Az anya, Edit még mindig nem tért magához. Fogalma sem volt róla, hogy ekkora a baj. A lánya, a huszonkét éves Júlia néha ugyan panaszkodott neki a párjára, de melyik párkapcsolatban nincsenek gondok? Mégis, újra és újra megbocsájtott a lánya a fiúnak, mintha meg sem történtek volna a durva viták közöttük.
Törteli Eszter coach, önismereti tréner, párkapcsolati coach, bántalmazó kapcsolati szakértő írása.
Figyelem! Érzékeny tartalom!
Robi jóképű, megnyerő fiú volt, senki meg nem mondta volna róla, hogy mi történik otthon, a négy fal között. Mindenkivel kedves, udvarias volt, a munkahelyén imádták, igazi főnyereménynek tűnt. Ez volt az egyik legnagyobb baj a kapcsolatban, hogy mindig minden csak zárt ajtók mögött történt. Ahogy az lenni szokott…
Júlia egyre rosszabbul nézett ki, napról napra veszett el a fénye. De amikor a családja kérdezte, mindig megerősítette, hogy minden rendben otthon, vannak ugyan viták, de hol nincsenek? Robi minden veszekedés után eltűnt, majd felbukkant egy adag étellel a kedvenc hamburgerezőjükből, ez lett a bocsánatkérés szimbóluma.
Aztán egy nap jött a telefon: Júlia kórházban van, felakasztotta magát. Robi talált rá és hívta a mentőket, akik a helyszínen újraélesztették. Élet-halál között volt.
Edit rohant a kórházba, Júlia két testvérével együtt. Egyszerűen felfoghatatlan volt az egész: ahogy a fiatal, törékeny lány ott feküdt a fertőtlenítő szagú ítélőszék kezeiben, nyakán a kötél lenyomata mutatta a fájdalmas pillanatok utolsó mementóit.
Még egy napot élt, mintha csak várta volna, hogy elköszönhessen minden szerettétől, aztán örökre elaludt. A nyomozás során nem merült fel bűncselekmény gyanúja, a halál oka önakasztás. Robi ezután nem kereste a családot, néhány nap múlva boldogan posztolt új párjával, mintha mi sem történt volna…
Bármi is történt otthon, annak titkát elnyelte a fehér falak csendje.
Az asztalon lévő hamburgerhez Júlia hozzá sem nyúlt a halála előtt, s a család hiába tudta, hogy sokkal több van a halála mögött, a lelki bántalmazást utólag sehogy nem lehet bizonyítani, és mint halálhoz vezető okot, nem értékelik jogilag sem. Így lett Edit anya, gyermek nélkül.
Mit tehetünk akkor, ha valamelyik szerettünk bántalmazó kapcsolatba került?
A kérdés sajnos nagyon aktuális, és gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. A legfőbb ismertetőjegye annak, hogy valaki ilyen kapcsolatba került, hogy hirtelen megváltozik a viselkedése, elkezd bezárkózni, egyre távolabb kerül minden családtagtól, akikkel korábban tartotta a kapcsolatot.
Emellett megváltozik a viselkedése is, a korábban életteli emberből egyre szürkébbé és kedvetlenebbé válik, nem beszél az otthoni dolgokról. A stressz látható jelei jelentkeznek, alvás-és evészavar léphet fel, illetve akár különböző pszichoszomatikus tünetek is.
Mivel egy ilyen kapcsolatba került ember teljes energiáját a párja köti le, így lassan leépül a saját élete, egszisztenciája, elszigetelődik a családtól, barátoktól is. Csak akkor telefonál, ha nincs a közelben a párja.
Amikor ezt észleljük, ott nagyon nehéz dolgunk van. Ugyanis a bántalmazás, legyen az verbális vagy fizikai, mindig otthon, a négy fal között történik, kifelé pedig a tökéletes pár, család képét láthatjuk.
Nagyon fontos, hogy bármi történjék is, bármennyire is megváltozik a szerettünk, soha ne fordítsunk neki hátat! Ő ugyanis egy toxikus kötődésbe, a traumakötésbe kerül a bántalmazóval, a bántalmazás-jutalmazás hatására. Ennek megtörése idő és komoly munka, azzal, ha rárontunk a másikra, és erővel próbáljuk meg lebeszélni a párjáról, jellemzően csak rontunk a helyzeten.
Biztosítsuk sokszor, hogy megértjük őt, és bármi történjék is, fordulhat hozzánk segítségért.
De egy rossz párkapcsolat, ami a négy fal között zajlik, az sajnos elsődlegesen mindenkinek a saját harca. Kívülről segíthetünk a témába vágó videók, filmek ajánlásával, illetve azzal, hogy nem hagyjuk magára az illetőt, akkor sem, ha épp nem viszonozza az empatikus gesztusainkat. Ez a legtöbb, amit tehetünk: emlékeztetjük rá, hogy ki volt a kapcsolata előtt.
Nyitókép: Adobe stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
