Néhány évvel ezelőtt jött el az a pillanat, amikor ráébredtem: semmit sem fogok elérni az életben, ha görcsösen akarom megvalósítani a céljaimat. Ideje volt megszabadulni a szemellenzőtől. Abban a pillanatban, ahogy elengedtem a gyeplőt, és feltettem a kezem, hirtelen megláttam a kínálkozó lehetőségeket – és velük együtt azt is, mennyivel többet kapok, ha nemcsak elveszek, hanem adok is. Nem feltétlenül pénzt vagy tárgyakat, hanem figyelmet, jelenlétet, valódi kapcsolódást.
Gyenge-Rusz Anett írása.
Amikor 2022-ben jelentkeztem a „Segítek egy családot” önkénteseket kereső felhívására, előre éreztem, ma pedig már tudom is: jó helyen vagyok. Gyerekkorom óta követem Spitzer Gyöngyi munkásságát – elképesztően vonzott a személyiségében valami, amit akkor még megfogalmazni sem tudtam.
Bevallom, az olyan tévéműsorokat, mint a Celeb vagyok, ments ki innen! vagy a Hal a tortán, miatta néztem. Aztán néhány év elteltével ott találtam magam egy vele közös Zoom-beszélgetésen, arról, hogyan tudnék én is hozzáadni valamit egy olyan alapítványhoz, amely rendhagyó módon igyekszik a mélyszegénységben élő, kisgyermekes családokat kiemelni a nyomorból.
Egy hajnali gondolatból született közösség
A szervezet története 2020-ban, egy hajnali órán indult. Soma Mamagésa (Spitzer Gyöngyi) korábbi, az ózdi Hétes-telepen végzett önkéntes munkái során testközelből tapasztalta, milyen az, amikor egy család legnagyobb álma annyi: folyjon víz a csapból.
Ekkor született meg benne a gondolat, hogy létrehozzon valami egészen újat – egy szervezetet, amely valódi, emberi kapcsolatokon keresztül nyújt felemelkedési lehetőséget rászoruló családoknak.
– A Segítek egy családot Magyarország első és egyetlen olyan oldala, ahol a rászoruló és a támogató közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. – mondja Soma, hiszen valóban fontos hangsúlyozni az ötlet egyediségét. Ez hívás arra, hogy ember az emberhez – támogató a támogatotthoz – őszintén kapcsolódhasson.
Az adomány, ami valóban célba ér
Így született meg tehát a Segítek egy családot (SECS) – egy olyan tér, ahol a támogató kiválaszthat egy konkrét családot, láthatja az igényeiket, és maga dönthet arról, miben segít. Az adomány pedig nem tűnik el a rendszerben, hiszen az alapítványnak nincs irodája, nincs gyűjtőpontja – csak közvetlen kapcsolat révén valósulhat meg a támogatás.
Edit, aki a családsegítő szolgálatokkal tartja a kapcsolatot, így fogalmaz:
– Ez a legátláthatóbb adományozási forma, ahol a támogatásod valóban ott ér célba, ahol te szeretnéd.
A SECS működése egyszerű, mégis nagyszerű – éppen azért, mert a közvetlenségre épül. Minden egyes csomagküldés, átadás egy-egy személyes történet.
Minden csomagban ott van a támogató láthatatlan üzenete, amit a címzett pontosan érez: „Nem vagytok egyedül, veletek vagyunk!”
És valóban, sokszor nem a beérkező utalások vagy a tartós élelmiszerek jelentik a legnagyobb reménysugarat, hanem a jó szó, a biztatás és a hit, hogy lehet jobb az élet.
Több mint segítség – közösség
De a SECS nem csupán segítő program, hanem élő közösség, ahol minden önkéntesnek megvan a maga szerepe, és minden szerep ugyanarra épül: az emberi kapcsolódásra.
Hédi, kikérdezőként nap mint nap kapcsolatban van a rászoruló családokkal és azokkal, akik segíteni szeretnének. Ő így éli meg ezt a szolgálatot:
Számomra a SECS egy olyan hely, ahol egy többdimenziós közösség része lehetek, és egyszerre élhetjük meg a családias, támogató összetartozást és azt a szeretetteljes kapcsolódást, amely hidat teremt az emberek között. – mondja.
Híd az emberek között
A híd valóban kulcsszó az alapítvány életében. Hidat képezünk azok között, akik szeretnének segíteni, csak nem tudják, hogyan tehetik ezt meg, és azok között, akik erre rászorulnak. Ebben a térben az adás soha nem egyirányú. Ez a híd nem pompás, nem látványos – de stabil.
Minden egyes csomag, minden apró gesztus újabb deszka rajta, amin át lehet jutni egymáshoz. Aki segít, az is gazdagodik – önismeretben, kapcsolatokban, emberségben.
Sokszor éppen az önkéntes az, aki egy-egy történet után úgy érzi: ő kapott többet.
Kapcsolódás másokhoz, kapcsolódás önmagamhoz egy nemes ügy égisze alatt – fogalmazza meg Andi, akinek a szervezet a weboldalon olvasható családi történeteket köszönheti.
Az ő gondolatai gyönyörűen mutatják meg, mit ad vissza az alapítvány azoknak, akik benne vannak: nemcsak lehetőséget a segítségre, hanem egy belső utat is, amelyen közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
A közösség ereje
Kíra, aki fotósként és interjúkészítőként kíséri a szervezet életét, a közösség erejét emeli ki:
Ebben az újkorban sok jó dolog van, bár az utóbbi évtizedekben a közösségek elveszítették a létjogosultságukat. Elidegenedtünk, egyének lettünk, szemben a világgal. A SECS ereje éppen abban rejlik, hogy nem felülről jótékonykodunk, hanem érzékenyen rávilágítunk, hol van a probléma, és mi a megoldás.
A Segítek egy családot nem azt üzeni, hogy „én segítek neked”, hanem azt: együtt sikerülhet. Egy közös térben, ahol a segítség kölcsönös figyelemmé válik. Az önkéntesség nem a nagy tettek helye, hanem az apró, mégis jelentős döntéseké – olyan, mint maga az élet.
Együtt adunk, együtt kapunk
Andrea, aki szintén kikérdezőként dolgozik, így foglalja össze, miben rejlik az alapítvány ereje:
– Ez egy olyan közösség, amely figyel, ad, megtart, felemel. Tudjuk, hogy minden ember érték, és mind egyek vagyunk. Figyelünk rád, nem vagy egyedül. – mutat rá.
Lehet, hogy ez a program nem váltja meg a világot – nem is ez a küldetése. De annak a családnak, aki ma csomagot kap, aki ma meg tudja venni a melegebb ruhát vagy cipőt, aki ma érzi: „valaki figyel rám” – az ő világában máris történt valami. És ez a valami talán egy új kezdet.
Amikor tehát úgy döntesz, hogy bármilyen aprósággal a Segítek egy családot mellé állsz, te is egy történet részévé válsz.
Mostanra természetessé vált számomra, hogy az önkéntesség feladatai átszövik a mindennapjaimat. Somítát nem a tévéműsorokban követem, hiszen bármikor felhívhatnám. De már nem ez a lényeg. Posztokat időzítek, kampányokat szervezek, adminisztrálok.
Ha tehetem, csomagot is küldök néhány családnak. Mindeközben mérhetetlen szeretet vesz körül. A csapat, ezek a csodás emberek, akiket korábban nem is ismertem, olyan elfogadással fordul felém, amit sehol a világon nem tapasztaltam még.
Együtt adunk, együtt kapunk.
Fotók: Gyenge-Rusz Anett
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
