A lányom nem is olyan régen egy ismeretlen fickótól kapott levelet, amelyben a férfi megdicsérte gyermekem szépségét és felajánlotta, hogy szívesen támogatja őt. „Ne válaszolj neki!” – mondtam azonnal, amikor megmutatta, hogy egy „sugördedi” (cukrosbácsi) bepróbálkozott nála. Sok ilyen emberrel van tele az internet, és még több olyannal, akit elvileg ismerünk, közben meg mégsem.
Veszélyes hely a világháló, de ha körültekintőek és felkészültek vagyunk, akkor a gyermekeinket meg tudjuk óvni nemcsak a barmoktól, hanem a valóban fenyegetést jelentő egyedektől is. Ennek ellenére mégis túlzásnak éreztem az Edisonplatformosok legutóbbi hírlevelét. Pontosabban szólva utópikusnak.
Idézem: „6 éves kor alatt egyáltalán ne hagyjuk egyedül a gyereket semmilyen okoseszközzel, 13 éves kora előtt pedig ne maradhasson magára az internettel való ismerkedésben, azt csak velünk közösen fedezhesse fel”. Erre mondom azt, hogy ez nekem lehetetlen küldetés.
Mivel egyedül vagyok három gyerekkel mindennemű segítség nélkül, kizárt, hogy minden percben mellettük üljek. A nagyok a pandémia miatt a tananyagokat már két éve is online kapták, és a középsőmnek is emiatt kellett fellépnie a közösségimédia-felületekre. Az csak az ő érdeklődésének (érdektelenségének) köszönhető, hogy igazából egyik sem érdekli; köszöni, elvan az angolnyelvű vicces videókkal. Mivel pedig angolul nyomja a netezést, nem is tiltom neki. Volt nyelvtanárként tudom, hogy így fogja a leggyorsabban elsajátítani a nyelvet.
A legkisebbem azonban már más tészta. 5 évesen elsősorban a társai és a kézzel fogható játékok érdeklik, de ha nem tudok vele lenni, bizony én is bekapcsolom neki a videócsatornákat. Ellentételezésként viszont igyekszem olyan sok közös csavargós programot kitalálni, hogy mégse legyen „kocka”. És nem is az. Még.
Ne tartson a gyermek az interneten idegenekkel kapcsolatot?
A másik pont, ami nálam kérdéses volt a hírlevélben, a következő: „Alapértelmezetten csak azokkal tartson kapcsolatot a gyerek online, akiket a való világban is ismer. Akkor fogja felismerni az idegenekkel kapcsolatos veszélyeket, ha ezekről beszéltünk vele és akkor fordul majd hozzánk kérdéseivel, ha a kezdetektől építettük vele azt a bizalmi viszonyt, amiben „cikis”, kellemetlen, fájdalmas dolgokról is lehet mesélni, kérdezni.”
Szerintem ha a gyerekek az interneten csak azokkal tartják a kapcsolatot, akiket ismernek, soha nem fogják tudni felismerni az idegenekkel kapcsolatos veszélyeket. Ez olyan burokban nevelés gyanús. Mutathatok ugyanis nekik bármilyen erről szóló filmet (egyébként épp ezen vagyok), ha nem tapasztalják meg, hogy léteznek veszélyes alakok is a neten, nekem soha nem fogják elhinni. Félre ne érts, nem akarom, hogy bántsák őket, de a nagy számok törvénye alapján biztos vagyok benne, hogy senki nem úszhatja meg az életben a csalódást/bántást/sérülést. Mert a világunk ilyen. Gáz.
Ne felejtsd viszont el, hogy ahogyan mi, felnőttek is ismerkedünk online egy-egy FB-csoportban, úgy a gyermekeinknek is vannak követőik az Instán vagy a TicToc-on. Nincs is ebben semmi rossz. Az pedig botorság, hogy le kellene ellenőriznem az összes kapcsolatukat. Vagy tiltsam meg, hogy válaszoljon a gyermekem az interneten neki feltett kérdésekre, üzenetekre? Képtelenség. Helyette sokat beszélünk erről itthon. Pontosabban annyit, amennyit a kamaszaim még elviselnek tőlem.
Bízz magadban, bízz a gyermekedben!
A kulcsmondat az, hogy megbízom bennük. A lányom például magától jön, és mutatja, hogy ki mit írt neki, hamarosan pedig találkozni is fog egy lánnyal, akivel 1 éve csetelnek. Legutóbb én is találkoztam egy kedves fotós barátnőmmel hasonlóan online ismerkedés után. Szóval ezt sem lehet kategorikusan úgy kijelenteni, hogy „csak azokkal tartsa a kapcsolatot”. Ilyen alapon táborba se menjen el, mert ott is sok az idegen.
Értem, persze, hogy mi az Edisonplatformosok célja, és egyet is értek a törekvéseikkel, csak cizellálnám a problémát és a példamutatásra, valamint a valós életre fűzném fel az irányv(f)onalat. Személy szerint a kommunikáció megtanítására, és annak megismerésére, hogy miből és hogyan lehet kiszűrni a gyanús egyedeket. Mert az esetek többségében ki lehet.
Nekem is meg kellett ezt tanulnom, ahogyan a saját naivitásomat is helyre kellett tennem.
Az enyémeket tehát inkább erre tanítom a felelős internethasználat kapcsán. A pornóra pedig úgyis oda fognak kattintani, ha akarjuk, ha nem. Mert attól, hogy minden ilyen oldalon ott van, hogy „Elmúltál-e 18 éves?”, még nem fog megijedni. Nem beszélve arról, hogy 18 éves kor fölött is bőven érheti — akár más jellegű — veszély is.
Ez a világ, amelyben élünk, ma, úgy, ahogy van, embertelen. Csak bízhatunk abban, hogy a gyermekeink elég okosak lesznek a túléléséhez, ahogy muszáj is abban bíznunk, hogy a nevelésünk ebben segítségükre lesz.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
