Elfelejtett tejföl, egy rossz helyre tett kulcscsomó, egy kád szélén hagyott tusfürdő, egy hűtőben hagyott lejárt szavatosságú felvágott. Szinte mindegy, mi az indok, a kapcsolati erőszakot elszenvedők bántalmazójuk szemszögéből semmit sem tudnak jól csinálni. A mai Magyarországon még mindig olyannyira általános tendencia a kapcsolati erőszak, hogy a legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy ebben él.
Valentin-napjára időzítette az Ökomenikus Segélyszervezet a legújabb kampányát, amelyben kisfilmekben, ismert színészek közreműködésével mutatják be a lelki és verbális bántalmazás különböző válfajait. Találóbb időpontban nem is lehetett volna a premier, hisz talán sokan bele sem gondolnak, hogy nem minden boldogan mosolygó pár képe mögött rejlik valódi szeretet. A közösségi médián keresztüli önigazolás egyszerre lehet önvédelmi eszköz vagy épp a bántalmazás egy újabb formája.
Az első és legfontosabb tévhit, amit a téma kapcsán el kell oszlatni, hogy kizárólag nők eshetnek áldozatául egy lelkileg és mentálisan bántalmazó embernek, hiszen ez férfiakat ugyanúgy érinthet.
A kiindulási pontja, azonban minden esetben két lelkileg sérült, sebzett ember. A bántalmazó kapcsolat dinamikáját remekül szemlélteti dr. Steven Karpman drámaháromszög elmélete, amely egy szociális modell és segít megmutatni, miként ragadunk bele kapcsolatainkba.
A dráma három sarka a tettes, az áldozat és megmentő. Párkapcsolati szempontból vizsgálva ezt a modellt, azt mondhatjuk, hogy míg a bántalmazó a tettes és áldozat szerepeiben tűnhet fel, helyzettől függően, addig áldozata, az áldozat és megmentő szerepeket veszi magára újra és újra.
Gyerekkori érzelmi trauma hatása
A két fél esetében az egyetlen hasonlóság, hogy mindketten valamilyen elszenvedett gyerekkori érzelmi trauma hatására öltötték magukra maszkjaikat önvédelemből. Míg az ilyen kapcsolatokban az alárendeltségbe kerülő fél általában szeretetkoldusként próbál mindent megtenni azért, hogy végre szeretetet kapjon, és minden energiáját abba fekteti, hogy a másik félnél végre elérje a várva várt elismerést, elfogadást és szeretetet, addig a fölé helyezkedő, őt leuraló bántalmazójának dinamikája éppen az, hogy az érzéketlenség, kegyetlenség, gúny és abúzus mögé bújva fedje el feldolgozatlan és tudattalan lelki traumáit, a szeretetlenségét.
Tragikus ténymegállapítás, de a kapcsolati erőszak sok esetben azért nem tűnik fel a benne élőknek és a környezetüknek, mert annyira általános jelenség még mindig 2022-ben Magyarországon.
Kilépni egy ilyen kapcsolatból kifejezetten nehéz. Olyan erő kell hozzá, amilyen csak azokban a túlélőkben van meg, akik minden körülmény ellenére, mégis képesek életben maradni. Egy bántalmazó mellett az élet egy idő után szinte vegetatív. Az áldozat képtelenné válik gondolkodni, önállóan cselekedni, az élet folyamatos feszültség és félelem, a cselekvőképesség teljes bénultsága.
Ezzel egy idő után megtanul az ember együtt élni, ez kell ugyanis a túléléshez. Az agy struktúrája átalakul, bizonyos funkciók lekapcsolnak, hogy így óvja meg a szervezetet a teljes összeroppanástól. Ugyanakkor épp ez a mechanizmus járul hozzá ahhoz is, hogy az egyén valósága egyre szűkül, az egykoron egészséges kapcsolati minták helyét szép lassan, szisztematikusan felülírják a bántó mintázatok. A határok először csak kitolódnak, majd szinte teljesen elmosódnak, míg végül a bántalmazó teljesen átveszi a másik élete felett az irányítást.
Rendszerszintű változásra van szükség
Sajnos a probléma rendszerszinten is jelen van. Hiába ad ugyanis jelzést egy kapcsolati erőszakot elszenvedő fél, általában csak legyintenek a környezetében élők, de sok esetben a hatóságok és a szakember sem kezelik a helyén, veszik elég komolyan a jelenséget. Az áldozatok így tehát, ahelyett, hogy megértést és támogatást kapnának a gyógyuláshoz, folyamatos áldozathibáztatás mellett, újra és újra traumatizálódnak.
Minden olyan mondat és megnyilvánulás, ami a bántalmazást elbagatellizálja, a bántalmazót mentegeti, újabb érzelmi traumaként hat az áldozatra, amivel mélyítik a lelki sebeket, kicsinyítik az átélt traumáit, feloldozzák a bántalmazó viselkedést.
Ahhoz, hogy valaki ki tudjon lépni egy bántalmazó kapcsolatból, hatalmas lelki erő szükséges. Aki erre képes, az képes szembenézni minden félelmével. A félelem pedig erő, ha hasznosítjuk. Képessé kell válni erőforrássá alakítani a félelmeket, ehhez viszont elengedhetetlen egy támogató, érzelmileg biztonságos közeg, a rendszer nyújtotta biztonsági háló, amivel körbe kell venni a segítségkérőt.
A felismerés és segítségkérés után következő lépés ugyanis, ami a gyógyuláshoz vezet, a lelki és verbális bántalmazás elismerése és komolyan vétele. Ehhez pedig rendszerszintű változásra van szükség! És fontos megjegyezni, nemcsak az áldozatok, de a bántalmazók is segítségre szorulnak. Csak más fajtára.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
