Szökdécselve ballagok a meredek budaörsi utcán lefelé, apámat készülök hazahívni a vasárnapi ebédre, nyolcéves lehetek. Nagy a zsivalygás a borozóban, kapok málnaszörpöt, apám megcsípi az arcomat és hazaküld. Húsleves illatot kerget a szél a nyári melegben, ahogy benyitok a kapun, tudom, hogy ma is ketten leszünk anyuval, de azt nem, hogy ez így marad hosszú éveken át. Alkoholista apával nem dicsekszik az ember, és talán csak felnőve kezdett derengeni, mennyi mély sebet ejtett rajtam örök hiánya.
A Központi Statisztikai Hivatal 2022-es adatai alapján az alkoholisták becsült száma Magyarországon bőven 400 ezer. Minden 4. gyermek szenvedélybeteg szülőkkel közös háztartásban él. Ezek a gyerekek zömmel még a segítők számára is láthatatlanok, gyakran elhanyagoló légkörben nőnek fel, félelem, bizonytalanság jellemzi őket, ami iskolai teljesítményükre is kihat. Ideje korán felnőtté válnak, hiszen gyakran ők kénytelenek gondoskodni szüleikről, és hatszor nagyobb eséllyel válnak maguk is valamilyen szer rabjává.
– Amikor az ember gyerekként hányást takarít a szülei után, ott születnek az elhatározások, hogy én ilyen állapotban sosem akarok lenni. Utáltam anyám fájdalmasan keserű arcát, amivel rám nézett. Nincs olyan emlékem, amikor megölelt volna. Tudtam, ilyen sem akarok lenni soha. De ennek ára van, sokat kellett dolgoznom ezen- meséli Éva terhelt gyerekkoráról.
A szenvedélybetegség
A szenvedélybetegség, más néven addikció az agy jutalmazási rendszerének kóros megváltozását jelenti. Ilyenkor olyan tevékenységek során kapcsol be a jutalmazás, amelyek nem az ember egészségét vagy túlélését szolgálják.
- ellenállhatatlan vágy valamilyen viselkedés vagy kémiai anyag után
- bizonyos tevékenység végzésével vagy kémiai szer használatával szembeni ellenállás, az önuralom teljes hiánya
- tevékenység vagy szerhasználat negatív következményeinek figyelmen kívül hagyása (forrás: egeszsegvonal.gov.hu)
Az alkoholizmus ma már kimondható
– Magyarországon világelsők vagyunk az egy évben egy főre jutó elfogyasztott alkoholmennyiségben, a WHO adatai szerint. Azt is tudjuk, hogy sokkal többeket érint, mint amit a statisztika mutat, hiszen mindenkinek a családjában, ismeretségi körében van legalább egy személy, akit érint, de az alkoholhasználati zavarral élők jórésze nem megy el segítséget kérni, jellemzően nincs betegségtudatuk, ezért ők a radar alatt maradnak – mondja Békési Tímea, addiktológiai konzultáns.
Amikor arról kérdezem Tímeát, hogyan került erre a területre, azt meséli, sosem tervezte, hogy segítő szakmában fog elhelyezkedni, de második válásának krízise volt az a pont, ahol ezzel a területtel találkozott, és egyből a szenvedélybeteg ellátásba került. A nehéz, ám annál izgalmasabb területen az évek során számos szakképesítést szerzett családterápiában, addiktológiában, gyászfeldolgozásban, legutóbb meseterápiás képzést, és az ellátórendszer több szintjén is dolgozott a prevenciótól a rehabilitációig, és mint mondja, ebben a hivatásban találta meg igazán önmagát.
– Természetesen nem lesz valakiből véletlenül segítő, én is a harmincas éveim derekán ébredtem rá, hogy a szorongásaimnak, életvezetési problémáimnak gyökere a családom diszfunkcionális működésében keresendő.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat már hét éve szervez konferenciát a szenvedélybeteg szülők gyermekeiért, és az első konferencián a saját családom bemutatásán keresztül arról beszéltem, hogy a XX. század mennyire meggyötörte a magyar családokat, és hogy a nehézséggel küzdőknek néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt lehetősége segítőkkel feldolgozni a veszteségeiket. A szüleim is háború alatt születtek, nem volt mintájuk, hogy az érzéseikkel hogyan bánjanak, túl kellett mindent élni. Az alkohol úgy volt jelen a családunkban, mint sok helyen, a lelki hiányokra, a félelmekre, a depresszióra válaszul érkezett meg – mondja Tímea.
Az alkoholizmus egy gyógyíthatatlan, progresszív, halálos betegség. Abból a szempontból hasonlít a cukorbetegséghez, hogy egy életen át kell vele foglalkozni. Mert felgyógyulni nem lehet belőle. Legfeljebb kordában lehet tartani, írja a WHO, az Egészségügyi Világszervezet.
Segítség a tegnap és a ma gyermekeinek
Fiatal korban meglepően jól tudnak funkcionálni az alkoholbetegek, képesek helyt állni a munkahelyükön is, és csak évek múltán csúcsosodnak ki a fizikai és pszichés tünetek, mint például az érzelmi kiüresedés, érdektelenség, a hangulati labilitás, ami a teljes apátiától az agresszivitásig széles spektrumon mozog.
– Sokan azt gondolják, hogy a családi diszfunkció azért van, mert valaki abban a közegben ivott vagy iszik – mondja Tímea.
De, nem lesz valaki véletlenül szenvedélybeteg, az a család generációról-generációra átörökített, rossz működésében keresendő, a feldolgozatlan traumák hordozása, majd átörökítése a következő generációkra. Ha az ellátórendszer a szenvedélybetegekre fókuszál, akkor csak tüneti kezelést tud nyújtani, de mi lesz a családdal, a hozzátartozókkal, az ilyen családokban felnövekvő gyerekekkel?
– Az elmúlt 7-8 évben egyre aktívabban teszünk azért, hogy ezeket a láthatatlan gyerekeket elérjük. Tanulmányt írtunk a szenvedélybeteg szülők elgyászolásáról, és most értékelünk ki egy hazai kutatást két kollégámmal, Kassai Szilviával és Mucsi Georginával, zömmel alkoholbetegekről. Mi, a negyvenes-ötvenes korosztály, a tegnap gyermekei mostanra gyógyultunk annyit, és vagyunk elkötelezettek a ma gyermekei iránt, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy nekik ne egyedül kelljen megbírkózniuk a sérüléseikkel, és ne lépjenek ugyanabba a cipőbe, mint a szüleik.
Magyarországon minden megyeszékhelyen működnek pszichiátriai és addiktológiai gondozók, a legtöbb nagyvárosban van drog-és alkohol ambulancia, ahol sok helyütt hozzátartozói csoportok is működnek, sőt civil szervezetek is. De, szükség lenne jóval több családterápiás segítő szakemberre, hiszen a szenvedélybeteg, zömmel alkoholbeteg családok egész működését kell feltérképezni a változáshoz – teszi még hozzá Tímea.
Apa, Anya, Pia
Komoly személyiségfejlődési, az egész életre kiható traumákkal jár olyan családban felnőni, ahol egyik vagy mindkét szülő, vagy közeli hozzátartozó szenvedélybeteg. A normális családban az apa, anya, gyermek alkotják az egységet, azonban az ilyen családokban a gyerek helyére a szenvedélybetegség kerül, a gyermek pedig kívülállónak, feleslegesnek, sok esetben hibásnak érzi magát.
A Máltai Szeretetszolgálat által megjelentetett segítő könyv címe is ez, Waltraut-Barnowski Geiser: Apa, Anya, Pia és erről kapta a nevét a szolgálat segítő programja is, illetve ennek keretében szerveződnek csoportok és továbbképzések országszerte.
– Amerikában már húsz éve működik szenvedélybeteg családban felnövő gyermekek számára csoport, Jerry Moe Gyermekszemmel a függőségről című könyvében leírja, hogyan dolgozik gyerekekkel, hogyan tudja megelőzni ez a munka a felnőttkori életvezetésre kiható sérüléseket. De van egy csodálatos kollégánk itthon is, Tőkés Tibor, aki nyírségi szegregátumokban dolgozik gyerekekkel, illetve dolgozna, ha lenne rá forrás, ahol kiemelkedően sok a szenvedélybeteg, ahol szinte mindkét szülő, sőt az egész település valamilyen szerrel él. De, a szerhasználat minden társadalmi csoportban megjelenik, ezzel együtt a gyermekek elhanyagolása is – mondja a szakember.
KÖTTUSA avagy kötőtűvel egy jó ügyért
Ha az a közel 400 ezer gyerek, aki jelenleg szenvedélybeteg családban nevelkedik, élőláncot alkotna, akkor az Budapesttől Pécsig elérne. 220 km a távolság a két város között és a Köttusa kampány lényege, hogy ezt a 220 km-t szimbolizáló 220 méternyi sálat kösse meg közösen az ország.
Ehhez 110 ember összefogása kell, akik fejenként kötnek egy-egy, minimum 2 méteres sálat. Kell megyénként 1-1 koordinátor, minimum 5-6 kötni tudó nagykövet, valamint támogató fonalboltok.
Amikor azt kérdezem Tímeától, honnan jött az akció ötlete, mosolyogva válaszolja, hogy egyik kedvenc sorozatában a Szívek szállodájában látta először, hogy egy kisvárosi közösség mennyi mindent képes megtenni együtt, egymásért, például az egyik epizódban a közös kötéssel gyűjtöttek adományt egy híd felújítására.
– Aki a szociális szférában dolgozik az tudja, hogy drámaian kevés forrás áll rendelkezésre, hogy a szakmai munkát magasabb szintre tudjuk emelni, ezért mindig szükség van anyagi támogatásra. A Gyökerek és Szárnyak alapítvány elsőként segítette Magyarországon a közösségi alapítványok megszületését, amelyek egy-egy városban, régióban adománygyűjtő kampányokat szerveznek és gyűjtenek különböző célokra. Az évek során annyi tapasztalatot szereztem magam is ezen a területen, hogy hiszek az összefogás erejében.
Régi vágyam volt, hogy egyszer legyen egy olyan akciónk, ahol együtt alkotunk, mert a kézimunkázás csodálatos, gyógyító erejű elfoglaltság. Eszembe jutott, hogy én már rengeteg embernek kötöttem sálat, és ha csak őket kérem meg, hogy csatlakozzanak a kampányhoz, akkor ők is találnak a környezetükben olyanokat, akik tudnak kötni, és ezzel egy jó ügy mellé állnak – mondja.
Tímea még hozzáteszi, hogy minden kampány során születnek csodák. Megkereste például Marjai Virág színésznőt, akivel egy városban született, támogatná-e az ügyet egy-egy részlet felolvasásával, az Újraépített életek című kötetükből, amelyben szenvedélybeteg szülők mellett felnövő, már felnőtt gyermekekkel készítettek interjút. A művésznő természetesen igent mondott, sőt több kollégáját mozgósította, és ma már hét színész áll a kampány mellett.
Tímea azonban nemcsak adományozásra buzdít, de arra is felhívja a figyelmet, hogy vigyék hírét a kezdeményezésnek, hiszen csak így juthat egyre több emberhez az információ, mert a szenvedélybetegség még ma is tabunak számít.
PÁLFORDULÁST elérni
Az adománygyűjtő kampány január 25-én kezdődött, ami Szent Pál napja, és ezzel az üzenettel, vagyis az országos összefogással szeretnének a szervezők pálfordulást elérni abban, hogy az elfeledett gyerekek ne legyenek többé elfeledettek! A kampány március 1., szombatig tart, ez a nap lesz a KÖTTUSA zárónapja, amikor az ország minimum 20 városában összegyűlnek a nagykövetek és további önkéntes csatlakozók, hogy ünnepélyesen teljesítsék, vagyis megkössék a vállalásukat.
A kampány célja, hogy a befolyt összeget a szenvedélybeteg szülők kis- és nagykorú gyermekeit támogató programokra fordítsák, például helyi támogató csoportokat indítására, szakember képzésekre, továbbképzésekre különböző szakmacsoportoknak például védőnőknek, és további ismeretterjesztő programok szervezése, és a végcél az országos segítő hálózat kialakítása.
Mi lesz a szebbnél-szebb sálak sorsa?
Azok az érintettek fogják megkapni, akik az elmúlt években részt vettek AAP(Apa-Anya-Pia) csoportokban, ezzel is szimbolizálva, hogy a szenvedélybeteg családok gyermekei egy egyre láthatóbb és egyre bővülő felépülő közösség.
– Azok az emberek, akik a szociális, segítő szférában dolgoznak elhivatottan, és szomorúan alulfizetetten, azoknak nagyon fontos, hogy bízhassanak abban, hogy egy jó ügy mellé oda állnak az emberek, létezik még társadalmi szolidaritás és összefogás. Én ezért hiszek ezekben a kampányokban, mert a célok mellett számtalan, értékes, kiégést megelőző emberi kapcsolatot is tud adni – mondja Tímea, majd hozzáteszi,
a szeretettel készült sálakkal puhán összeKÖTnek minket a saját magunk és mások felépüléséért, lelki gyógyulásáért tett erőfeszítéseink. Ezentúl, ha valahol egy sálon megpillantasz egy kis fehér keresztet, tudni fogod, hogy sorstársad, aki viseli!
Szenvedélybetegségről, támogatási lehetőségekről és a kampányról ITT tájékozódhatsz:
Ha szeretnél adományozni, itt teheted meg: https://adomanyozz.hu/gyujtes/kottusa
fotók: Békési Tímea
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
