A minap megkaptam, hogy nekem könnyű, mert megvan mindenem. Ítélkezni persze mindig egyszerű, ha nem ismerjük a másik mosolygó álarca mögötti sötét titkokat.
Törteli Eszter párkapcsolati coach, önismereti tréner írása.
Korán mentem férjhez, így utólag visszanézve nem is tudom, mi vezérelt akkoriban. Talán a családi idillről szőtt rózsaszín álmomat kergettem. Fiatal voltam és meggondolatlan, de akkor tényleg úgy tűnt, jó lesz. Túléltük a távkapcsolati éveket míg főiskolára jártam, majd együtt építettünk egy kis lakrészt magunknak vidéken. Nem volt nagy, de megvolt mindenünk.
Aztán a vidéki létből feljöttünk a fővárosba. Talán itt csúsztak el a dolgok.
Felköltözéskor még minden szép és jó volt. Emlékszem mennyit nevettünk azon, hogy kezdetben nem voltak bútoraink, egy műanyag vödör tetején vacsoráztunk hónapokig, és a földön aludtunk.
Haladtunk előre, ő saját vállalkozást szeretett volna. Maximálisan támogattam, hiszen tudtam, hogy mennyire tehetséges abban, amit csinál. Megszerveztünk hozzá mindent, én kitaláltam a vállalkozás nevét, megterveztem a logóját, és mivel akkoriban nekem volt fix jövedelmem, felvettem hitelt, hogy megvegyük hozzá az autót és mindent, ami a vállalkozáshoz szükséges.
Teltek a hónapok, ő pedig napról napra furcsábban viselkedett, látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Kérdezgettem, de mindig a munkára hivatkozott, és nem mondta, hogy bármi is bántaná.
Aztán kimentem egy ötnapos kiküldetésre a céggel, ahol dolgoztam, majd mikor hazajöttem, céges dolgokra hivatkozva nem jött ki elém a reptérre.
Hazamentem, főztem neki vacsorát, az asztalt szépen megterítettem, kikészítettem a hógömböt és a csokit, amit neki hoztam ajándékba. Órák teltek el így, én pedig csak ültem az asztalnál, az étel kihűlt, a gyertya leégett, és akkor már tudtam, hogy valami baj van. Észrevétlenül borította el a sötétség az otthonunkat.
Éjjel jött haza, ittasan, és közölte, hogy el akar válni, mert velem nem lehet együtt élni, minden szörnyű, és minden az én hibám. Én már pizsamában voltam, ő pedig elviharzott. Utána szaladtam és láttam, hogy a sarkon beszáll egy fiatal lány sárga autójába, majd elhajtanak.
Egy világ omlott össze bennem, ott és akkor megnyílt alattam a föld, és porrá zúzott mindent, amiben addig hittem.
Akkor, aznap láttam utoljára, soha többé nem beszéltünk. Utána csak a válóperen találkoztunk, ahonnan köszönés nélkül rohant el, mintha én lennék az Antikrisztus, és beszennyezném a levegőt, amelyet beszív.
A számítógépét aznap, mikor elment, bekapcsolva hagyta. Belenéztem, hősiesen bevallom. Mint kiderült, hónapok óta szeretője volt, akivel közösen tervelték ki az én módszeres kifosztásomat, vagyis hogy lehúznak a hitellel, majd azután elhagy. Már megvolt a közös, új albérletük is. Miközben én munka után, késő estig jártam a környező háztömböket és szórólapokat osztottam a vállalkozása reklámozásához, ő az új nővel festette az új közös otthonukat.
Nyilván nem voltam tökéletes, de igyekeztem jó feleség lenni, és segíteni őt mindenben. A napi gondokat is sikerrel vettük, én legalábbis úgy tudtam.
Persze van olyan, hogy elmúlik a szerelem, vagy másra vágyunk, de attól még lehetünk tiszteségesek a másikkal szemben, és lezárhatjuk a dolgokat méltón, mielőtt új kapcsolatba kezdünk valakivel.
Én ott maradtam egymagamban, Budapest közepén egy méregdrága albérletben, egy összetört, hitellel terhelt autóval, amit ő tört össze. El kellett költöznöm egy 12 négyzetméteres munkásszállóra, ahol közös fürdő, közös WC, közös konyha volt, mellé bogarak és rovarok hemzsegtek a folyosókon. Évekig két munkahelyen dolgoztam, heti 80 órát, hogy kifizessem a sok hitelt, amit rám hagyott. Volt, hogy barátok hoztak enni, mert annyi pénzem sem maradt a terhelések után.
Egy nap, évekkel később véletlenül találkoztunk, mert ő visszaköltözött vidékre. Az autóján ott díszelgett az általam kitalált vállalkozásnév és a logó is, mintha csak a képembe röhögött volna a rajzolt figura.
Nem beszélgettünk, csak mint két idegen mentünk el egymás mellett.
Nyilván jobban jártam, hogy ez még azelőtt történt, hogy esetleg gyermeket vállalunk, vagy még jobban eladósodom, de fájt látni. Olyan volt, mint egy kísértetet a múltamból. A vállalkozása nagy lett, jómódban élt.
Végül nekem is sikerült talpra állnom, felépíteni magam, és tanultam a hibámból. De azt gondolom, ezt rendszerszinten kellene oktatni a nőknek. Hiába a szerelem, soha nem szabad gazdasági kiszolgáltatottságba kerülni egyetlen férfi mellett sem. Számtalan, akár bántalmazó kapcsolatban maradásnak is ugyanez az oka sajnos.
Én megfizettem a tanulópénzt egy életre, és mellé megtanultam, hogy bármire képes vagyok egyedül is.
Szakértőnk, Törteli Eszter coach, önismereti tréner, párkapcsolati coach, bántalmazó kapcsolati szakértő könyveit és szolgáltatásait itt találod.
Nyitókép: freepik
2025. Május 15-én újra Női Váltó Fesztivál! A részleteket és a jegyeket itt találod!
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
