Barion Pixel Skip to content
Palotás Réka-gyerekek-segítség

„Sokszor éheztem, csak hogy a gyerekeknek jusson étel” – Palotás Réka a legmélyebbről állt fel, ma már másoknak segít

Palotás Réka már évek óta egyedül tartotta el a családját, mikor egyik nap, munka után arra ért haza, hogy a férje nincs magánál, a padlón játszó pici gyerekei mellett pedig egy csomag kábítószer hever. A háromgyermekes irodista anya története ettől sajnos még nem lenne egyedi Magyarországon. Még akkor sem, mikor kiderült, a férfi rengeteg adósságot halmozott fel. A folytatás azonban már mindenképp az: Réka élete legnehezebb helyzetében nem csak újra tudta kezdeni, ekkor kezdett bele álmai megvalósításába is.   

– A férjem gyógyult függő volt, mikor összeházasodtunk. Egymás után születtek a gyerekek, boldogok voltunk – kezd mesélni Réka. –  A problémák akkor kezdődtek, mikor a legnagyobb gyerkőc elsőbe ment.

A férjem meg akart felelni családapaként, két állása volt, túlhajszolta magát. Sose tudott pihenni, mindig rohant. Inni kezdett. Egyszer-egyszer, de akkor sokat. Ilyenkor elbújt előlem.

Kirúgták a munkahelyéről és a vállalkozása is tönkrement. Egyedül tartottam el a családot a hatórás irodavezetői fizetésemből, ami nem volt sok, de a gyerekek mellett nem tudtam több munkát vállalni. Arra mentem haza, hogy a férjem fekszik, nincs magánál, a gyerekek a földön játszanak és mellettük, egy karnyújtásnyira van egy kis csomag.

Rögtön felismertem, hogy drog van benne. Teljesen összetörtem. A fiam akkor még csak kétéves volt, a lányok is kicsik, bármelyikük ehetett volna belőle…

Azt hittem, vége az életemnek

Réka megkérte a férjét, költözzön el. Félt, hogy nem fogja tudni eltartani magukat és ellátni a gyerekekkel kapcsolatos rengeteg feladatot. Pedig a neheze még csak ezután jött. Kiderült, a férje rengeteg adósságot hagyott maga után, amit évek óta titkolt. 

– Volt egy autóm, amit el is kellett adnunk, amikor a férjemet kirúgták. Korábban ő használta, és tetemes összegű parkolási bírságot szedett össze, ami azután derült ki, hogy elment rehabilitációra, és rajtam követelték a pénzt. Ráadásul akkorra már egy jó adag rezsi tartozásunk is volt. Azt hittem, vége az életemnek, hogy ez a helyzet magával ránt engem is, a gyerekeket is – mondja Réka, aki ebben az időben rengeteget sírt és fogalma sem volt mihez kezdjen.

– Aztán eszembe jutott nagymamám, aki iszonyú kevés nyugdíjad kapott, és mégis, mi sem értettük, hogyan, de mindig ki tudott belőle jönni, sőt még félre is tett, és mindig meglepett minket valamivel.

Ő mindig azt mondta, kislányom, nincs az a kevés pénz, amiből ne lehetne félretenni.  Úgy éreztem, ha neki sikerült, nekem is muszáj megoldanom, hiszen négyünk élete a tét.

Réka úgy érezte, kötéltáncot jár, hogy ne kapcsoljanak ki semmit. A kevés fizetéséből nagyon szigorú pénzügyi tervet készített.

– Elmentem és segítséget kértem, ahol csak tudtam.

Ez nagyon fontos, mert bárki kerülhet nehéz helyzetbe, és én akkor jöttem rá, amit sose gondoltam volna, hogy akad segítség. Nem szabad szégyellni, segítséget kell kérni. Az önkormányzattól, ismerősöktől, barátoktól. Nekünk volt, aki babafürdetőt hozott, vagy ruhákat, mert arra egyáltalán nem jutott, vagy csak jó szót, ölelést kaptam, de az is nagyon sokat jelentett. 

Amin a leginkább éreztem, hogy mennyire mélyre csúsztunk, az az élelem. Talán akkor is lett számomra nagyon nagy érték az élelem, a minőségi élelmiszer, amikor nem volt.

Annyira nem volt, hogy sokszor nekem már nem jutott. Hagytam, hogy a gyerekek tudjanak enni, és én éhesen feküdtem le aludni. Napközben is zacskós leveseket, tésztákat ettem, a legolcsóbb, kétszáz forintosakat, mert szükség volt a pénzre, hogy tudjam törleszteni az adósságokat, és egy picit, ahogy a nagymamám tanított, mindig félretettem.   

Sokat sírtam. Nem csak azért, mert nehéz volt ez a helyzet, azt sem tudtam, melyik gyerekkel hova rohanjak, minden felelősség az én nyakamban volt, de mindezt egyedül csinálni különösen nehéz, úgy, hogy hozzá se tudsz a nap végén bújni valakihez.

Éreztem, hogy ennek sikerülnie kell

Réka élete legnehezebb helyzetében érezte meg, hogy valami egészen más életpályára vágyik.

– Minden nehéz helyzet ad egy lendületet, egy nagy akarást, hogy én kitörök abból, amiben vagyok. Én is ebben a felfokozott tempóban éreztem meg, hogy nem bírom tovább ezt a mókuskereket.

A barátnőmmel elmentünk egy újévi jógaórára és úgy éreztem, ez az utam. Előszedtem a kis félretett pénzem, szerencsére lehetett részletekben fizetni, így be tudtam iratkozni az első tanfolyamomra.

Arra a kérdésre, hogy nem tartott-e attól nem fog tudni érvényesülni, hiszen rengeteg jóga oktató volt már akkor is állás nélkül, Réka azt mondja, mivel úgy érezte, ez az egyetlen esélye, nem is gondolt arra, hogy nem fog sikerülni.

– Merész lépés volt a kis pénzem egy ilyen bizonytalan útba fektetni, de annyira vágytam rá, annyira szívből jött, hogy úgy éreztem, sikerülnie kell.

Több tanfolyamot is elvégeztem, mikor abban a stúdióban, ahol az első órán voltam, lehetőséget kaptam arra, hogy órákat tartsak.  Az első alkalmon egyetlen ember volt. De aztán hetek alatt megtelt a kis terem. Én pedig befizettem egy újabb tanfolyamra és a főállásom, a mellékállásom és a három gyerek mellett elkezdtem egyéni jógát is tartani.

Rékát a jóga kapcsán egyre többen keresték meg az órákon különböző mozgásszervi fájdalmakkal.

– Jöttek, hogy itt fáj, ott fáj, amikor ezt vagy azt a pózt csinálom. Ezekre van megoldás természetes módszerekkel is, mozgásterápiával, manuális terápiával.

Szerettem volna nekik segíteni. Megcsináltam a hatha és a flow jóga képzést is, aztán fasciális jóga terápiát tanultam és manuális terápiát. Ez teljesen elbűvölt.

Reménytelenségből a boldogságba

Ekkor Réka újabb nehéz döntést hozott: beleveti magát a bizonytalanba, otthagyja a főállását.

– Féltem a kiszámíthatatlanságtól, de attól jobban, hogy egy irodában öregszem meg és soha nem érem el az álmaim. Újra kevesebb lett a pénzünk, de boldog voltam. Fel voltam töltődve, mert végre azt csinálhattam, amit szeretek. Csodálatos érzés volt. Hamarosan az egész stúdió vezetését átvettem.

Már csak egy igazi társ hiányzott az életemből. De ezen a téren senki sem biztatott. Csak legyintettek, hogy negyven pluszos nőként, három gyerekkel a hátam mögött mit akarok, semmi esélyem új párt találni.

Nagyon szomorú voltam emiatt. Randizgattam, aztán beleuntam, kezdtem feladni a reményt. Akkorra már meg tudtam fogalmazni, milyen társra vágyom, és úgy voltam vele, hogy ha nem jön olyan, akkor inkább leszek egyedül, szóval elengedtem ezt a dolgot. 

Réka beiratkozott egy újabb képzésre, integrált manuális terápiára, és ott megtörtént az, amire régóta vágyott.    

– Az oktatást a Testműhely tartotta.

Bementem az első órára, és ahogy az oktatóval megláttuk egymást, eldőlt minden. Pár nap után beszélgetni kezdtünk, randira hívott, és ott akkor, az első randin megbeszéltük, hogy nem akarunk többé egymás nélkül élni.

Nagyon gyorsan össze is költöztünk. Mindenki nagyon féltett, de az idő minket igazolt, a napokban lesz az esküvőnk. Egy év után úgy döntöttünk, mivel mindkettőnk munkája az egészséggel függ össze, szeretnénk közelebb lenni a természethez. Sukoróra költöztünk, saját kertünk van, ahol egyre több mindent megtermelünk magunknak.

Közben pedig megszületett a Rékaműhely.

– Ez az én mozgásműhelyem. Egészségfejlesztéssel foglalkozom, légzés terápiával, jógával, manuális technikákkal, egyénileg és csoportosan is.

Fontosnak tartom, hogy a 40 fölöttiekkel foglalkozzam, ez a szívügyem, például szenior jógát is tartok. Budapesten és a Velencei-tó környékén.

A Rékaműhelyben átadom azokat a tapasztaltokat is, amik nekem is segítettek, hogy tovább tudjak menni.  A hitet, hogy bármilyen nehéz helyzetből el lehet indulni és el is kell indulni.

Megmutatom a lelki gyakorlatokat, amikkel én is megtámogattam magam anno. Nagyon fontos, mert akinek nincs támogató közege, az csak magából tud merítkezni, és azt is meg lehet tanulni, hogyan.

Én például böjt és csendtáborba mentem, a böjtből és a csendből nagyon sok erőt lehet nyerni, ahogy a meditációkból is. Ezért is szeretném megmutatni, milyen sok eszköz van a gyógyszereken kívül, és persze az elkeseredésen kívül, amik segíthetnek, hogy jobban érezzük magunkat. Ebben támogatom a hozzám fordulókat.

Fotók: Palotás Réka

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb