Homoky Dorka többgenerációs borászcsaládban nőtt fel, ám mielőtt ő is erre az útra lépett volna, szüksége volt néhány kanyarra. Sosem bánta meg, hogy eleinte filozófiával és filmmel foglalkozott, sőt boldoggá teszi, hogy így más nézőpontból tekint a borkészítésre és szülőfaluja, Tállya napsütötte déli lejtőire.
A szőlőtermesztés hagyománya évszázadok óta összecseng Tállya nevével. A hegyoldalakat vulkanikus riolittufa borítja és a termőterület egyedi mikroklímával bír. A tokaj-hegyaljai szőlőfajták és borok hírneve a nagyvilágot is meghódította, a borvidék nem hiába került fel az UNESCO világörökségi listájára. Homoky Dorka felmenői tősgyökeres tállyai borászcsalád, legelsőként – az 1800-as évek második felében – dédnagyapja foglalkozott szőlőtermesztéssel és borászattal.
– Dédnagypapám tanítói hivatása mellett kezdett el szőlőt művelni. Unokatestvéreimmel éppen most rakjuk össze a családi krónikát, és rengeteg régi dokumentumot fedezünk fel. Még korabeli hírlapok hirdetéseit is megtaláltuk, amikben eladó tokaji aszút vagy szamorodnit árul.
Szinte a születése óta részese a szüreteknek
– Később nagymamám is folytatta azt, amiben felnőtt, aztán édesapám is becsatlakozott a szőlőmunkába. Számára nem is volt kérdés, hogy mezőgazdasági irányba megy-e tovább. Édesanyámmal az agrár-középiskolában ismerkedtek össze, majd együtt tanultak tovább a kertészeti főiskolán. A ‘80-as évek végén költöztek Tállyára, és ahogy a rendszerváltás után lehetőség volt rá, el is kezdték építeni a vállalkozást. Mindketten ebben nevelkedtek, és míg apa a borász vonalat képviseli, addig anya abszolút a szőlők hatalmas mestere.
Dorkának nagyon sok élménye van a gyerekkori szüretekről. Szeptemberi születésűként nagyon korán kezdte mindezt: édesanyja a hátán vitte ki a szőlőbe, kicsivel a születése után. Később is mindig szeretett részt venni ezeken az eseményeken, melyek egyúttal családi találkozók is voltak. – Emlékszem az asszonyokra, akik a szomszéd faluból érkeztek segíteni, és ahogy kisgyerekként közöttük rohangáltunk.
Van köztük egy néni, aki a mai napig jön szüretelni, és most már az én szőlőmben is besegít. Mindig felidézzük a régi emlékeket.
Eltávolodással került még közelebb
Az első költözés nagy fordulatot hozott Dorka életébe: hatosztályos gimnáziumba járt Miskolcra, így korán elkerült otthonról. Úgy érzi, ez adott számára egy szabadságot, amiben megvolt az a lehetőség, hogy azzal foglalkozzon, amire vágyik. Ebben szülei is mindig támogatták, sosem erőltették, hogy borász legyen.
– A gimnázium után azért választottam az ELTE film-filozófia szakát, mert nagyon érdekelt és éreztem, hogy valami mást kell csinálnom. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy a borászat vissza fog hívni.
Sokat kaptam az ELTE-től, elkezdtem más szemmel tekinteni a tállyai dolgokra. Másképp csodálkoztam rá a tájra, az épített örökségre.
Dorka, 2012-ben döntött úgy, hogy mégis borász szeretne lenni, és a családi területekből szeretne kérni egy szeletet. Nem sokkal később be is iratkozott szőlész-borász szakra, és nyakába vette a világot, hogy még színesebben lássa a borkészítés fortélyait.
Francia és új-zélandi tapasztalatszerzés
– Félévet töltöttem Lyonban Erasmus programmal, 2016-ban. Azóta is nagyon közel érzem magamhoz Franciaországot. Míg az itthoni tanulmányaim során az erős elméleti tudáson volt a fókusz, addig Lyonban sok-sok gyakorlati feladatunk volt. Interjúkat készítettem borászokkal, problémamegoldó projektekben vettem részt, és rengeteg időt töltöttem kint a szőlőben. Sok jó barátság született, melyek később kereskedelmi kapcsolatokká is formálódtak – mondja Dorka, aki 2019-ben Új-Zélandon is részt vett egy nagy volumenű szüreten.
– Bár ez nem az én profilom, mindenképp meg akartam tapasztalni, hogy milyen, amikor többmilliós palackszámról beszélünk, és három-négyemeletes tartályszintekbe kell felmászni napi tízszer.
Az európai hagyományoktól szinte teljesen eltérnek az ottani szokások, de a jól kigondoltság és felépítettség terén sokat tanultam tőlük, legyen szó a gépezetről vagy a logisztikáról.
A generációváltás lelki folyamat is egyben
Az elmúlt években Dorka egyre jobban elmélyült a borkészítés fogásaiban, ám abba is sok munkát fektetett, hogy a családi vállalkozásokat átszövő generációváltás is rendben menjen. A titok nyitja szerinte: rengeteg munka a családdal. És ez nemcsak az egzakt közös munkát illeti, sőt. Jóval inkább egy lelki folyamatot, amely során a konfliktuskezelést, a kommunikációt, és a határok tiszteletben tartását kell gyakorolni.
– Nagyon mély nyugalom van közöttünk. Mára már szét tudjuk választani, hogy mikor vannak a családi pillanatok és mikor dolgozunk. Nemcsak családként, hanem munkatársakként is funkcionálunk, ezzel együtt természetesen jöttek konfliktusok is, de ezen a téren nagyon sokat fejlődtünk.
A natúrbor esszenciája
A Homoky Dorka borok organikus szőlőből készülnek, tehát semmilyen vegyszert nem használnak a szőlőművelés során. A lehető legtermészetesebben állnak a gyümölcshöz, melyet aztán a pincében is a lehető legkevésbé befolyásolnak. Nem tesznek hozzá idegen anyagokat, az viszi végig az erjedést, ami a szőlőben van. A fizikai eljárások terén szintén kíméletesen bánnak a terméssel, persze a préselést, a lefejtést, a szükséges lépéseket nem lehet kihagyni.
– Lyonban találkoztam intenzívebben natúrborokkal. Pár percre volt tőlem egy borbár, ahol natúrborokat kínáltak, és egy jó barátnőmmel gyakran betértünk kóstolni. Sok új ízt felfedeztünk – idézi fel Dorka, akinek mindig más és más a személyes favoritja. Saját borai kapcsán pedig mindig emlékezteti önmagát, hogy legyen türelmesebb, hiszen a tokaj-hegyaljai borok egyik fő jellegzetessége, hogy időt kell nekik hagyni. A 2018-as évjárattal kapcsolatban például tavaly érezte azt, hogy milyen jól összeállt.
– Ennek a helyzetnek az a nehézsége, hogy a piacon folyamatosan jelen kell lenni, és mire eltelik pár év, akár el is fogyhatnak a palackok.
Arra törekszem, hogy frissebb borok is legyenek, amiket szüret után akár fél- vagy egy évvel kínálni tudunk. Közben legyen idő arra is, hogy a többit megérleljem és elrakjam.
Az összehangolásra azért is szükség van, mert a vállalkozás kiadásait közben fedezni kell, gondoljunk csak a palackok vagy dugók árára vagy a szőlőmunka díjára! – magyarázza Dorka, aki büszkén említi exporttevékenységük célországait: Amerikát, Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, Lengyelországot és Dániát.
Olajozott a közös munka az „Ásványvízkirállyal”
Dorka borai – a nemzetközi piac mellett – az RTL Klub „Cápák között” című műsorának harmadik évadában is megállták a helyüket. Így, a tavalyi év a borászat első befektetőjét hozta el Dorkának, méghozzá Balogh Levente, a Szentkirályi vezérigazgatója személyében.
– Nagyon jó együtt dolgozni, egyre jobban élvezem. Teljes mértékben megbízunk egymásban, Levi ki is szokta hangsúlyozni, hogy a szakmai döntéseknek úgy kell lennie, ahogy én szeretném. Ő pedig az üzleti részt hozza a vállalkozásba, amiben nekem rengeteget kell még fejlődnöm. Célkitűzésünk, hogy építsünk egy borászatot Tállyára, ennek kapcsán mennek már az egyeztetések, technológiai, építészeti, területalakítási és egyéb szempontokból.
A befektetésnek azért is nagyon örülök, mert így akár hosszú távon is pályaképet tudunk biztosítani a tállyai és a környékbeli fiataloknak. Tokaj-hegyalján nagy kihívás a szakképzett munkaerő kérdése. Arra törekszünk, hogy erre is szülessen megoldás.
Pezsgő borvidék, összefogás, turizmus
Dorka úgy látja, egyre több befektető van a borvidéken, akik Tokaj részévé válnak, találkoznak a helyiekkel, és tenni akarnak a régióért. Szakmailag és minőségileg szerinte jó irányba tartanak. A helyi borászok között is elindult egy új összefogás, sokkal gyakrabban egyeztetnek arról, hogy mivel tudnák jobban pozícionálni Tokaj-hegyalját.
A folyamatos együttműködések különleges programsorozatokat is eredményeznek, ilyen például a tavaly szeptemberi Zsendülés szüreti hétvége, ahol Homoky Dorka, Zsirai Kata, és a TR Művek – Kada Anikó, Szamosújvári Pál, Uliczki Dénes – várta az érdeklődőket, nagykóstolóra, borozgatásra, brunch-ra.
– Bízom benne, hogy pezsgő borvidékké alakulunk, ahol nemcsak a borászatok, de az infrastruktúra, és az egyéb kulturális és gasztronómiai programok, helyszínek is arról gondoskodnak, hogy a nyári-őszi időszakon túl, egész évben fogadhassuk az ide látogató társaságokat, utazókat – mondja végül tettre készen Dorka.
Fotók: Dancsecs Ferenc
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
