Ez a 7-10 év mindent kiborít a sarkából. Na ez volt az a mondat, amikor tudtam, hogy megérkeztem, ez már tényleg az!
Csajkovszky Krisztina írása.
Az első megélésem az, hogy ülök az ágyban, hajnali fél három van, leizzadtam, tapad rám a hálóingem és ostorozom magam, amiért ez már a harmadik hét zsinórban, hogy nem alszom, hogy minden éjjel nagyjából ugyanakkor felébredek, és utána nem tudok, azaz NEM TUDOK VISSZAALUDNI. És szidom magam, mint a bokrot, hogy a fene vigye el, a gyerekem már nem baba, már nem ébred hatszor éjszakánként, nem fogzik, szóval most már tényleg alhatnék, de NEM ALSZOM. Hanem őrjöngve ülök.
Aztán ez ment még tíz percig, és utána rájöttem, hogy mit nekem alvás, hiszen IDŐT NYERTEM, minden hajnalt arra használhatok, hogy egy kicsit dolgozzak, egy kicsit gatyába rázzam a lakást, egy kicsit fessem a kerítést (igen, négy és öt között azt gondoltam, senki sem zavar ebben engem és én sem fogok mást). Ugye érzitek, hogy kezdtek nem jó irányt venni az események? A következő másfél hónapom lejtmenet volt a javából. Nem aludtam, túlterheltem magam, majd meglepetten néztem körül, amikor megérkeztek a hőhullámok, visszatért a migrén, és olyan elviselhetetlenül ingadozó lett a kedvem, hogy nem tudtam eleget gyalogolni ahhoz, hogy megtaláljam a békémet.
41 éves voltam ekkor. 41! És mint annyiszor az életemben, amikor elkapott a spirál, az örvény, a hurrikán, akkor nem vettem észre, hogy ez bizony elkapott.
Egy másik hajnalon jött a felismerés. Egy másik negyvenes, egy ötvenes és egy hatvanas barátnőmmel ültem a kanapén, átbeszélgettük az estét, és hajnali kettőkor dőltünk ki. Mit ad isten, én fél három helyett negyed négykor (!) ébredtem, le is mentem a nappaliba, és meglepve vettem észre, hogy ők is ébren vannak.
– Nem korai ez egy kicsit? – kérdezte tőlem a barátnőm, Zsuzsa, én meg felröhögtem, hogy mit beszélsz, te is ébren vagy.
– Nem az a korai, hanem hogy ez már az – felelte.
– Ez már mi az? – tettem szét a kezem.
– A perimenopauza – vágta rá, és maga mellé ültetett, aztán mindent elmesélt. A hormonokról, a természetes változás időszakáról és arról, hogy ideje lenne békét kötnöm magammal, mert másképp úgy megyek végig majd ezen az úton, mint amilyennek a napjaimat megéltem: tépázó hurrikánként.
Szerencsémre Zsuzsa orvos, aki már túl volt nemcsak a peri-, hanem a teljes menopauzán, ezért személyes és szakmai tapasztalata is elmondhatatlanul sokat segített, hogy felismerjem: ahogy a terhességen vagy az anyaságon, úgy ezen az úton sem tudok – és nem is szeretnék – egyedül végig menni.
– Akkor én most kiszállok! – öleltem meg néhány órával később, egy reggeli mély, igazi női közösségi (mondhatnám, hogy sisterhood, de nem akarok ilyen trendi szavakat használni) beszélgetés után a barátnőimet, és eldöntöttem, hogy szevasz örvény, tűnj el hurrikán.
Amikor elkezdtünk fejben játszani a Gyerünk, anyukám! stábban azzal, hogy csinálunk egy Menopauzafelkészítő programot, akkor ez a néhány jelenet erősen vitt engem előre. Mert azt szerettem volna, hogy neked már ne kelljen ezt megélni, hogy egyedül vagy azzal, amit senki nem mondott el. Amire nem felelnek az orvosok. Amiről nem beszélt az anyukád.
Ha most, a sok-sok forgatás és a 14 szakértői interjúnk után vissza tudnék menni időben ahhoz a 41 éves nőhöz, aki akkor voltam, akkor megölelném, és azt mondanám neki, hogy ez is csak rendben van, amin most keresztül mész.
Hogy minden kételyednek, nehézségednek, értetlenségednek, lelki hullámzásodnak és testi tünetednek van alapja, létjogosultsága, de nem kell így élned. Hogy gyere, válaszd ki magadnak a te utadat ebben, mert igenis van utad, van döntésed, vannak lehetőségeid. Csak ismerd meg, mi a szitu. Ki vagy ez az éppen minden fájdalmával és szokatlanságával újjászülető nő, aki most végre tényleg találkozhat önmagával, és megismerheti azt a testét, lelkét és szellemét, amit korábban soha.
Emlékszel a mondatra a bevezetőmben? Ez a 7-10 év mindent kiborít a sarkából. Ezt Szunyog Emese pszichológus, a Fától az erdőt útmutató műhely egyik megálmodója mondta nekem az EZ MÁR AZ? felvételén. És tényleg. Hagyd, hogy mindent kiborítson, de ne borulj ki belőle te magad. Hanem gyere velünk, ismerd meg, amit itthon meg lehet tudni erről a női létünk egészen elképesztően intenzív időszakáról.
Ha még csak a 30-as éveidben kalandozol, akkor is jöhetsz, a felkészültség, a tudás, az információ és önmagad értése tényleg magabiztosabbá tesz. És szeretetteljesebbé önmagaddal, ami fontosabb, mint bármi. Tényleg.
nyitókép: Csajkovszky Krisztina
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
