Nincsenek jó helyzetben Magyarországon a nők. Se a bérkülönbség, se a láthatatlan munka mennyisége, se a karrierlehetőségek terén. A tíz éves WMN fesztiválján A sisterhood él és élvezi című kerekasztalban olyan női magazinok vezetői ültek, akik a hétköznapokban akár versenytársak is lehetnének. D. Tóth Kriszta, a WMN alapítója, kreatív igazgatója, Maróy Kriszta, a Glamour alapító-főszerkesztője, Mádai Vivien, az Elle Hungary főszerkesztője, Rácz Zsuzsa, a Terézanyu közösség alapítója, író és Békéssy Olga, a Női Váltó alapító-főszerkesztője beszélgettek a nők helyzetéről Magyarországon. A beszélgetést Milanovich Domi, a WMN főszerkesztője moderálta.
Gonda Gréta írása.
– A férfiközpontú társadalmaknak érdeke, hogy szítsák a nők közti rivalizálást, erősítsék az erről szóló mítoszokat, mert amíg a nők egymással veszekednek, addig sem szövetkeznek az őket elnyomó rendszerek felforgatására – indította a nem túl könnyű témát Milanovich Domi, a WMN főszerkesztője. Ám a beszélgetésből hamar kiderült, hogy a résztvevők között a versengés helyett az együtt gondolkodás, a széthúzás helyett az összetartás áll a középpontban.
Kihez is szólunk?
– A Glamour elsősorban a nőknek szól, de a férfiakat se szeretné kizárni, például kifejezetten odafigyelünk arra, hogy a férfiakat nem szexualizáljuk – mondta Maróy Kriszta, a Glamour alapító-főszerkesztője, aki szerint ma Magyarországon kifejezetten sok a pejoratív vélemény a női magazinokkal kapcsolatban. Míg például az angolszász országokban vagy Németországban kifejezetten nagy rangja van a női magazinoknak, amelyek komoly társadalomformáló erőt képviselnek, Magyarországon ez nem jellemző. – mutatott rá Maróy Kriszta.
– Valóban lehet pejoratív jelentése a szónak, hiszen, ha belegondolunk, sokaknak a körömlakkozás, a szempilla-, cipő- és táskatrendek jutnak az eszükbe a női magazinokról – tette hozzá Mádai Vivien, az Elle Hungary főszerkesztője. Az Elle oldalain olyan történeteket szeretnének elmesélni, amelyek nem kizárólag férfiaknak vagy nőknek, hanem általánosságba véve, mindenkinek szólnak.
– A Női Váltó magazint azért hívtam életre, mert az emberi történeteknek nagy erejük van – tette hozzá Békéssy Olga, a Női Váltó alapító-főszerkesztője. Szerintem a nőknek van a leginkább szükségük a bátorításra. Hogy csak egy pár tényt emeljek ki: 17 százalékos a nők és a férfiak közti bérkszakadék, a nők 2,5-szer több láthatatlan munkát végeznek, és az idő múlásával egyre csak nő az úgynevezett anyasági hátrány, ami például a nők karrierében elég erősen tetten érhető. Van mit leküzdeni, és nagyon kell a támogatás, hogy a nők érezzék, nincsenek egyedül.
Rácz Zsuzsa hozzátette, 2010-ben azért kelt életre a Terézanyu pályázat, hogy a nők el merjék mondani azt, ami történt velük. Ugyanis a magyar irodalom rendkívül elitista és kirekesztő, azonban a pályázatra érkező műveknek összesen két követelménynek kell megfelelniük: egyes szám első személyben, saját történetet meséljenek el.
– Igenis szüksége van a nőknek egymásra, ugyanis a nők megítélése, a rólunk szóló kommunikáció, a közbeszéd rengeteget változott az elmúlt tíz évben – és nem a jó irányba – tette hozzá D. Tóth Kriszta, a WMN alapítója, kreatív igazgatója. A WMN történeteinek középpontjában az ember áll, ezért is változott a szlogenük „Élet. Kult. Férfi. Nő” – ről „Élet. Kult. Ember” – re – mutatott rá Kriszta.
10-es skálán 4-5: szerintetek ilyen a nők helyzete Magyarországon
Milanovich Domi főszerkesztő kérdésére a kerekasztal résztvevői egy tízes skálán 2-6 között értékelték a nők helyzetét. A leginkább pesszimista Maróy Kriszta volt, aki szerint még csak annak a felismerésében vagyunk, hogy tudjuk, hogy mi a baj, azonban sok mindent még nem is látunk, vagy éppen nem beszélünk róla, ilyen például a menopauza.
Rácz Zsuzsa hozzátette, hogy a nőkkel szemben mások az elvárások: a láthatatlan munka mellett a „people management” is elvárás velük szemben, így például, míg egy férfi vezetőtől nem várják el azt, hogy „anyáskodjon” a szervezet felett, egy női vezető esetében ez természetes.
Ezután Domi a közönséget kérdezte meg, ők hogyan értékelik nőként a helyzetüket Magyarországon? Békéssy Olgi lőtt is egy képet a közönségről, miközben ők „szavaztak”. Leginkább 4-est, 5-öst adtak a fesztiválozók, ami sokat elmond arról, hogyan érzik, érezzük a környezetünk, a munkahely és az állam támogatását.
De mit lehet tenni?
– Ha összefogunk, elég messze ér a hangunk – mondta bizakodva Békéssy Olga, Mádai Vivien pedig ezt megerősítve kiemelte, hogy soha nem vágytunk még ennyire a kapcsolódásokra, közösségekre és fontos ezek fókuszába a jó ügyeket hozni.
Maróy Kriszta szerint a kvóták jelenthetik a megoldást, és az, ha a nők is ugyanolyan arányban lehetőséget kapnak egyes munkatípusok elvégzésére. A Glamour 2017 óta október végétől csak nőknek ad munkát, ezzel segítve a nők és férfiak közötti bérszakadék kiegyenlítését, D. Tóth Kriszta szerint pedig mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy akár férfiakról, akár nőkről beszélünk, elsősorban mindenki ember.
– Ne ártsunk egymásnak, ne dehumanizáljuk egymást, és ne hagyjuk, hogy egymás ellen hangoljanak minket! – mondta.
Mivel a GDP egyharmadát a nők termelik meg és ez se a fizetésekben, se női vezetők arányában nem látszik, Rácz Zsuzsa azt javasolta, hogy decemberben, Luca napján a franciákhoz hasonlóan mi se dolgozzunk, így mutatva meg, hogy milyen az, amikor a nők nem teszik oda magukat. Mivel Luca napja idén szombatra esik, egyelőre a főzésről és a házimunkáról mondjunk le, két év múlva pedig már munkanapon tudjuk megmutatni, hogy mit jelent az, ha a nők nincsennek jelen se a láthatatlan munkát jelentő háztartás, gondozás terén, se a munkahelyeken – javasolta Rácz Zsuzsa író.
A beszélgetést a női magazinok vezetőivel május 15-én, a Női Váltó Fesztiválon folytatjuk. A téma: Mi írunk, ti olvassátok. Ennyi? Kell-e egy médiának közösséget építeni?
Kiemelt kép: Bodor Imre/WMN
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
