Rózsa Alkémia, elvonulás egy krétai rózsakertben

Kréta szigetén egy hegyoldalon álltam több ezer olíva fa között, messziről a tenger kékje látszott, a kertben számtalan gyógynövény illatozott, a távolban egy kis falucska: Krista  látszódott. Erős szél fújt, de ez jólesett, mert segített, hogy a még otthonról hozott aggodalmaimat kifújja a fejemből. 

Gál Bori írása.

Régi álmom vált valóra, amikor a reggeli órákban rózsa lepárláshoz készülődtünk. Az ehhez szükséges virágokat Berecz Ildikóék krétai kertjében gyűjtöttük. Ildikó volt a vezetőm abban a pár napban, amikor az általa megálmodott Rose Alchemy retreatre érkeztem hozzá még tavasszal. Ő már több mint tíz éve választotta új otthonának Krétát, ahol holisztikus coachként, aromaterapeutaként segíti a hozzá fordulókat.

Előszőr rózsa geránimot szedtünk, aminek kicsi ciklámen színű virágai vannak. Amikor megfogtuk a levelét, máris érződött az enyhén rózsás, citrusos illata. Ezután a damaszkuszi rózsák következtek, gyönyörű rózsaszínű a virágai a legaromásabbak a rózsák között. A virágaiból készült rózsaolaj kincset ér, mert ötezer kg rózsasziromból lehet egy kg olajat kinyerni. Végül a harmadik fajta rózsa a Cistus crecitus vagy Cretan Rockrose (magyarul: balzsamos szuhar) volt, ciklámen színű virágjának öt szirma van, sárgás középponttal, ami csak egy napig él.

Ennek a fajta rózsának az is a különlegessége, hogy a szára és levelei ragacsos gyantásak, és ahogy fokozódik a meleg, úgy termelődik egyre több gyanta, amit felhasználnak a parfümiparban, de bőrápoláshoz is nagyszerű. További érdekessége, hogy nincsenek tüskéi, a lepárláshoz nem csak a szirmait, hanem a szárát és az ág végeit is használtuk.

Miután megtöltöttük kis kosárkáinkat illatozó rózsákkal, az egyik olívafa árnyékában megpihenve Ildikó mesélt egy kicsit a kert történetéről:

– A kert a párom, Yannisz szüleié volt, és eredetileg 150 olíva fa állt rajta. Yannisznak gyerekkora óta volt egy álma, rózsákkal teli kertet szeretett volna. Végül egy szomorú esemény indukálta, hogy ebből valóság lett. Kisfiának az édesanyja súlyos beteg lett, ekkor kezdett önterápiás céllal rózsákat betelepíteni.

Az olívafákat gyökerestől elvitték és máshova átültették, majd ezer tő damaszkuszi rózsa került a helyükre, ami az ő szívének lett a gyógyító balzsama – mesélte Ildikó.

Egy időre búcsút vettünk a kerttől, mert eljött az ideje, hogy a rózsákból elkészítsük az aromavizünket. A 30 literes rézből készült lepárlót leginkább egy hagyma formához tudom hasonlítani, aminek gömbölyű üstjébe tettük bele a növényeket, majd friss forrásvizet öntöttünk rá, amit felmelegítettünk.

A felmelegítés során keletkezett vízgőz nem párolog el, mint a kuktánál, hanem fölül egy spirál csövön át egy másik, hideg vízzel teli edénybe vezetődik át. Ez kondenzációt eredményez, azaz a gőz cseppfolyós állapotúvá alakul, és hidrolátumként kicsöpög az alján. A hidrolátumban lesz az illóolaj is, amit majd egy másik eljárással tudtunk különválasztani.

Lassan varázslatos rózsaillat terítette be a görög tengerparti szobát, ahol az aromavíz készült.

Gyermeki örömmel csodáltam, ahogy a lepárlóból cseppenként érkezik a rózsapárlat, és illatfelhőként teríti be a teret, amivel egyszerűen nem tudtam betelni.

Ez a folyamat pár órán keresztül tartott, és amíg vártunk, Ildikót kérdeztem, hogy mi inspirálta őt a Rose Alchemy retreat megszületésére:

– Endrometriózisból való gyógyulásomat egy görög származású gyógyító segítette, az ő útmutatásai szerint vettem részt egy holisztikus terápiában. Javaslatai között volt, hogy érdemes lenne Krétára utaznom, ahol a növények gyógyító ereje, és a környezet tovább tud segíteni a gyógyulás felé.

Több egymást követő évben is eljutottam Krétára, és fokozatosan fogalmazódott meg bennem, a gondolat, hogy mi lenne, ha hátra hagynám korábbi életemet, és elköltöznék ide.

Mindez annak ellenére merült fel bennem, hogy élveztem a munkámat, ami anyagi biztonságot, és a kreativitásom megélését is biztosította, és közben arról nem volt pontos elképzelésem, hogy mit fogok Krétán csinálni. Végül időt hagytam magamnak arra, hogy sodródjak, hogy megérkezzenek a válaszok és lépésről – lépésre megjelenjen az út előttem.

Többek közt ez a tapasztalás vezetett oda, hogy transzformatív testi-lelki-szellemi teret teremtsek másoknak is, és megálmodtam a Rose Alchemy retreatet.

Szeretném általa megadni annak a lehetőségét, hogy a természetben legyünk, a rózsákon kívül más növényekkel is kapcsolódjunk, és megtapasztaljuk azokat a csodákat, amit a természet ad. Ez mindenkinek mást fog jelenteni, de a látszólag véletlen egybeesések csodája,

mindig segít, hogy a bennünk lévő álmok megvalósulásához közelebb kerüljünk. Erre úgy tekintek, mint egy alkémiai folyamatra, ami segít tudatosítani, felerősíteni azt, ami már bennünk van – mondja Ildikó.

Engem is ennek a varázslatnak az ígérete hívott, amikor eldöntöttem, hogy megengedem magamnak ezt az öt napos elvonulást, amikor a rózsák segítségével kapcsolódok magamhoz. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen formában és milyen üzeneteket kapok majd a virágok királynőjétől, ezért örömmel hallgattam Ildikót, akinek már tapasztalatai voltak ezen a téren:

– Sosem fogalmazódott meg bennem, hogy konkrétan rózsákkal szeretnék foglalkozni, mert elérhetetlennek tűntek számomra. Még akkor sem kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, amikor egy víziómat lerajzolva rózsák kezdtek megjelenni a papíron.

Amikor covid utáni újrakezdéskor Kréta másik végéből ideköltöztem, és megláttam a virágzó rózsákat a domboldalon, nem tudtam betelni velük. Visszaadták az álmok megvalósulásában való hitemet és megerősítettek abban, hogy jó úton járok – mutatott rá Ildikó, majd folytatta:

– Aztán a rózsák metszése hozott újabb felismerést. Nagy tanítás volt számomra, hogy amikor tündér dzsungelharcosként megmetszem a rózsákat, elkerülhetetlen, hogy megkarcoljam magam, de a megoldás is mindig ott lesz, mert rózsavízzel, levendula vagy cistus olajjal ápolni tudom a sérüléseket. Ahogy az életben is mindig lesznek kihívások, de azokra megoldások is lesznek.

A másik nagy lecke, amit szintén a rózsák tüskéi tanítottak, a határok meghúzása, az egészséges önvédelem volt. Például az, hogyan legyek benne bizonyos szituációkban magamat képviselve, hogyan nyilatkozzak meg szeretetteljesen, de határozottan úgy, hogy közben merjek kimondani dolgokat, és ne csak virágnyelven beszéljek számomra fontos dolgokról.

– Végül a legnagyobb tanítás számomra az elfogadás volt. Például hiába jöttél májusban, amikor az egész domboldalnak rózsaszín virágokkal kellene tele lenni, idén mostanra a legtöbb rózsa már elvirágzott. Hiába tervezek, el kell fogadnom, hogy nem mindig az van, amit én szeretnék. Tanulok együtt táncolni a természettel és elfogadni olyan helyzeteket, amire nincs ráhatásom, ha ez sikerül, akkor a továbblépés is könnyebbé válik – fejezte be Ildikó.

A következő napokban még számtalan lehetőséget tanultam arról, hogyan kapcsolódhatok a rózsa energiáival a hétköznapokban.

Készítettünk rózsasziromból, rózsabimbóból teát, a lepárláskor elkészült hidrolátumból pedig arcpermetet, ami hidratál. A hidrolátumból egy kiskanállal még a szörpünkbe is tettünk, és úgy frissítettük fel magunkat. A lepárláskor keletkezett rózsaolajat cseppenként gyűjtöttük össze, majd mandulaolajat kevertünk hozzá és egy pici parfümöt készítettünk belőle, az illata azóta is csodás.

A pár nap gyorsan elrepült, a természetben töltött idő a rózsák szépsége, az értő figyelem, amit Ildikótól kaptam kezdte meghozni a hatását, könnyedebbnek éreztem magam, a gondolataim kitisztultak.

Ildikó végül azzal köszönt el tőlem, hogy hazatértemkor találjak rá egy rózsára, egy kertben vagy akár egy parkban. Szippantsak bele, időzzek el vele, figyeljem meg a színét, vegyem észre a hangyát a szárán, vagy egy érkező méhecskét, mert a virágokkal való tudatos kapcsolódás egy meditatív állapothoz segít.

Igyekszem így tenni a krétai rózsakerti látogatás óta, és észrevenni azokat a pillanatokat, amikor egy szál virág megállít a rohanó világban.

Ez a rövid utazás is segített, hogy jobban ráhangolódjak a természet ritmusára, jobban figyeljek az intuíció hangjára és nagyobb elfogadásban legyek a történésekkel, önmagammal. Ami nagy dolog annak, aki szereti, ha a tervei szerint alakulnak a dolgok.

A közeli virágboltban, én lettem a rózsás Hölgy, mert azóta szeretem rendszeresen meglepni magam egy szál rózsával, amikor beleszippantok, és megcsodálom a szépségét, az mindig segít, hogy a jelenben legyek.

A kis házi rituálé kialakítása ellenben még kihívást jelent a számomra, egyelőre csak feszengek a rózsafürdős teakortyolgatás közben, mert aki az állandó produktivitáshoz szokott, annak nehéz csak úgy belesimulnia a könnyed semmittevésbe és elfogadni, hogy lehet csak úgy lenni.

A hidrolátum használatát sikerült a legkönnyebben beépítenem a mindennapjaimba, amikor megérzem a rózsa illatát, azonnal egy rózsakertben érzem magam, ami számomra mindig a béke, nyugalom szigetét jelenti. Lehet ezek az érzések csak pillanatok, de bízom benne, hogy ez a rózsás érzés szép lassan egyre tovább tart majd.

nyitókép: Gál Bori képei

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Leszel Te az egyik támogatónk?