Minden út Sanary-ba vezet – dióhéjban ez Baksa Bernadett története, aki esküvőszervezéssel foglalkozik a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban. A sors keze lehetett abban, hogy ő maga is egy esküvőn ismerte meg élete szerelmét, akivel aztán egy andalító olajfaligetben mondták ki a boldogító igent. Detti elmesélte nekünk, hogyan kötött ki egy ékszerdoboz szépségű kikötővárosban, és váltotta valóra álmait.
– Szegeden születtem és nőttem fel, ám az egész életemet meghatározta, hogy kilencévesen franciául kezdtem tanulni. Később francia kéttannyelvű gimnáziumba mentem tovább, és egy tantárgy sem kötött le annyira, mint ez a nyelv. Tudtam, hogy egyszer eljövök Franciaországba, de azt nem gondoltam, hogy itt fogok letelepedni – kezdi Detti, aki meghatározó élményeket gyűjtött 16 évesen, amikor is egy cserediák-programmal két hetet Nizzában töltött.
– Már akkor, ott volt egy első szerelem. Nizzán túl Cannes-ban, Antibes-ban, Grasse-ban, és a közeli szigeteken is jártunk, fantasztikus program volt. A gimnázium után a Szegedi Tudományegyetemre iratkoztam be, andragógia szakra, ahol kulturális rendezvényszervezőnek tanultam. Húszéves voltam, amikor létrehoztam az első vállalkozásomat, ami egy hostess ügynökség volt.
Édesapám vállalkozóként dolgozott, sőt a mai napig elhivatott műtárgy-kereskedő, így számomra természetes volt az a jövőkép, hogy én is hasonlóan szabad legyek a hivatásomban.
A fiatal lány ezután nyakába vette a világot, és au pair lehetőségekre vadászott Franciaországban.
Az elzászi kitérő
Amikor au pair-nek jelentkezett, ott motoszkált benne, hogy a déli régiót válassza, de az oldalon, ahol regisztrált, rögtön rátalált egy család, aki Elzászban, Strasbourg mellett vidéken élt. – Nagy levelezésbe kezdtünk, és meg is volt a szimpátia. Később sajnos kiderült, hogy a vidéki, lovas tanya melletti élet és a „németes” napirend nem nekem való. A második család, ahová kerültem, Saint-Tropez-ban élt. Egy ismert celebpár gyermekére vigyáztam, de sajnos ott sem jöttek be a számításaim, hiszen az életszemléletünk nem igazán passzolt.
Dettinek ekkor kicsit megingott a hite, és azon gondolkodott, hogy visszaköltözzön-e Magyarországra. Ekkor még megvolt a vállalkozása, hiszen távolról is tudta irányítani a folyamatokat, így kecsegtető volt a hazaút.
– Az idegeim kivoltak a költözésektől, a csomagom is elveszett, de kitartottam, és eldöntöttem, hogy maradok. Megérte, mert megtaláltam a harmadik családot, és így került az életembe Sanary-sur-Mer, ahol most is élek.
„Ennek nem kell, hogy vége legyen”
– A gyerekek anyukája jött értem Saint-Tropez-ba, és ahogy beszálltam az autóba, rögtön megvolt a szimpátia. Ahogy begurultunk Sanary kikötőjébe, teljesen odavoltam, és rácsodálkoztam, hogy mennyire ékszerdoboz ez a város. Fantasztikus évet töltöttem náluk, családtaggá váltam, így amikor közeledett a vége, nagyon fájt a szívem, hogy ezt itt kell hagynom. Aztán felmerült bennem, hogy ennek nem kell, hogy vége legyen. Eldöntöttem, hogy hazamegyek befejezni az egyetemet, szép fokozatosan elvarrom a vállalkozásom szálait, és utána visszajövök.
A sors aztán még egyet csavart a történeten, hiszen a költözés előtti nyáron Detti Dél-Franciaországba utazott egy esküvőre, és ott megismerkedett későbbi férjével, Auguste-tel. – Ő volt az egyetlen szingli pasi ezen az esküvőn, elkezdtünk táncolni, és telefonszámot cseréltünk. Később egy újabb két hétre kimentem kirándulni, és akkor volt az első hivatalos randink. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk.
Nekem tényleg a Balaton a Riviéra
– Auguste kisugárzása végtelenül vidám, pozitív, és szeretetteljes. Persze az esküvőn még nem tudtam, hogy ez az egész több lesz-e egy flörtnél. Amikor aztán randiztunk, azzal vett le a lábamról, hogy mindent beleadott.
Én még nem láttam férfit így udvarolni. És közben mégsem volt túl sok, vagy giccses, vagy nyálas, hanem teljesen őszintén szívét-lelkét beletette. Éreztem, hogy vele lehet tervezni, rá lehet alapozni, benne meg lehet bízni, és két hónap után már tudtam, hogy ő lesz a férjem.
Körülbelül fél évet voltak távkapcsolatban, aztán felmerült a kérdés, hogy a visszaköltözés egyúttal összeköltözés is legyen? – Megugrottuk azt a merész lépést, hogy egyből összebútoroztunk, így legalább kiderült, hogy valóban minden működik. Auguste 2018 nyarán kérte meg a kezemet, Siófokon, a vízparton.
Tudta, hogy nagyon szeretem a Balatont, a gyermekkorom felét ott töltöttem. Hiába élek gyönyörű, tengerparti helyen, nekem tényleg a Balaton a Riviéra – fogalmazott Detti, aki vállalkozóként többek között esküvőszervezéssel foglalkozik a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, ahol francia és magyar ügyfelek egyaránt felkeresik.
Gyakran kérdezik tőle, hogy milyen extrém kérésekkel szoktak hozzá fordulni. Ám ilyenekkel egyáltalán nem találkozott még, Dél-Franciaországtól inkább minden ügyfele a meghittséget, romantikát, és a stresszmentes ünneplést várja. Az utánozhatatlan természeti és épített környezet már önmagában is egy valóra vált álom, különleges részletekre nem igazán van igény. Eddigi ügyfélkörében főként a francia párok száma dominál, de bízik abban, hogy a Covid helyzet javulásával egyre több magyarnak is megmutathatja, hogyan hangzik az igen, ha azt a tengerparton vagy egy végtelen levendulamezőn mondjuk ki.
Piros menyecskeruhában, a provence-i kúriában
Profi esküvő- és rendezvényszervezőként Detti elhatározta, hogy nem szeretne ráfeszülni a saját esküvőjének szervezésére, hiszen ha teljesen szakmai szemmel nézné, akkor biztosan maximalista lenne, mint amikor ügyfelei kérésein dolgozik. Sikerült is elengednie magát, mind az előkészületek, mind a nagy nap során.
– Mindenképp provence-i esküvőt szerettünk volna. A magyar családtagok, barátok egytől egyig meg tudták oldani az utazást, sőt, többen egybekötötték egy egyhetes nyaralással. A polgári szertartás Sanary városházán volt, utána tartottunk egy tengerparti koccintást, és onnan mentünk át egy provence-i kúriába. Ennek a kertjében egy kis olajfaliget is volt, és a fák alatt tartottunk egy második, szimbolikus szertartást. Az egyetlen hagyományos elem az volt, hogy volt menyecskeruhám és újasszony tánc, de az is csak azért, mert Auguste imádja a tradicionális magyar ruhákat.
A dél-francia ízeket papírra is vetné
Detti az esküvők mellett szenvedélyes gasztronómia-felfedező is, éppen ezért gasztro piknikek szervezésére is specializálódott. – Legyen szó eljegyzésről, lánybúcsúról, születésnapról, évfordulóról, diplomaünneplésről vagy szimplán egy baráti összejövetelről, a gasztro piknikekhez mindenki tud valahogyan kapcsolódni. Az élet többi területén is foglalkoztatnak a felemelő ételek-italok, éppen ezért az Instagram-oldalamon elindítottam az „apéro live” nevű beszélgetéssorozatokat. Nem titkolt célom, hogy az ínycsiklandó dél-francia ízeket egyszer egy receptes könyv formájában osszam meg az emberekkel.
Mindig is érdeklődött a főzés iránt, gyermekkorában nagymamája receptjeit is lejegyezte. Sőt, Auguste-tel közösen lakáséttermet alakítottak ki a konyhájukban, ahol különleges főzőórákat tartanak a vendégeiknek.
– A lakásétterembe még akkor vágtunk bele, amikor egy kisebb albérletben éltünk, és a teraszon fogadtuk a vendégeket. Két éve azonban vettünk egy házat, és fontos szempont volt, hogy akár nyolc-tíz főnek is legyen helye főzni. Ennek szellemében, a házfelújításnál mi magunk terveztük a konyhát, és büszkék vagyunk a végeredményre – mosolyog Detti, akinek legfőbb missziója, hogy minél több emberhez eljuttassa a dél-francia életérzést.
Fotók: Baksa Bernadett
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
