Spanyolországban újrakezdő kollégánk egy állami újsághirdetés kapcsán mutatja be, hogy hol a helye a feminizmusnak Magyarországon és a sangria földjén.
Soós Viktória írása.
Valamikor a kétezres években csapatnyi nőtársammal ülünk diadaliattasan és pucéran a Rudas-fürdő középső, sokszögletű medencéjében. A gőzölgő félhomályban ünnepeljük győzelmünket: igen, mostantól nem csak férfi, de női nap is lesz itt, kiharcoltuk!
Ötleteltünk a gőzben, mit lehetne még elérni? Mi legyen a következő nagy falat?
Akkoriban a Tűsarok feminista portálra írtam egy-két cikket és interjút, társaságunkkal lejártunk a Pozsonyi út elején található feminista kávézóba (egy igazi leszbikus vezette!), ott feminista minikönyvtárat nyitottunk és nagyon boldogok voltunk, hogy hát ez bizony a kétezres évek, a remény évtizede!
Ha hallucinogén drogokról lehet előadássorozatot tartani még a Debreceni Egyetemen is, hát akkor miért ne lehetne feministább az ország is, a magunk részéről küzdünk rendületlenül, éljenek a nők!
Húsz évet ugrik az idő, a csapat nagy része már rég nem foglalkozik feminizmussal, emlegeti bár, de legfeljebb otthon, a négy fal között. Valahogy nincsen keletje. Kiábrándulva a hazai viszonyokból, ketten Angliában, én Spanyolországban élünk, az otthonmaradottak is elhagyták a témát, aki nem, az elszegényedett vagy a megcsappant pályázati pénzekért küzd életre-halálra.
A “hajrá nők” legfeljebb hamis szlogen Magyarországon, bizonyíték rá bármely kormányfotó, a családi pótlék vagy az Asszonysutyorgó fórum a Facebookon. A „hagyományos szerepek” és a szexizmus menő, de még buzizni is lehet, hallgatom feszengve magyar alfák röhögéseit külföldi tanulmányutakon.
Le is tettem a feminizmusról, talán nem is lehetséges egy feministább társadalom, túl sokat reméltünk.
Aztán, mint évek óta keresett gyerekkori plüssmackót a padlásra besuvasztott cipősdobozban, megtalálom a legfurcsább helyen, ahol sosem kerestem volna.
Pont egy mélykatolikus országban, ahol az utcákon havonta hurcibálják Mária szobrát és a szentekét! Épp Spanyolország lenne feminista?! A legtöbb beszámoló, blog és tiktok nem lát tovább a sangriánál és tapasnál, aztán jóllakva belesüpped a homokba a tengerpartokon.
Pedig az igazi ínyencségek a helyi újságokban vannak, ott lehet megnézni, mi fán terem a kormánypropaganda, hoppá, íme az egész oldalas hirdetések, melyeket a spanyol állam fizet.
Lapozom végig őket a könyvtárban sorra, de furcsa, egyik hirdetésen sincs nagy vörös X, Von der Leyen vagy Zelenszkij. Ehelyett így szól az egyik: fizess adót, megtérül. Rajta tanár néni és két kisgyerek. Lapozok tovább, mit találok még, itt hogyan hergelik a népet?
Következő zsákmány: egész oldalon két tojás képe, az egyik héja betörve. A felirat (magyarítva): “Tökösnek kell lenni ahhoz, hogy belásd, nem minden esetben szükséges, hogy tököd legyen”. Alatta apróbetűben ez áll: “a szabadabb, változatosabb és feministább férfiasságért.” Aláírás: a spanyol kormány.
Ez itt az állami hirdetés. Hogy a férfiak legyenek feministábbak (barátnőm kérdezi: mi az, hogy „feminista férfi”? azok a transzok?). A kifejezést sem érti, neki ez fából vaskarika. De ha már itt tartunk, az ő férje biztosan feminista, hiszen „besegít” otthon.
Elsőként úgy érzem, káprázik a szemem, aztán meg, hogy enyhén, de megszédülök. A spanyol kormányban valaki úgy gondolta, hogy szóljon egész oldalas hirdetés a feminizmusról? Távol a nőnaptól, szeptember elején.
Egy pillanatra érzem megint az orromban a kénes gyógyvíz szagát, a negyven fokos víz emlékétől kipirulok. Egész oldalas állami hirdetés a feminizmusról!
Akármeddig áztathattuk volna magunkat a gőzben, ilyen vad dolgot még a kétezres években sem találtunk volna ki, maradhattunk volna bár a Rudasban reggelig. Lehet, ez volt a baj. Hiányzott a fantáziánk. És talán a tökeink.
Viktória spanyolországi kalandjairól itt olvahatsz a közösségi médiában, itt pedig a hírlevelére iratkozhatsz fel.
Kiemelt kép: Soós Viktória fotója
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
