Olcsó és kreatív fejlesztő játékokkal robbant be a köztudatba Sebestyén Dóra, a „Mazsival az élet” Instagram-blog szerzője, aki megmutatja, hogy néhány kaviccsal, műanyag palackkal, papírgurigával, vagy egy kis ételfestékkel csodákat művelhetünk.
A méregdrága bolti fejlesztő játékokat is kenterbe verik azok a filléres játékok és elfoglaltságok, amelyeket Sebestyén Dóra lassan másfél éve tesz közzé rendszeresen Instagram-oldalán. Nemcsak „fejlesztő értékben”, hanem abban is, hogy képesek hosszú időre lekötni és szórakoztatni a kisgyerekeket, sőt, a szülőket is.
Együtt rácsodálkozni a világra
Dóra a pandémia kezdetén tette közzé első bejegyzését, amit több mint 200 másik követett, bemutatva, hogyan és mivel játszik saját kislányával, az akkor másfél éves Mazsival otthon.
A fiatal anyuka nem mellesleg bölcsődében dolgozik kisgyermek-nevelőként, így nemcsak azt látta pontosan, mekkora gondot jelent az otthonukba hirtelen beszorult szülőknek egy-két-három kisgyerek szórakoztatása, hanem azt is tudja, hogyan lehet kreatívan lefoglalni a kicsiket.
– A lezárások alatt láttam, mennyire kétségbe vannak esve az anyukák, hiszen még a játszótérre sem lehetett kimenni, így elkezdtem a saját játékainkat megosztani – meséli.
Eleinte nem kapott sok visszajelzést és csak néhány követője volt, aztán hirtelen berobbant a dolog. Pontosan emlékszik arra is, hogy melyik bejegyzése nyomán: egy nejlonzacskóból készített sárkányrepülő bemutatása dobta meg a látogatottságot. Ma több mint 18 ezren követik, s tucatjával kapja az üzeneteket a hálás anyukáktól.
– A szülők többsége nem is gondolja, hogy nincs szükség méregdrága zenélő, világító fejlesztő játékokra, hogy elérjék ugyanazt a hatást, sőt! A gyerekek többsége odavan a filléres – pancsolós, maszatolós, szöszmötölős, pakolgatós – játékokért, amelyekben, sok bolti játékkal ellentétben, valóban szárnyalhat a kreativitásuk – mondja.
Dóra játékai éppen az egyszerűségüktől nagyszerűek: a hozzávalók minden háztartásban megtalálhatók vagy fillérekért beszerezhetők, és az előkészítésük sem tart néhány percnél tovább.
Nem kell hozzájuk különösebb kézügyesség sem, s amellett, hogy a gyerekek rengeteg képességét fejlesztik, garantáltan elszórakoztatnak gyereket, szülőt egyaránt. Dóra szerint ez a legfontosabb: leülni a gyerek mellé, lelassulni egy kicsit, közben gyermeki szemmel rácsodálkozni a világ ezernyi apró csodájára – mert hát mi más lenne, amikor megpillantjuk a jégtojásba fagyott dinoszauruszt?!
Konyhai szűrő, muffintepsi és üres PET-palack
Dóra eszköztárának fontos eleme az ételfesték, a nagyüzemi cukrászokon kívül valószínűleg az ő háztartása az egyetlen, ahol ilyen mennyiségben fogy,
készülhet belőle színes kinetikus homok, házi aszfaltfesték és gyurma, vagy színes jégkocka, amivel festeni is lehet. Gyakran előkerül a konyhai szűrő, a muffintepsi, az üres PET-palack is, ezek pillanatok alatt lényegülnek át hívogató játékká, izgalmas feladattá a gyerekek szemében.
Micsoda kihívás például egy kétévesnek kis szűrővel kihalászni a lavórból, majd szín szerint csoportosítani a műanyag kupakokat, megtölteni a krétával felrajzolt alakzatokat gesztenyével és kavicsokkal, vagy végigmenni a házilag felállított akadálypályán?
S mekkora móka terepasztalt készíteni a játéklovaknak, zselatinba dermedt állatkákat kiszabadítani, vagy kavicsokból mókás arcokat festeni-ragasztani anyával, apával, vagy a nagyszülőkkel…!
– Kétszáz forintból megvan a közös minőségi idő, jól szórakoztok, nevetgéltek, aminek a nyomába sem ér az, ha mondjuk együtt megnéztek egy mesét…
Dóra hozzáteszi, a gyerekek egyedül is remekül eljátszanak, ha rávezetjük őket, s míg a kicsi lelkesen gurítja a kislabdákat az alagútban, nekünk is van időnk meginni egy kávét mellette…
A „Mazsival az élet” blogon rengeteg az úgynevezett szenzoros játék, ezek az érzékszervi tapasztalásokon keresztül mutatják meg a világot a kicsiknek. Varázslatos színek, izgalmas anyagok és textúrák vezetik a kicsiket örömteli élményeken keresztül.
Közben észrevétlenül fejlődik az idegrendszer, a szem-kéz koordináció, a finommotorika, a megfigyelőkészség, a figyelem, a türelem a szabálykövetés – azaz minden, amire a kisgyereknek a későbbiekben szüksége lesz.
A kavicsfestés során lehet tanulni a színeket, csipesszel pomponokat szedegetni fejleszti a kézügyességet, levelekből és termésekből sünit ragasztgatni kész „környezetóra”, tejesdobozokon lépegetni turbózza az egyensúlyérzéket, mindenféle apróságot ide-oda pakolgatni, tálkákba és dobozokba szortírozni pedig…nos, az egyszerűen szerfelett szórakoztató küldetés!
Pancsolni is hagyjuk
Valószínűleg hamarosan még jobban megugrik a blog látogatottsága, hiszen a nyári szünet extra kihívás elé állítja a szülőket.
Most éppen a sok vizes játék a sztár, melyik gyerek ne szeretne pancsolni, öntögetni, vízben tapicskolni? Sebestyén Dóra arra biztat, nyomjuk el magunkban a túlaggódó „paramamit” és bátran adjunk teret ezeknek az örömöknek is.
– A múltkor kicsit félve tettem közzé, ahogy egy nagy zuhé után az utcabeli gyerekek vidáman tapicskoltak a vízzel telt árokban, de aztán eszembe jutott, hogy régen természetes volt, hogy a gyerekek gázoltak a patakban és fogták a békákat… – mondja.
S bár Dóra mosolyogva mesél „nagyon jónak tűnik, de én biztos nem hagyom, hogy vizezzen és összefesse magát” típusú levelekről,
józanul belegondolva valóban kevés dolog van, amit egy „játszós” póló vagy belebújós előke, némi szétterített újságpapír vagy fólia, egy-két olcsó műanyag tál és egy felmosórongy ne oldana meg.
Ha pedig foltos lesz a gyerek keze az ételfestéktől, annyi baj legyen, majd lejön néhány kézmosás után!
„Vannak, akik még homokozni sem tudnak…”
– Már akkor elhatároztam, hogy rengeteget fogok játszani a leendő gyerekemmel, amikor még meg sem született a kislányom,
mert a bölcsődében látom, hova vezet, ha nem ülnek le egy kisgyerekkel, ha nem töltenek elég minőségi időt vele. A bölcsisek egy része például egyszerűen nem tud játszani. Képtelen bármire koncentrálni, nem kötik le a játékok, nincs türelme játszani, sem mesét hallgatni.
Sőt, sokan egyenesen csak rombolni tudnak, amikor bekerülnek a csoportba – meséli Dóra, aki rögtön látja, ki az, akivel rendszeresen játszanak otthon.
Napi tapasztalata, hogy a gyerekek nem kapnak elég figyelmet, vagy legalábbis nem olyat, amilyenre szükségük lenne, sokuknak túl könnyen a kezükbe nyomják a telefont, a tabletet, vagy leültetik a tévé elé. Ezt látja akkor is, amikor például a bölcsődében rendesen viselkedő kisgyerek az anyja vagy apja megérkezésekor valósággal rohamot kap, annyira próbál – gyakran kifejezetten erőszakosan – kicsikarni némi figyelmet tőle… Az udvaron is látszik, hogy nagy a baj, mondja: gyakran csak áll mellette a kisgyerek elveszetten, mert nem tudja, hogyan játsszon a szabadban; vannak, akik még homokozni sem tudnak…
– A bölcsődében töltött idő során azt tapasztaltam, hogy ebben a rohanó világban sokszor elfelejtjük, mennyire fontos a gyermekünkkel töltött idő. Ezt semmi sem pótolja, sem a tévé, sem a tableten egy mese, sem egy új játék.
Nem fontos az sem, hogy tip-top legyen a lakás, a házimunka megvár, sokkal fontosabbak a közös pillanatok. Addig kell velük játszani, amíg igénylik, mert ez az idő hamar elszáll és többet nem tér vissza.
Fotó: Mazsival az élet
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
