Barion Pixel Skip to content
mikulás

Kevésbé összeszedett anyukáknak is – jöjj el kedves Télapó!

Vasárnap van. Mindjárt december hatodika, és jön a Mikulás. Mert neki jönnie kell akkor is, ha a gyermekeim már kamaszok. Mikulás vadászat indul! 

Miskolczy Viktória, kétgyermekes anyuka írása. 

Hétközben nem lesz időm elmenni, hogy beszerezzem az apró meglepetéseket a gyerekeknek, mára terveztem, hogy elszaladok valamelyik kínaiba. (Vagy vietnámiba, koreaiba? Fene se tudja, mindenesetre nem most fogok ezen változtatni, maradok a mindenki által ismert és használt „gyűjtőnévnél”.)

Ráérősen kezdtem a reggelt, végre nem kell sehova rohannom, szépen rendbe tehetem a háztartást. A délelőtt is hipp-hopp elszaladt. Úristen, vasárnap van! Ahogy gondolatban ezt kimondom, villámként hasít belém, hogy a hét utolsó napján nem este hétig, nyolcig, kilencig vannak nyitva a boltok.

Még a kínaiba is legkésőbb 13.50-ig oda kell érnem, mert kettőkor lehúzzák a rolót. „Felháborító!” – fut át az agyamon egy pillanatra, aztán elszégyellem magam. Ők nagyjából az egész életüket a boltjukban élik. Korán nyitnak, későn zárnak, a család apraja-nagyja fáradhatatlanul pakolja a polcokra a folyamatosan fogyatkozó árukat. A kismamák nagy hassal is a kasszában állnak, majd a szülés után néhány röpke héttel már a pult mögött tologatják babakocsiban az újszülöttet.

Elmélázok ezen néhány percig, elrebegek pár elismerő és hálálkodó mondatot magamban a kereskedelemben dolgozókért, majd rohanok összeszedni magam, hogy mégse az otthoni kényelmes tréningemben, zilált hajjal és az állandósult kialvatlanság okozta sötét karikákkal a szemem alatt lépjek ki az utcára.

Még kapaszkodom egykori önmagamba, aki aprólékosan elkészített sminkben, lehetőleg fényesen csillogó, frissen mosott hajjal, trendi cuccban indult el, nemcsak a munkahelyére, bárhova. Néha úgy érzem, árnyéka vagyok annak a nőnek, aki voltam.

Pedig az igényesség most is megvan bennem, csak már nincs annyi energiám ezekre a dolgokra, mint korábban volt. Öregszem? Igen. Ez is benne van.

Az ember sok mindent átértékel az idő múlásával. Akinek nem vagyok jó szolid sminkkel, összefogott hajjal, lezseren, annak akkor sem leszek az, ha a legjobb formámat hozom.

Egyre könnyedébben engedem el mások ítélkezéseit, és igazság szerint én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, de már ezt is elintézem egy vállrándítással.

Összeszedem cikázó gondolataim, és emlékeztetem magam arra, hova is indultam. Belebújok a kedvenc farmerembe, gyorsan fel a kényelmes sportcipő, pulcsi és a jó meleg hosszú kabát, mert az időjárás bekeményített: zord hideg van odakint.

Ahogy megérkezem a kínaiba, látom, hogy a csokimikulásokat szinte teljesen lefosztották, és egyébként is már karácsonyi girlandok, díszek, illatos gyertyák, adventi naptárak, néhány ízléstelen műanyag csecse-becse, hógömbök, szaloncukor-hegyek lepik el az üzletet.

De nekem mikulás csomag kell! Egyszerűen fel nem foghatom, hogy pár nappal az aktuális ünnep előtt, miért tűntetnek el (vagy vásárolnak fel?) mindent a pultokról, és miért már csak a következő őrületre szerezhető be a sok felesleges holmi.

(Hirtelen azon kapom magam, hogy szemeim már a húsvéti nyuszikat kutatják.) Tudom-tudom, előre kellene gondolkodnom!

Kifolyik kezeim közül az idő.

Az év utolsó hónapjai úgy suhannak el a fejem fölött, hogy szinte fel sem ocsúdok. Más is így érzi? Valószínűleg igen, de ez most nem nyújt számomra vigaszt. Fejvesztve rohanok egy másik üzletbe, aztán a következőbe. Végül sikerül egy-két apróságot összeszednem a négy gyereknek: a sajátjaimnak és a keresztlányaimnak.

Néhány év eltéréssel ugyan, de már mind kamaszok. Fontos még nekik egyáltalán, hogy hozzon valamit a cipőjükbe a Mikulás?

Ha nekik nem is, nekem igen.

Hiszek abban, hogy a figyelmesség, a kedves gesztus jólesik mindnyájuknak, még akkor is, ha tudják, hogy a

Télapó nem rénszarvasokkal repülő szánon érkezik, hanem hulla fáradtan, pizsamában, még a reggeli kávé előtt, hajnalban, mert bizony előző este elfelejtette a szekrény mélyére süllyesztett kis meglepetéseket – némi zsebpénzzel kiegészítve – betenni a 40-es méretű cipőcskékbe.

Miskolczy Viktória Üvöltő hegek című, magánkiadásban megjelent regényét ezen az oldalon tudod megrendelni.

kiemelt kép: Freepik AI

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb