégve. Aztán már nem volt megállás, elindultam az úton, mint a lavina…
Civilben más irányban tevékenykedsz. Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy neked ezzel is foglalkoznod kell?
Talán az, amikor először mutathattam meg gyerekeknek az igazi csillagos eget.
Amikor „gigapozitív” visszajelzést kaptam arról, hogy „ez milyen fantasztikus látvány”, hogy „ez nem is olyan, mint az interneten”, meg hogy „Csaba bácsi milyen szépen mesél a csillagképekről”. Minden egyes alkalom, amikor bemutatót tarthatok, megerősít abban, hogy jó az irány és menni kell tovább.
Honnan jött a késztetés, hogy magad is készíts csillagászati távcsöveket?
A második világégés előtt, 1941-ben Dr. Kulin György kiadta az első könyvét, amellyel olyan pionír mozgalmat indított el, amire a mai napig nem volt példa kis hazánkban. Könyve, a Távcső világa, mérhetetlen érdeklődést indított el a honi égvadászok körében, főleg azok között, akik saját szerény eszközeikből, szűkös anyagiakból távcsőtükör vagy kész távcső készítésére adták a fejüket. Ahogy jómagam is. Ez a könyv lett a bibliám. Korán rájöttem, hogy még ha lenne is pénzem, amatőr csillagászként akkor sem vásárolhatnám meg az áhított távcsövemet, mivel ott volt az a fránya vasfüggöny. Maradt tehát a megépítése. Könyvekből, kútfőből, hitből. Tudod, ha minőséget akarsz, saját magad állsz neki, mert így legalább elfogadható lesz a házikasszából kivett forintok mennyisége is.
Jelenleg is dolgozol valamilyen távcsövön?
Igen, három projektem is célegyenesben van: egy kis szuper, 16 cm-es átmérőjű távcső, kimondottan bolygókra optimalizálva; aztán most lesz a főpróbája egy 200 cm-es Newton távcsőnek; a 35 cm-es átmérőjű nagy távcső pedig épp most készült el. De mindig van nagyobb álom, már töröm is a fejem a következőkön.
Hányan foglalkoztok ma Magyarországon csillagászati távcsövek építésével?
Egyre kevesebben. Mióta megnyílt a keleti piac, a csillagászati eszközökhöz már elérhető áron is hozzá lehet jutni. Felértékelődött az az egyre kevesebb munkaidő, amelyet távcsőépítgetésbe lehet rakni, így a megrendelőknek sok esetben egyszerűbb a kész távcsövet megvásárolniuk, mint megépíttetniük. Csak a speciális távcsövek vagy a magas minőséget hajszolók fognak építésbe, vagy azok, akik a saját építésű távcsőben lelik örömüket. Mindössze 10-20 amatőr csillagász maradt meg abból a sok százból, akik ezzel foglalkoznak. A hőskorról viszont készült egy rövidfilm, azt érdemes megnézni.
Ti, amatőr csillagászok tartjátok egymással a kapcsolatot?
Igen. A Magyar Csillagászati Egyesület szervezésében tartott találkozókon, és az évente megrendezett Magyar Távcsöves Találkozón is együtt szoktunk lenni. Ezeken az eseményeken az ország szinte minden amatőr csillagásza részt vesz, de ami jó, hogy a nagyközönség előtt is nyitva vagyunk.
Bárki jöhet észlelni – akár családostól is – és beülhet a bemutatókra is. Augusztusban is volt egy nagyszabású sátras találkozónk, ahol laikusok és csillagászok több napon keresztül, együtt figyelték a csillagos égboltot.
Tehát akár az utcáról is csatlakozhatunk hozzátok?
Mindig van lehetőség, érdemes követni az egyesület honlapját. Ősszel és tavasszal kisebb rendezvényekre is sor kerül, de például a Polaris csillagvizsgáló a fővárosban egész évben várja a csillagászat szerelmeseit.
Hogy látod? Érdekli az embereket az univerzum? Van kinek átadni a világegyetem iránt érzett szenvedélyt?
Igen, nagyon is. Én magam is folyamatosan igyekszem megfertőzni másokat. Elsősorban a fiatalokat, de mindenkit szívesen látok egy-egy derült éjjel a magán csillagvizsgálómban egy kötetlen beszélgetésre, egy közös észlelésre is.
Milyen további céljaid vannak a csillagászattal?
Szeretnék iskolai csoportokkal észlelőhétvégéket szervezni és tervezem további csillagászati témájú földrajzórák megtartását is a környékbeli általános iskolákban. Ez a szervezési munka már finisben van, és örömmel tapasztalom, hogy egyre több pedagógus partner ebben a kezdeményezésben.
Kiemelt kép: Davida
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
