Rákos betegként a gyerekosztályra került a pandémia alatt Zsivicza Diána, aki akkor döbbent rá, milyen sivár környezetben kell gyógyulniuk a gyerekeknek. Beizzította családi vállalkozását és a kapcsolatait, s azóta kórházi osztályokat és rendelőket dekorál.
A legrosszabbkor, 2020-ban, azaz a COVID-járvány kezdetén kapta meg a lesújtó diagnózist Zsivicza Diána: rák, áttétekkel. Elkezdődtek a kezelések, a tervezett műtétjét azonban, mivel nem minősült életmentő beavatkozásnak, a pandémia miatt folyamatosan halasztották. Nagy szerencsével mégis megoperálták, a kórházi átszervezések matt azonban csak a gyerekosztályon kapott helyet.
– Ott, a kórházi ágyon fekve döbbentem rá, milyen sivár és lehangoló környezetben kell gyógyulniuk a gyerekeknek.
Láttam a félig lekopott, lekapargatott matricák maradványait és arra gondoltam, csak abból látszik, hogy ez egy gyerekosztály, hogy az ápolónők színes köpenyben vannak és egy kicsivel kisebb tűvel szurkálnak, mint mondjuk az onkológián…
Eszembe jutott, ha a hatéves lányomnak, Pannának valami baja lenne, nagyon nem szeretném, hogy egy ilyen kórterembe kerüljön – meséli Diána, akinek kreatív szakemberként azonnal beindult a fantáziája.
– Azonnal riasztottam a férjem, aki emlékeztetett, hogy harminc centis vágással a hasamon inkább a saját gyógyulásomra kellene koncentrálnom, de azért támogatott a tervemben – mondja.
Diána nem sokkal később már matricákat tervezett, állatfigurákat rajzolt, méricskélt, hogy ha helyreáll a kórház rendje, a kis betegek már ne egy ingerszegény környezetbe érkezzenek.
Osztott-szorzott, hiszen a faldekor vegyszermentes, ultaerős és mindenre tapadó matricáinak csak az anyagára négyzetméterenként 25 ezer forint körül mozog, miközben a takarítónővel tesztelték, mennyire bírja az anyag a vegyszereket.
Hogy frissen műtött súlyos betegként lefoglalta magát a kórházban, bevallása szerint kifejezetten jót tett – legalább addig sem idegeskedett máson. Pedig volt min.
„Aggódtam, hogy ne öljék meg egymást”
– Miközben én a betegségem első évében sokat feküdtem kórházban, az elsős kislányom otthon volt karanténban a férjemmel, aki közben gyártásvezetőként vitte a családi céget is. Végig azon izgultam, hogy ne öljék meg egymást, sikerüljön megtanulni a „H” betűt és egyenek a csokin kívül rendes ételt is
– nevet Diána.
Kissé elkomorodva folytatja, mekkora nyomást jelentett a tíz alkalmazott és az adófizetés terhe, miközben nem volt bevételük. Ahogy az is, hogy a nyomdagépek, bár a megbízások a pandémia miatt elmaradtak, nem állhattak le, mert minden nyomtatófej beszáradása milliós kiadást jelentett volna. Sőt, a fertőzésveszély miatt még az idős nagyszülőkre sem számíthattak.
Diána ötletéből hamar valóság lett: szinte életre keltették a falakat az ominózus kórteremben. A szakértelem és a technológia adott volt, hiszen a családi cég, a Lollipop Nyomda és Reklám majdnem ezzel foglalkozik: nyomdai szolgáltatásokkal, reklámajándékokkal, irodadekorációval segít a cégeknek „láthatóvá válni”.
Ez a kórházban is tökéletesen sikerült, pillanatok alatt híre ment a jótékony kórhátszépítésnek, majd jöttek az újabb és újabb kérések.
– Mire észbe kaptunk, már beleöltünk másfél-kétmillió forintot az ügybe, és elfogytak a tartalékaink; csak az addig beérkezett megkeresések teljesítéséhez 15-20 millió forintra lett volna szükség.
Akkor jött az ötlet, hogy izzítsuk be a kapcsolatainkat és keressük meg az ügyfeleinket, hiszen biztos, hogy nemcsak mi áldozunk szívesen egy ilyen jótékony célra – emlékszik Diána.
Igaza lett, a kérésük, hogy a cégek „fogadjanak örökbe” egy-egy projektet, sok helyen meghallgatásra talált.
Kis csodától a nagy csodáig
Ez a modell azóta, több mint két éve jól működik. A vállalkozások lehetőségeikhez mérten választhatnak, hogy egy rendelő vagy váróterem, vagy egy egész kórházi osztály kidekorálásának költségeit állják.
Nagyjából 250 ezer forint az alsó határ, ennyiből megszépül egy kórterem vagy vizsgáló, míg másfél millióból már csodát művel a csapat.
Akár egy teljes kórházi osztállyal, rendelőstől, várótermestől, folyosóstól. Ezzel egyébként az adományozó vállalkozások is jól járnak, hiszen a megvalósult jótékony akció jól mutat bármelyik cég PR-megjelenéseiben, nemritkán sajtómegjelenést is jelent, és természetesen a helyszínen is feltüntetik az adományozó nevét.
Diána szerencsére már csak egy-egy kontroll vagy látogatás alkalmával jár kórházban, hiszen három éve jól van, de a kórházdekor azóta is a szívügye.
– Vannak osztályok, ahol még mindig a nyolcvanas-kilencvenes évek csempéi és bútorai közé járnak a betegek, máshol ugyan gyönyörűen felújították a helyiségeket, de a dekorációra már nem jutott pénz. Ilyenkor jövünk mi! Igyekszünk mindig az adott intézmény jellegéhez, adottságaihoz, betegköréhez szabni a dekorációt.
A Semmelweis kórház gyermekfogászatának például a mennyezetét is kidekoráltuk színes madarakkal, hogy eltereljük a gyerekek figyelmét, egy józsefvárosi védőnői szolgálatnál pedig gyermekpszichológus segített megtalálni azt a stílusú dekorációt, ami leköti az egészen pici gyerekeket is, oda sematikus origami állatokat terveztünk.
Az erdő közepén épült Szent János Kórház sebészetére erdei állatokat vittünk, sőt, a gipszelőbe egy teljes erdőt varázsoltunk! – sorol Diána néhány példát az eddig megvalósult 20-22 projektből. Különösen azokat a munkákat élvezi, ahol az elképzeléseik rögtön értő fülekre találnak, mint például a Péterfy kórházban, ahol a főorvos MOMÉ-n végzett lánya tervezte meg profi módon a dekorációt – neki egyébként ez lett a diplomamunkája is.
„Végre önazonosan segíthetek”
Diána szeretné kiterjeszteni a mozgalmat a fővároson túlra is; megkeresésük már van Veszprémből és Nyíregyházáról is, ilyen esetekben jó lenne helyi cégekkel összekötni a kórházakat. Vágya, hogy ne kelljen várólistára tenni a jelentkező intézményeket, azaz mindegyik projekt megtalálja az örökbefogadóját. A nemes feladat pedig nemcsak a gyógyulásban segített neki, hanem örömforrást is jelent.
– Mindig kerestem a lehetőséget, hol tudok valami jót tenni. Volt, hogy a hajléktalan gyerekek óvodájának gyűjtöttem ruhákat, jó érzés volt az is, de valahogy nem éreztem önazonosnak.
A kórházdekorban azonban megtaláltam végre azt a formáját a segítésnek, ami valóban én vagyok! Én is töltekezem belőle, nagyon jó érzés, amikor visszamegyek a helyszínre és látom, hogy a gyerekek simogatják a falon a mókust.
Zsivicza Diána és a Lollipop kórházdekor-akciójának következő nagy dobása a Szent János kórház röntgenosztályának „felturbózása” lesz, ezt a projektet egy építőipari vállalkozás fogadta örökbe. Mi más is kerülhetne a falakra, mint egy mesebeli építkezés, darukkal, markolókkal és a meseváros bájos állati lakóival?!
Fogadjon örökbe a te céged is egy gyermek egészségügyi intézményt! www.korhazdekor.hu
Fotó: Kórházdekor
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
