Két évtizede él ebben a csöndben, vidéki otthonában, és már egyáltalán nem érti, hogyan tudnak emberek a nagyváros zajában és ritmusában létezni. Verebes István a Negyedik negyedben mesélt Fodor Jánosnak az öregségről, halálról, és arról, mit gondol a túlvilágról. Úgy véli, az örökkévalóság a jelenben van, tehát az a perc, amit megélünk, létezik csak igazán. Épp ezért az életet kell jól csinálni, és élvezni.
A 73 éves művész, aki számos területen tett le maradandót az asztalra – színészként, rendezőként, dramaturgként, íróként vagy épp színházigazgatóként- mégis arra vágyik leginkább, hogy a gyermekeiben elvetett szellemi örökség maradjon utána fent. A többi, ahogy fogalmaz, mind vitatható.
Mint meséli, sokat változott öregkorára, és egy kegyelmi állapotba érkezett. „Nagyon sok mindenben vagyok nagyon türelmes, és habitusomtól elterelve magamat, békülékeny, megbocsátó. Kiirtottam magamból még a maradék gyűlöletet és irigységet is.”
Bár Verebes István a beszélgetés elején megjegyezte, nehéz tőle már olyat kérdezni, amire még nem válaszolt, azért Fodor Jánosnak mégis sikerült. Érdemes kattintani:
Fotó: Negyedik negyed
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
