Megpróbáltatás 8000 méter felett enni és inni, egy-egy hirtelen mozdulat pedig akár az életünkbe is kerülhet. Suhajda Szilárd és Klein Dávid hegymászók Péter Petra műsorvezetőnek mesélték el izgalmas kalandjaikat az Eisberg Diéta Dilemma podcastjának aktuális részében. Csúcsmászásra fel!
Letérni a járt útról
Klein Dávid csúcsrajongása egészen a gyermekkoráig nyúlik vissza, amikor még édesapja fülét rágta, hogy újra és újra felkapaszkodhasson egy nevenincs kis dombra az egyik budai buszmegálló felett. Elmondása szerint azóta is ugyanazt a katartikus élményt keresi minden mászásnál, amit odafönt megtalált.
Ez az érzés pedig olyannyira mély, hogy ennyi év távlatából is élesen tudja visszaidézni. Hiszen minden benne van, amit szeret: a kaland, a fák, a sziklák és a természet is. A hegymászás varázsa számára az egyéni felelősség viselésén nyugszik, mert expedíció közben jól tudja: nemcsak magáért, hanem a társáért is felel. Ezt szövi át az a különös, romantikus hangulat, amit akkor tapasztal meg az ember, ha a járt útról az ismeretlenre lép.
A kalandok íze
Suhajda Szilárdnak, békéscsabaiként, az Alföldön kevés dolga volt a hegyekkel. Mégis úgy hozta az élet, hogy ma ezek a rendíthetetlen magaslatok jelentik számára azt a világot, melyet anno a Körösök vidékének vadregényes tája adott neki.
Aztán az első családi nyaralások alkalmával szemben találta magát az Oszoly sziklájával, Csobánkán – innen pedig nem volt visszaút. A vadonban belekóstolt a kalandok ízébe: egymást követték a vándortáborok, a hátizsákos élmények, a természetben eltöltött éjszakák, melyekre ma is szívesen emlékszik vissza. Ez a szerelem pedig felnőttként sem szűnt meg, így Szilárd csakhamar bejárta a környező országok hegyeit.
A hegy szava szent
Bár a köznyelv szívesen használja a „meghódítani” kifejezést egy-egy sikeres expedíció teljesítése után, a két hegymászó ezzel egyáltalán nem ért egyet. Számukra ugyanis ennek a bekebelező, alá- és fölérendeltségnek semmi köze nincs ahhoz az érzéshez, melyet ilyenkor meg szeretnének tapasztalni.
Sokkal inkább arról szól ez az időszak, hogy odafigyeljenek önmagukra, a társukra, és a hegy „szavára”.
Csak idelent mehetnek el a falig
Hegyet mászni nem könnyű feladat, ezért alapos felkészülést igényel, de a mentális és fizikális kondíció megteremtésén túl egy jó stratégiára is szükség van hozzá.
Dávid szerint csak abban az időszakban tudják magukat „elvinni a falig”, amikor idelent tartózkodnak. Ilyenkor az a cél, hogy olyan fizikális és mentális állóképességet alakítsanak ki, melyhez jó stratégia is társul. Ezek kombinációja tudja maximalizálni a sikerességet. Közben viszont fontos, hogy minimalizálják a tragédia lehetőségét is.
Így odafönt mindig arra törekednek, hogy beosszák az erejüket, mert ha az utolsó energiamorzsáikkal szakítanák át a célszalagot a csúcson, akkor valakinek le kéne hoznia őket – erre pedig nincs lehetőség. Így csak idelent „mehetnek el a falig”, odafönt soha.
Szilárd elmondta, hogy ha bármelyikük is úgy érezné egy 8000-es expedíció előtt, hogy nem jó ötlet elindulni, akkor biztosan nem mennének. A cél ugyanis a csúcs megmászása, mely ilyenkor kb. két hónapig tart – távol a szeretteiktől. A helyszínhez való eljutás nagyjából két hetet vesz igénybe.
Egyrészt amíg elutaznak a célországba, aztán onnan buszon, terepjárón zötykölődve a legközelebbi faluba érnek, ahonnan már gyalog teszik meg az utat. Aztán felverik az alaptábort, építkeznek, akklimatizálódnak, majd fokozatosan egyre magasabbra költözködnek a hegyen, de csak egy bizonyos magasságig (onnan mindig vissza kell térni az alaptáborba).
A hegymászók arról is beszéltek Péter Petrának, hogyan hat az oxigénhiány az éhségérzetükre, és, hogy mit esznek 8000 méter felett. Érdemes meghallgatni!
Támogatott tartalom
Fotó Adobe Stock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
