Imádom a társasjátékokat. Gyerekkorom nagy kedvence a Kereskedj okosan volt, imádtam végig hajózni a térképen, és adni-venni a dolgokat (és legyőzni az öcsémet, ami miatt azt hiszem ő sokkal kevésbé lelkes, ha erről a játékról van szó.) Felnőttként ez a játék mondjuk nagy csalódás volt, mikor hosszú keresgélés után rábukkantam a Vaterán, és újra megszereztem. Na mindegy, a nosztalgikus érzelmek, és a társasjátékok iránti lelkesedésem azért megmaradt.
Amikor kiutaztunk, az egyik hátizsákot jól tele is tömködtük a különféle kártyajátékokkal, hogy míg talán karanténban leszünk, és amúgy sem lesz semmink, ráadásul a csomagjaink is csak két hónappal később érnek utol bennünket, hát addig se unatkozzunk.
A barátaink is hoztak még egy nagy szatyornyi társast, amikor felvettek bennünket a reptéren, szóval készen álltunk bármire, ha azt a farmon elzárva kell túlélnünk. Társasunk volt hozzá. (Az első szállásunk ugyanis tényleg egy farmon volt, mindentől távol, mivel arra készültünk, hogy ha karanténba kerülünk, legalább ne egy szobába legyünk bezárva két hétig. Végül nem kellett karanténba vonulnunk, csak békés elvonuláson voltunk a világ végén, a csendben, a kecskék között. 😊)
De visszatérve a témára, az elmúlt időszakban négy társasjátékot is beszereztem, amivel korábban nem találkoztam, ezekből hármat már teszteltünk is, a negyedik még várat magára, így arról most nem lesz szó. Lássuk őket szépen sorban.
- Pictionary
A játék célja, hogy a kis kártyalapokból kirakott szavakat, kifejezéseket kitaláljuk. Nem kell rajzolni, nem lehet beszélni vagy mutogatni, csak a kis kártyalapok állnak rendelkezésünkre, hogy kirakjunk olyan szavakat, mint tábortűz vagy karácsonyfa.
Két nehézségi szint van, az egyiknél csak egy szót kell összerakni, a másiknál már kifejezéseket vagy mondatokat. Mi még csak az első szinten tartunk. 😊 Kis helyen elfér, és remek szórakozást biztosít, annak is, aki kirakja és annak is, aki próbája megfejteni a hullámos és egyenes vonalak, vagy a különféleképpen értelmezhető egyszerű ábrák jelentését. Nyilván hasznos, ha ismerjük egymás gondolkodásmódját, ez nekem sokat segített, mikor a gyerekek feladványait próbáltam megfejteni. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden alkalommal kitaláltam, amit kiraktak.
Trükkös persze, hogy annak, aki kirakja a feladványt, természetes és egyértelmű a logika, ami mentén összeválogatta a kártyalapokat, a többieknek mindez már közel sem ennyire egyszerű.
Szórakoztatónak viszont szórakoztató.
Családi értékelés: 4/5
- The Sock Game
Nagyon kíváncsi voltam rá, mikor kibontottuk.
Két nagyon hosszú szárú csíkos zokni van benne, ezeket kell megtölteni a dobozban lévő mindenféle tárggyal, a gumiszalagtól a rugón, sakkbábún, radíron és matchboxon át a kulcstartóig. Ha ez megvan, felhúzzuk a kezünkre, és karunkra a zoknit. Minden játékos egyet. Utána megpörgetjük a táblán lévő kereket, és indulhat a verseny, ki találja meg hamarabb a kezére húzott zokniban az adott tárgyat.
Korábban volt Zsákbamacska játékunk, amit mindannyian nagyon szerettünk, de a gyerekek kinőtték, és elajándékoztuk. Ez a játék most visszahozta nekünk azt az élményt is, ezért kétszeresen is hálás vagyok.
A zokniban csak egy kezünk lehet, a másik kézzel legfeljebb kívülről támaszthatjuk meg a zoknit, ha odabenn épp hevesen kutatunk valami után. A kihívás másik része, hogy ha már megvan az adott tárgy, hogyan tudjuk olyan gyorsan kihúzni a kezünket a zokniból, és a doboz tetejébe helyezni a megtalált tárgyat, hogy azzal gyorsabbak legyünk, mint a másik. Egyszerűnek tűnhet, de a könyékig érő zoknitól nem olyan könnyű megszabadulni.
Ez így megy, pörgetünk egyet, hogy kiderüljön, mit kell megtalálnunk és indulhat a kutatás, míg az utolsó tárgy is elő nem kerül a zokniból. Könnyűnek hangzik, de nem az. Pusztán a tapintásra hagyatkozni másféle gondolkodást és hozzáállást kíván, de ebben már van gyakorlatunk a
Nem csak ketten lehet játszani, csapatok is játszhatnak egymásnak átadva a zoknit minden körben. Vicces, gyors, még a kamaszokat is leköti.
Családi értékelés: 5/5
- Close counts
Tippelős játék, ami mindannyiunknak – sőt a szomszéd gyerekeknek is – hozott már néhány elkerekedett szemű pillanatot. Hat különböző témakör van, mindegyikhez egy megfelelő színű kártyapaklival, és egy szuper dobókocka, ami eldönti melyik pakliból húzunk a hat közül.
Minden körben van egy “felolvasó”, aki felolvassa a kérdést, amire a többiek igyekeznek válaszolni, bár igazából tényleg csak tippelni tudunk. A megoldáshoz legközelebbi tipp gazdája lesz a következő körben a felolvasó. Ő dob a kockával és határozza meg a következő kérdést. Mivel mi sosem számoljuk a megnyert köröket, így ez sokkal inkább móka, mint verseny.
Nagyon sok vicces pillanatot köszönhetünk ennek a játéknak, amikor rácsodálkoztunk a válaszokra, a legtöbbször hangot adva annak a véleményünknek, hogy ez “ki van zárva”.
A dobozon 12 éven felülieknek hirdetik, nagy valószínűséggel azért, mert tárgyi tudásban, alapokban el kell jutni egy bizonyos szintig, hogy legalább fogalmunk legyen az adott kérdés hátteréről. A 11 és fél éves is élvezte, egyelőre angolul elérhető, de ha van, aki lefordítja a kérdéseket, és látjátok valahol, érdemes beszerezni. Vagy meggyőzni egy játékforgalmazót, hogy legyen belőle magyar változat is. 😊
Családi értékelés: 4,5/5
Fotó: a szerző saját képei
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
