A legjobb barátnőm még együtt rúgta velem a port az iskola udvarán. Együtt gubbasztottunk át sok-sok hónapot a szőnyegporolókon, miközben a nap járásából számolgattuk, vajon mikor kell hazaindulni. Együtt ettük a félig érett ringlószilvát, ráztuk a szánkba az 50 filléres kék-piros zacskós tejport, és együtt kurjantottunk csókolomot a házkapuban Symphoniát pöfékelő Karcsi bácsinak.
Nyakunkban ott lógott a képzeletbeli kulcs, szívünkben ott volt a gyerekkor összes színe.
A legjobb barátnőmmel együtt éltük meg a tinikor minden mélységét is.
Az ágyamon kuncogva hallgatta végig az első csók történetét, majd együtt sírt velem, mikor összetörte a szívem a nagy szerelem.
A 14 évesek komolyságával levezette, hogy lesz másik, csak ne bökjem halálra magam a tompa körzőmmel, majd belém tömött egy tábla csokit. Aztán az orrom alá dugott egy IM-et (Ifjúsági Magazin – a szerk.), hogy közösen megállapítsuk, mennyi borzasztóan helyes pasi él a világban.
A legjobb barátnőm együtt csetlett-botlott velem a társastáncon, pedig borzasztóan utálta.
Meghallgatta velem a Bonanza kazettákat, pedig neki a Depeche Mode volt a kedvence, s borús délutánokon kuporgott velem a kanapén, hogy ezredszer is megbámulja Patrick Swayze-t, ahogy táncolja Baby-vel azt a baromi piszkos táncot.
A legjobb barátnőm fogta a fejem, mikor először hánytam 15 évesen alkoholtól, együtt pöfékelte el velem az első cigit, örült a boldogságomnak, osztozott a bánatomon.
Együtt bukdácsoltuk végig a gimis éveket is, és a kollégium éjszakai csöndje ezerszer hallgathatta ki, ahogy suttogva, hogy a többieket ne zavarjuk, megbeszéltük a közelgő felnőtté válás minden izgalmát, félelmét és sok vágyát, ami lázadó 18 éves szívünkben lobogott.
Az egyetemi évek elsodortak minket egymástól, de az igazi, gyerekkori barátságokon nem fog az idő.
Bár kilométerekben eltávolodtunk egymástól, nem engedtük el, nem veszítettük el egymást.
Ott volt az esküvőmön, végighallgatta a házasságom kudarcait, támogatott a válás idején. Ringatta mindkét gyermekem, mikor megszülettek.
A legjobb barátnőm ma, túl a negyvenen is az életem része.
Nem felejt el, akkor sem, ha hónapokra eltűnök az életéből. Nem veti a szememre, hogy elhanyagolom, s minden maratoni telefonbeszélgetést ott folytat, ahol az előző megszakadt.
Beszéltet, meghallgat, s a fejemhez vágja a hibáimat akkor, mikor azt senki más nem teszi.
A legjobb barátnőm a gyorshívólista állandó eleme a mobilomban, míg a párok jönnek-mennek, változnak a listán.
Szeret, akkor is, ha nem vagyok a legjobb formámban, akkor is, ha talán meg sem érdemlem. Mindig tudja, mit akarok mondani, és azt is, ha valamiről hallgatok.
Egyszerűen tudja, mert ismer.
Csak, mert ő a legjobb barátnőm. Ahogy én az övé.
Kiemelt kép: AdobeStock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
