Egy tengerparti teraszról vagy egy portugál kávézóból dolgozni szabadúszóként – sokan eljátszanak a mesés gondolattal. Vigh Bori meg is csinálta: digitális nomádként a világ legkülönbözőbb pontjain él és dolgozik. Sőt, már tanítja is, hogyan menjünk világgá.
Vigh Bori, a backpacker.hu bloggere az első hazai utazó bloggerek között mutatta meg, hogy az utazás életforma is lehet, s messze túlléphet az évi párszori kikapcsolódás és a klasszikus turistáskodás keretein. Bori hátizsákos turistaként mutatta meg, hogyan lehet olcsón messzire eljutni, majd szintet lépett, és nemcsak utazóként, hanem digitális nomádként is ismert lett.
Példaképe azoknak a kalandvágyó (nemcsak) fiataloknak, akik szívesen maguk mögött hagynák az addigi életüket. Hogy ezt hogyan érdemes megvalósítani, kurzusokon adja át, sokéves tapasztalattal a háta mögött.
Bori éppen Thaiföldön van, amikor felhívom, Ko Phangan mesébe illő szigetén él és dolgozik.
A thai sziget egyike azon kevés helyeknek, ahova Bori decemberben többedszer tért vissza, hogy berendezze főhadiszállását.
Néhány hónapra, aztán minden bizonnyal továbbáll, hiszen ez a lényege a digitális nomád életmódnak: helyfüggetlen munka mindig más és más helyen.
Sok digitális nomádnak van fix bázisa, például saját lakása a szülőhazájában, mások valóban teljesen mobilak és egész évben utazgatnak.
Nem magányos műfaj
Meddig lehet ezt csinálni? Lehet-e digitális nomádként párkapcsolatot fenntartani? Nem magányos az ember, ha állandóan egyedül utazik? Hogyan lehet ezt az életmódot finanszírozni?
Ezek a leggyakoribb kérdések, amelyekkel rendszeresen megtalálják Borit.
– Elkezdtem utazni, aztán egyre jobban elrugaszkodtam az úgynevezett „normális élettől”, bár ilyen szerintem nem létezik.
Miután sorra megkaptam ugyanazokat a kérdéseket, és persze szerettem volna megosztani a kalandjaimat is, elkezdtem blogot írni – mesél a kezdetekről. Válaszai minden kérdésre vannak, ennyi év után már kellő tapasztalata is a megválaszolásukhoz.
Nem kell például feltétlenül szinglinek lenni; Borinak is volt több párkapcsolata, szintén digitális nomádokkal, hiszen nehéz lenne egy otthonülő könyvelővel közös nevezőre jutnia… Az egyedül utazás szerinte egyébként sem azonos a magánnyal, mert bár a legtöbben azt hiszik, hogy a stabil emberi kapcsolatoknak híján vannak a digitális nomádok, ez egyáltalán nincs így.
– Stabil baráti köröm van hasonlóan gondolkodó és élő utazókból.
Ennek a több száz fős nemzetközi közösségnek a tagjai nagyjából ugyanazokra a helyekre utaznak, gyakran egyeztetünk, találkozunk a világ különböző pontjain. Koh Phanganon ebből a közösségből most 30-40 ember van.
Akad köztünk holland, német, mexikói, tunéziai, de igazából nem is fontos, ki honnan jött, barátok vagyunk – cáfol rá a világutazó a tévhitekre.
Nemcsak a nemzetiség, az utazók neme sem számít; a világban nagyjából fele-fele a női és a férfi digitális nomádok aránya. Érthetetlen módon Magyarországra ez nem igaz: valamilyen megmagyarázhatatlan okból nálunk jóval több nő választja ezt az életmódot.
Amire egyébként nem mindenki alkalmas, az utazás és az idegen tájak szeretet ugyanis ide kevés. A nyitottság és a rugalmasság nyilván elengedhetetlen, ahogy az is, hogy kifejezetten élvezzük, ha kívül vagyunk a komfortzónánkon. Az angol nyelvtudás alap, és a problémamegoldó készség is, mert mindig van valami megoldandó feladat.
Bori szerint egyébként ez itthon, Magyarországon is így van, csak éppen itt már rutinból oldjuk meg őket, míg idegenben ezek a rutinok nem működnek. Jó hír, hogy az utazásban is lehet rutint szerezni, ami kalandról kalandra egyre gördülékenyebbé teszi az életet.
– Amikor például két hónapja megérkeztem ide a szigetre, egy nap alatt berendezkedtem: robogót béreltem, a korábban lefoglalt szállás közelében kerestem egy konditermet és egy közösségi irodát, és már otthon is éreztem magam! – mondja.
Nem kell mindent feladni
Bár hallani időnként drasztikus lépésekről, amikor valaki minden hidat feléget maga mögött, felmond a munkahelyén, eladja a lakását és az autóját, majd nekivág a nagyvilágnak, ezek nem mindig sülnek el jól. Olyannyira nem, hogy Bori óva int mindenkit egy ilyen éles váltástól.
– Láttam már ilyen vakmerő impulzusdöntés után embereket hanyatt homlok hazamenekülni… Nem kell rögtön mindent feladni, érdemes először az embernek kipróbálni, hogy egyáltalán bejön-e neki ez az életmód, mert ez nagyon más, mint amit megszokott.
Akad például, akinek egy idő után egyszerűen hiányzik a saját ágya – ez nekem mondjuk sosem volt fontos -, vagy nem tudja megszokni a kultúrsokkot, ami egy idegen országban éri – figyelmeztet Bori.
Ugyanilyen fontos, hogy stabil havi bevétellel „menjen világgá”; lebeszél például mindenkit arról, hogy egyszerre kezdjen el vállalkozni és utazgatni, mert szinte biztos, hogy nem fog menni.
Kezdésnek ideális például egy háromhónapos ázsiai út, azalatt sok mindent megtud az ember erről az életformáról, és saját magáról is.
Egy másik tévhit például, amivel Bori gyakran találkozik, hogy egy digitális nomád csak utazgat és szórakozik, pedig számukra a szabadság egyenlő az önfegyelemmel.
– Ugyanúgy dolgozunk, mint otthon tennénk, csak gyönyörű környezetben, mondjuk egy pálmafás tengerparton tesszük.
Kell idő, mire az ember képes lesz beállítani a napi rutint egy teljesen idegen környezetben, de utána úgy élünk, mint bárki más.
Én például reggel hétkor kelek, elmegyek edzeni, majd késő délutánig dolgozom. Igaz, már ez is nagy szabadság, este pedig jöhet a tengerparti naplemente, egy koncert vagy színházi előadás.
Csak stabil internet legyen!
Hogy hova érdemes utazni digitális nomádként, azt mindenkinek a saját bakancslistája és habitusa dönti el.
Nagyon népszerű például a nomádok között Bali szigetén Canggu faluja, Thaiföldön Ko Phangan és Chiang Mai városa, Európában Lisszabon, nyáron pedig (bár ez minket utazóként nem nagyon érint) Budapest. A fővárosunk azért is ennyire népszerű, mert Európában talán a legjobb internetszolgáltatás működik nálunk, márpedig a stabil net a digitális nomádok munkájának egyik alapfeltétele.
Bori eddig 71 országban járt, igaz, ebben a turistautak is benne vannak. És bár digitális nomádként óhatatlanul is elmerül egy kicsit a helyi életben, az igazán egzotikus tájakon hosszabb távon ott érezte igazán jól magát, ahol felkészültek a nyugati utazók érkezésére.
– A kényelmet, ami a több hetes, hónapos nyugodt munkához és a mindennapi élethez kell, azokban az országokban találtam meg, amelyeket már ’kolonizáltunk’, azaz ahol van a nyugati emberek igényeinek megfelelő infrastruktúra.
Kelet-Indonéziába például biztosan nem mennék vissza: nincs stabil internet, nincsenek vega ételek, minden tocsog a zsírban, szóval nem nekem való!
Önkorlátozó hiedelmek
Vigh Bori ma már online kurzusok formájában is megosztja a tapasztalatait azokkal, akik kacérkodnak a digitális nomád életformával, de nem tudják, hogyan vágjanak bele. Ennek az életmódnak minden szeletére rálátása van, iránymutatást ad például az anyagi háttér biztosítására.
A legfontosabb persze, hogy legyen egy távolról is végezhető munkánk, amit szabadúszóként, azaz freelancerként végezhetünk. Jellemzően ilyen helyfüggetlen munka a virtuális asszisztenseké, szövegíróké, grafikusoké, webdesignereké, programozóké, de sales managerek is szép számmal vannak a digitális nomádok között.
– Három módon fedezheted ezt az életmódot. Vagy távmunkában, alkalmazottként dolgozol, úgymond otthonról, ahol senki nem nézi, hol vagy éppen otthon.
Ezt ajánlom a legkevésbé, már csak azért is, mert időzónához vagy kötve. Mexikóban találkoztam olyan nomádokkal, akik hajnali kettőkor keltek minden nap, mert Európába dolgoztak be.
Sokkal célszerűbb szabadúszóként, vállalkozóként dolgozni, ezt egyébként sok esetben egy meglévő munkahelyen is ki lehet harcolni – mondja Bori.
Szerencsére a COVID-járvány sokakat ráébresztett, hogy ki lehet lépni a hagyományos munkavégzés keretei közül.
Elárulja, kezdő digitális nomádként ő sem nem volt eleresztve, havi 200 ezres keresetéből finanszírozta a világutazást. Persze az igényei változtak az évek során, miközben fiatal fruskából nővé érett.
Ma már például nem szállna meg hostelben hosszabb ideig, ragaszkodik a saját zughoz, még ha az egy ideiglenes bérlemény is. Az azonban bevallása szerint jó érzéssel tölti el, hogy abban az élethelyzetben is boldogult.
– Sokakat a saját korlátozó hiedelmei tartanak vissza attól, hogy belevágjanak a kalandba. Persze vannak olyanok, akik irigyelnek, de szerencsére még többen, akik ezt inspirációként élik meg.
Nem hiszem, hogy mindenkinek így nomádként élnie, de azt igen, hogy mindenki meg tudja választani, hogy milyen életet szeretne élni – zárja Bori.
Fotók: Vigh Bori
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
