Dr. Mangó Gabriella már csaknem harminc éve dolgozott orvosként, amikor úgy érezte, a rendelőt hivatásszerűen is színházra és filmforgatásokra, a gyógyítást pedig forgatókönyv- és drámaírásra cserélné. Aztán jött a covid, és a két éve tomboló vírus átvette a rendezői szerepet. Gabit – akaratán kívül – főszeplővé léptette elő, akit ma már egy ország ismer. Virtuális rendelőjének ajtaja pedig mindig nyitva áll.
Sok influenszer összetenné a kezét, ha közösségi oldalain annyi követővel büszkélkedhetne, mint dr. Mangó Gabriella. Ám a doktornőnek esze ágában sincs anyagi hasznot húzni mások bajából vagy az orvoslásból. – Öt évvel ezelőtt, önként vállalt társadalmi munkában hoztam létre azt a Facebook-oldalt, ahol orvosként különböző hasznos témában osztottam meg a gondolataimat és a tapasztalataimat a követőimmel. Itt kezdtem el írni a covidról is, amit talán önmagam bátorításának is szántam.
Akkor bele sem gondoltam, mekkora lavinát indítok el ezzel a világhálón, és hogy eljön majd az idő, amikor a posztjaim miatt naponta Messenger-üzenetek tömegére kell válaszolnom.
A covid előtt is bárkinek segítettem, aki hozzám fordult, most pedig naponta átlagosan 140 üzenetet kapok, de volt olyan kritikus nap is, amikor három híján háromszáz megkeresésre kellett orvosként megoldást találnom – mondja dr. Mangó Gabriella, aki legutóbb egy hároméves covidos kislány életét mentette meg azzal, hogy a nagymamája által leírt tünetek alapján azonnal kórházba küldte a gyermeket.
A gyöngyösi háziorvos koronavírussal kapcsolatos Facebook-bejegyzései a járvány kirobbanása után futótűzként terjedtek az interneten, és a doktornő rövid idő alatt országos ismertségre tett szert. Hasznos tanácsait sokan megfogadták, és több médium is hiteles szakmai forrásként hivatkozik meglátásaira, tapasztalataira.
– Én ezt nem kértem, hanem feladatként kaptam, és a plusz munka miatt egyáltalán nem panaszkodom, hiszen önként vállaltam a „küldetést”, mert tudom, ha valaki beteg, elesettnek érzi, és gyors segítségre van szüksége. Online is rendelő orvosként eddig is sokaknak jelentettem kapaszkodót, most pedig már még többeknek vagyok a mentsvára, mert az emberek a covid alatt még nagyobb bajban vannak.
Gabi egyetlen megkeresést sem hagy válasz nélkül, melyek egytől egyig személyre szabottak, nincs egyetlen előre gyártott, automatikus üzenete sem. Emiatt pedig az is megesik, hogy a gyors segítségnyújtás és a lényegre szorítkozás az üzenetekben felülírja a hivatalos és az udvariassági formákat. Ám ezt még senki nem tette szóvá, leginkább hálásak Gabinak azok, akiken segíteni tud. És ő ennek örül a legjobban, vagy annak, ha egy beteg meggyógyul. Vagy amikor valaki arról számol be, hogy a minap – amikor éppen Gabi nyilatkozott – a tévé elé ültette a felgyógyult nagypapáját, hogy megmutathassa neki, ő az az orvos, akinek az életét köszönheti. – Ha kapok egy visszajelzést arról, hogy amit csináltam, annak értelme volt, azt gondolom, ez az igazi elismerés.
„Ha van hét gyereked, és ráadásul még orvos is vagy, nem hagyhatod el magadat”
A háziorvosi praxis ellátásával és az online érkező kérdések megválaszolásával együtt dr. Mangó Gabriella naponta 12-13 órát dolgozik. Amikor azt kérdezem tőle, meddig lehet ezt csinálni, azt mondja: ameddig kell.
– Ha van hét gyereked, és ráadásul még orvos is vagy, nem hagyhatod el magadat. Nem mondhattam sem anyaként, sem orvosként, hogy én nem állok helyt. A gyerekeket én akartam, a betegek rám voltak utalva, így eszembe sem jutott soha, hogy én ezt nem bírom. Telefonon mindig elérhető vagyok, még akkor is, ha szabadságon vagyok. Igaz, ez ritkán esik meg. Korábban sem sokszor voltam szabadságon, két éve pedig szinte alig volt néhány pihenőnapom vagy hétvégém. Nem tudom megtenni, hogy ne segítsek másoknak, olyanoknak, akik a betegségük miatt elveszettnek érzik magukat. Nem teszek mást, csak azt, ami az emberségemből fakad, amit a lelkiismeretem diktál, és amiről azt érzem, hogy meg kell tennem.
De hogyan viszonyul ehhez a mókuskerékhez a doktornő családja? A férje elfogadja, és ha tudja, segíti felesége munkáját. Gabi gyermekei közül volt olyan, aki felrótta az állandó készenlétet, de most már ő is eljutott oda, hogy megérti, mit is jelent édesanyjának a gyógyítás, és a hozzá fordulóknak nyújtott segítség. A régebbi neheztelés is féltésből és szeretetből fakadt
. – Tavaly húsvétkor azt kértem a követőimtől, hogy négy napig ne keressenek, mert a családommal szeretném tölteni az ünnepeket. Ennek ellenére mégis voltak, akik üzenetet írtak, én pedig válaszoltam, és többeket kórházba is kellett küldenem. Máskor nem, de ekkor szóvá tették a gyermekeim, hogy ígéretem ellenére is dolgoztam.
Azóta belátták, abból, amit vállaltam, nem nagyon tudok, és nem is nagyon lehet kiszállni. Most meg pláne nem, amikor nagyon, nagyon sok beteg van.
„Valahogy úgy alakult az életem, hogy hét gyermekem lett”
Gabi családjának nem az elmúlt két évben kellett hozzászoknia ahhoz, hogy nem átlagos időbeosztás szerint élik a mindennapjaikat, és az édesanya hivatása miatt gyakran távol van. A munka azonban soha nem lehetett akadálya annak, nagy családja legyen. Második férjével hét, vagy ha kiszélesítjük a kört, tíz gyermeket neveltek fel. – Miután soha nem terveztem meg előre semmit, így arról sem álmodoztam soha, hogy én majd sokgyermekes anyuka leszek.
Nem beszélve arról, hogy utólag derült ki az is, hogy mindössze öt százalék esélyem volt arra, hogy gyerekem legyen. Éppen ezért, amikor először teherbe estem, nagyon meglepődtem. Azt szoktam mondani, hogy egyik gyerekemet sem terveztem, de mindegyiket vártam.
Valahogy úgy alakult az életem, hogy hét gyermekem lett – mondja a doktornő, aki sűrű időbeosztása ellenére minden gyermeke minden óvodai és iskolai anyák napi ünnepségén ott volt, és szülői értekezletekre is ő járt. Sokszor egyikről a másikra sietett, sőt volt, hogy majdnem a szülőiről ment szülni.
– Amikor a férjem munkája megengedte, ügyelni is jött velem, és elvitt, ahová kellett. De miután vállalkozó volt, megesett, hogy ő is reggeltől estig, sőt hétvégén is dolgozott. Amikor az első három gyermekem megszületett, egy kis faluban voltam háziorvos, ahol szinte megoldhatatlan volt a helyettesítés. Mivel a nagyszülők messze laknak, a gyerekek felügyeletéről pedig gondoskodni kellett, volt, hogy 6-8 órás munkaidőben segített nekünk valaki. Igaz, erre majdnem elment az akkori fizetésem. Ha pedig délután kellett mennem egy beteghez, vittem magammal a gyereket, vagy a nagyobbakra bíztam a legkisebbet.
Évekig reggel ötkor keltem, és főztem, hogy legyen ebéd a gyerekeknek, utána elmentem rendelni, ha pedig szoptatós gyermekem volt, akkor rendelés közben hazamentem, és megszoptattam.
Gabi büszke arra, hogy összetartó családja van. A nagyobb gyerekei szinte ösztönösen segítettek a kisebbek ellátásában, ki-ki a saját életkorának megfelelően. Ha valaki szeretne többet is megtudni Gabi családi életéről, viccesen egy matek példával szokott a kérdésekre válaszolni, ami így szól: „a férjemnek van 7 gyereke, nekem van 7 gyerekem, kettőnknek van tíz gyereke.”
– A hétből már csak három gyermek van velünk, a legkisebb 13 éves, a többiek már élik a saját életüket, velük leginkább telefonon tartjuk a kapcsolatot, és születésnapokon, amiből van bőven, vagy havonta, vagy karácsonykor, és nyáron találkoznak.
Arra mindig ügyelünk, hogy legyen alkalmunk együtt elmenni nyaralni. Ezekért az alkalmakért hálás vagyok, mert nekem ez jelenti a karácsonyt. Ilyenkor minden „kis részem” a helyén van, mert ott vannak körülöttem a gyermekeim.
„Nekem az írás, az alkotás jelenti a terápiát”
Az Aranyanyu díjas Dr. Mangó Gabriellát az elmúlt két évben csaknem az egész ország megismerte, sokan szeretik, van egy boldog családja, egy kiteljesedett szakmai életútja. De vajon mit kíván még, milyen tervei vannak?
– Először is azt szeretném, hogy minél előbb legyen vége a covidnak! A járvány előtt azt terveztem, hogy az írás, az alkotás területén is kipróbálom magam. De minél inkább forgatókönyv- és drámaíró szerettem volna lenni, és kihátrálni az orvosi munkából, a covid által annál inkább belekerültem a gyógyításba. Tudomásul kellett vennem, hogy nekem ez az utam, ezért az orvoslás kereteim belül kell, hogy beleférjen az életembe az írás, a drámaírás, a színház és a film – vallja a doktornő, aki irodalmi alkotásaival, verses köteteivel, színdarabjaival is egyre több sikert ér el– Nekem az írás terápia. Amikor rendelek, akkor is van, hogy gondolatban írok. Azért is jó, hogy sok gyerekem van, mert egyszerre tudok olvasni, írni és beszélni is, hiszen képes vagyok megosztani a figyelmemet.
Az orvoslásból adódó pszichés aspektusokat sokáig a gyerekekkel tudtam feloldani. Most, hogy már megnőttek, nem igénylik, hogy mindig velük foglalkozzam, ezért, ha szabadidőm van, akkor az írás segít kikapcsolódni.
Forgatókönyv- és drámaírást tanulok, általában képekben gondolkodom. Kacérkodom a gondolattal, hogy a filmrendezést is kipróbálom, csak ahhoz még nagyon sokat kellene tanulnom, vagy segítő kezeket kapnom. Van két forgatókönyvem, ami készen van, három-négy színpadi drámám, melyeket azonnal színpadra lehetne állítani. Ha ezt az utat is megkaphatom az életemben, nagyon boldog ember leszek.
Fotók: Dr. Mangó Gabriella
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
