Tettünk egy kis virtuális körutazást a világban, hogy megtudjuk, más országokban milyen a lombikbébiprogram. Az apropót az adta, hogy a statisztikai adatok szerint rohamosan nő a mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozók száma – Németországban például majdnem minden tizedik pár akaratlanul gyermektelen.
Ennek számos oka van: Egyrészt nőknél a menstruációs ciklus vagy az ovuláció nem zajlik rendben olyan betegségek miatt, mint az endometriózis vagy a PCOS, míg férfiaknál a gond általában a spermiumok minőségére vezethető vissza. A leggyakoribb, hogy a szervezet túl kevés spermiumot termel, vagy a spermiumok nem elég mozgékonyak. Ezen felül mindkét nemnél különböző fertőző betegségek, a túl alacsony vagy túl magas testsúly és különösen az életkor szintén gátja lehet a termékenységnek.
Kik élhetnek mesterséges megtermékenyítéssel külföldön?
Szinte nincs olyan fejlett ország a világon, ahol ne kötnék szigorú szabályokhoz, törvényi rendelkezésekhez a helyi lombikbébiprogramot. Több helyütt azonban nem csak a menetében, hanem a jogosultságban is megengedők a rendelkezések. Számos államban a heteroszexuális párok mellett az LMBTQ párok is élhetnek a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével, amilyen például a fent már említett Németország is. Tudnunk kell azonban, hogy az orvosoknak ezekben az országokban is joguk van visszautasítani a nem heteroszexuális párokat, hiszen a szabályozások ezt lehetővé teszik.
Hogyan működik a mesterséges megtermékenyítés a világ más országaiban?
Hasonlóképp, mint nálunk. (A lombikbébiprogram hazai menetéről itt írtunk.)
Az orvosok kétféle módszert különböztetnek meg: a testen belüli módszereket (megtermékenyítést segítő eszközökkel) és a testen kívüli, laboratóriumban történő megtermékenyítéshez vezető módszereket, azaz a ténylegesen mesterséges megtermékenyítést.
A legelterjedtebb, testen belüli technikát méhen belüli megtermékenyítésnek (IUI) hívjuk. Az orvos az előkészített spermiumot egy fecskendő segítségével közvetlenül a nő méhébe juttatja. Itt a spermiumoknak maguknak kell utat találniuk a petesejthez.
Egy másik lehetőség az intratubális ivarsejt-transzfer (GIFT). Itt a nő petefészkeit először hormonokkal stimulálják, aminek célja, hogy több petesejt érjen be, ezáltal is növelve a megtermékenyülés esélyét. Ezt követi a korábbi, hivatkozott cikkünkből is ismert injektálás, amely során a kivett petesejteket az előkészített spermiumokkal együtt a két petevezeték egyikébe injektálják. A GIFT-módszer azonban nem olyan sikeres, mint a többi technika, és gyakrabban vezet méhen kívüli terhességhez. Ez az oka annak, hogy az orvosok manapság egyre ritkábban alkalmazzák.
Mesterséges megtermékenyítés LMBTQ pároknál
A többi országban alkalmazott módszerek – ahogy nálunk is – az in vitro fertilizáció (IVF), az intracitoplazmatikus spermiuminjektálás (ICSI), valamint a kriotranszfer (cryopreservatio).
A különböző módszerek között a szakértők a spermiumok eredetétől függően két típust is megkülönböztetnek: a homológ megtermékenyítésnél a partner spermáját használják, a heterológ megtermékenyítésnél pedig egy spermadonor spermáját. Ez utóbbi alkalmas például olyan párok számára, amelyekben a férfi terméketlen, és ahogy írtuk, egy leszbikus pár partnere is teherbe eshet spermadonor segítségével.
- Azok a nők, akiknek azonban nincs petesejtjük, vagy már nem rendelkeznek elegendő petesejttel (például genetikai okok vagy kemoterápia miatt), élhetnek a petesejtdonáció lehetőségével. Ez viszont nem minden országban megengedett.
- A meleg párok petesejtadományozásra és/vagy béranyára hagyatkozhatnak, hogy a kettejük közül valamelyikük biológiai apa lehessen.
- Azok a transz párok, akik nem estek át nemi átalakító műtéten, szintén élhetnek a fenti lehetőségekkel. Azok a transz férfiak ugyanis, akiknek működő méhük van, teherbe tudnak esni, és a férfi nemi szervekkel rendelkező transz nők is apává válhatnak az egyéni helyzettől függően spermium- vagy petesejtadományozással, valamint béranya segítségével.
Mi a jogi helyzet a közeli Németországban?
Németországban nem minden technika engedélyezett minden pár számára, valamint az állami támogatás sem érhető el mindenkinek. Azt, hogy mit szabad és mit nem, az 1991. évi embrióvédelmi törvény szabályozza. Itt a petesejt-adományozás és a béranyaság is tilos – Spanyolországabn és a Cseh Köztársaságban engedélyezett.
Az IVF- és ICSI-kezelések szintén szigorúan szabályozottak az embrióvédelmi törvényekben. A legtöbb helyen a „hármas szabály” van érvényben: az orvosok maximum három megtermékenyített petesejtből kialakuló embriót ültethetnek be egyszerre.
Az embriók genetikai vizsgálata szintén tilos. A nemet csak egyedi esetekben (pl. nemhez kötött örökletes betegségek esetén) és etikai bizottság általi vizsgálat után lehet meghatározni. Az embriók klónozása vagy genetikai módosítása szigorúan tilos és büntetendő. A már osztott embriók (kétsejtes embriók) lefagyasztása szintén büntetendő.
Az embrióadományozás jogi szempontból szürke zóna – sem nem kifejezetten engedélyezett, sem nem tiltott. Azok a párok, akiknek már nincs szükségük fagyasztott embriókra, elvileg odaadhatják azokat más, gyermeket vállalni kívánó pároknak. A kereskedelmi célú embrióadományozás, azaz az embriók eladása azonban tilos és büntetendő.
A spermadonáció engedélyezett, és elvileg minden nő (heteroszexuális és homoszexuális párok, egyedülálló személyek) igénybe veheti mesterséges megtermékenyítésre. Állami hozzájárulás azonban csak heteroszexuális párok számára érhető el; leszbikus párok részére csak néhány szövetségi állam ad támogatást.
Az egészségbiztosítók a házas, heteroszexuális párok esetében a költségek felét fedezik – és csak akkor, ha a sperma a férjtől származik. Ebben az esetben is csak három kísérletre. A krioprezerválást, azaz a megtermékenyített petesejtek lefagyasztását szintén nem fedezik az egészségbiztosítási pénztárak.
Egy kezelési ciklus körülbelül 3500 euró. A megtermékenyített petesejtek lefagyasztása és hat hónapos tárolása körülbelül 700 euróba, a kriotranszfer körülbelül 1000 euróba kerül.
A skandináv gyakorlat
A 2-3 (vagy több) embrió beültetése gyakran többszörös terhességhez vezet, ám ennek esélyét az orvosok – a lehetséges szövődmények miatt – igyekeznek csökkenteni. A megoldás az a svéd modell, amelyet Dr. Jan Holte az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) 2012-es gyűlésén mutatott be. Módszerükkel meg tudják határozni, hogy a megtermékenyített petesejtekből kifejlődött embriók közül melyik a legalkalmasabb a fogantatásra, így ma már szinte mindig csak egy embriót helyeznek be a méhbe. Svédországban a mesterséges megtermékenyítés utáni ikerterhességek száma már kevesebb, mint 5 százalék. Ezt a módszert azóta számos skandináv klinika átvette és sikerrel alkalmazza.
A skandináv államokban azért honosodhatott meg gyorsan az egy embrióbeültetéses eljárás, mert
- mindig is nagy hangsúlyt fektetettek a gyermeket vállalni kívánó párok megfelelő tájékoztatására, felkészítésére,
- másrészt mert az embrióvédelmi törvény is megengedő (több petesejtet termékenyítenek meg és a legjobb esélyekkel rendelkező embriót ültetik be), valamint
- nem elhanyagolható a skandináv egészségbiztosítás pozitív hozzáállása sem: az állami intézményekben ingyenes az ellátás.
A svédeknek más gondokkal kell azonban szembe nézniük. Súlyos spermahiánnyal küzdenek, mivel „a potenciális donorok elkerülik a svéd kórházakat, így a mesterséges megtermékenyítések várakozási ideje akár évekkel is kitolódhat” – írta meg a Reuters.
Fotók: Pixabay
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
