Bár Váczi Rozi, a matyodesign megálmodója tulajdonképpen egy hirtelen ötletnek köszönheti a vállalkozását, ez soha egy percre nem akadályozta meg abban, hogy minden nap új tervekkel álljon elő, kellően nagy távlatokban gondolkozzon, ugyanakkor kitartson legfőbb elve mellett: anyagilag segítse és támogassa annak a közösségnek tagjait, akiket gyerekkora óta ismer.
A matyodesignban benne van a tardi gyerekkor emléke, a hagyományok tisztelete és továbbadása iránt érzett felelősség, de ha a legelső pillanatot szeretném megragadni, akkor valójában minden egy kényszer szülte születésnapi ajándékból eredeztethető – eleveníti fel Rozi a kezdeteket.
– Budapesten éltünk az akkori férjemmel és alig pár hetes volt a kislányunk, amikor eluralkodott rajtam a szülés utáni depresszió.
A családi kupaktanács úgy döntött, hogy leküldenek Tardra, abba a parányi északkelet-magyarországi faluba, ahol 5 éves koromig éltünk a családommal, abból a célból, hogy ott talán sikerül visszanyernem a lelki békémet és egyensúlyomat.
Ebben a – városi embernek olykor ingerszegénynek, monotonnak és unalmasnak tűnő – közegben ért utol a férjem születésnapja és én nem tudtam, hogy mit ajándékozhatnék neki, mert akkor még nem volt olyan elterjedt az online vásárlás. Elővettem a szekrényéből egy hófehér pólót és felkerestem a szomszédban Terike néni unokáját, hogy rajzoljon rá valamit, amit majd Terike kihímez utána.
Ez a póló lett a matyodesign első darabja.
A hímzett ruhadarab hamarosan utat talált magának a barátok, ismerősök körében: egyre többen kérdezgették, hol és hogyan lehet ilyen pólóhoz hozzájutni. Roziék pedig azon kezdtek el gondolkozni, mit lehet ebből az érdeklődésből kihozni, lehet-e és ha igen, hogyan tudnák ezt valamiféle vállalkozás formájába önteni.
Az ötletelést végül tett követte és 2011-ben elindult a matyodesign, három tardi asszonnyal. Rozi elsődleges célja az volt, hogy munkát adjon azoknak, akik meghatározták a gyerekkorát és felvevő piacot találjon a termékeiknek Budapesten, ahol akkor ő a családjával élt. Mindannyiuk meglepetésére a vállalkozás híre nagyon hamar nagyon sokakhoz eljutott, minden különösebb marketingtevékenység nélkül.
A siker több dolognak volt köszönhető: egyrészt a matyó hímzés 2012-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, másrészt Roziék ügyesen ötvözték a hagyományt a modernitással és ezt megfelelő módon prezentálták a városi, diplomás, kultúrában érdekelt célközönség felé, valamint a vállalkozásban megjelenő társadalmi felelősségvállalás eszméje is tovább erősítette a márka szerethetőségét.
A vállalkozás tehát elindult, és ment a maga útján a piac alakulásától függően hol könnyebben, hol nehezebben, de mindig kitartóan növekedve. A fő termékek – amelyeket elsősorban igényes szuveníreket árusító boltokat magában foglaló viszonteladói hálózaton keresztül értékesítettek Roziék – mellé 2019-ben új üzletág csatlakozott. A matyodesign tour névre keresztelt szolgáltatáson belül gondosan összeállított interaktív programcsomagot kínáltak elsősorban kisebb létszámú turistacsoportoknak és cégeknek.
2020-ban azonban minden a feje tetejére állt. A COVID miatti lezárások gyakorlatilag egy nap alatt húzták ki Roziék alól a biztonságot adó hálózatot és kényszerítették őket a matyodesign eladási struktúrájának, termék- és szolgáltatási palettájának újragondolására. De nemcsak a vállalkozás háza táján történtek nagy változások a járvány hatására: Roziék magánélete is fenekestül felfordult, az egész család leköltözött Tardra. Felújították a korábban nyári lakként funkcionáló házat, kiépítettek egy varrodát, és immáron a kezdeti 3 fő helyett 27 asszonyt foglalkoztattak a vállalkozásban.
– Számomra mindig is az volt a legnehezebb, hogy eladásban gondolkozzak.
Pedig természetesen eladni szerettem volna, mert csak így tudok munkát és fizetést biztosítani azoknak a falubeli asszonyoknak, akikért felelősséget vállaltam a matyodesign megálmodásával – meséli Rozi a kihívásokat firtató kérdésre.
Persze nem csak ez okozott fejtörést neki. Hanem az is, hogy felismerje: a matyodesign egy személyes márka, amely hozzá kötődik és amelyben ő tényleg szívvel-lélekkel benne van. És ebből fakadt a harmadik nehézség. A feladatok delegálása és ehhez a megfelelő emberek megtalálása, akik átvehetik tőle azt, ami neki már sok.
De első körben mégiscsak a járvány okozta problémát kellett kezelni. A megoldást végül a jól pozicionált célközönséget megtaláló, telibe hímzett maszkok jelentették, amelyek jelentős bevételt hoztak a cégnek. Közben mind nagyobb hangsúly került a webshopos értékesítésre és a matyodesign tour is megújult az Egy nap Tardon program keretében.
Rozi most úgy látja, hogy a vállalkozás jövője azon múlik, hogy ki tudják-e szolgálni a most már visszatérő vásárlókat új termékekkel, át tudnak-e állni a klasszikus szuvernírkészítésről egy olyan termékpalettára, amely a hétköznapokban is hordható, mégis sikkes és elegáns matyó hímzett ruhadarabokból áll. Ehhez évente háromszor-négyszer új termékeket kell fejleszteni, és meg kell találni azokat az embereket, akik tudnak hímezni.
Mert ez is óriási kihívás. Megtalálni a munkához megfelelő embereket. Rozi nagy vágya, hogy felsőbb szintre tudja vinni a hagyományőrzés fontosságát,
hogy a matyó hímzés tanulása választható lehetőség legyen más szakmák mellett, és egy reális jövőképet jelentsen és biztosítson a munkaerőpiacon.
Mert a termékek és a szolgáltatások iránti igény és potenciál létezik.
– Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a különbség, ha az ember vidéken vagy egy városban vállalkozik. Vidéken nincs bürokrácia. Ha itt kérek valamit, akkor az megvalósul pikk-pakk. De itt maga az élet is egészen más, mint egy városban. Sokkal lassabb, a keretek nagyon meghatározottak, itt nem lehet csak úgy beugrani valahová egy kávéra, ahhoz jó néhány kilométert meg kell tenni. Mások a mértékek, a léptékek.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha én annak idején nem kerülök el Tardról, soha nem születik meg a matyodesign. Ahhoz, hogy a múltunk egy bizonyos szelete, jelen esetben a matyó hímzés hagyománya értékelhetővé váljon, messzebbről kell rátekinteni.
Világot kell látni, találkozni kell más kultúrából jött emberekkel, utazni, tapasztalni kell. Szerencsés vagyok, hogy ez nekem megadatott és így lehetőségem volt visszatérni oda, ahonnan indultam és visszaadni valamit abból a sokból, amit annak idején én kaptam – mondja Rozi.
A matyodesign lehetne egy a sok hasonló vállalkozás között. De nem az. És nem csak az eredettörténete miatt. Hanem, mert ez egy nagy család valódi élettel. Testvérekkel, férjekkel, sógornőkkel, barátokkal, hús-vér emberekkel, akik a valóságot kínálják, miközben magas színvonalon, az egyediséget hangsúlyozva életben tartanak egy hagyományt, amely hidat képez a múlt és a jövő között.
Fotók: matyodesign
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
