A hetvenes évek derekán, a ma már retronak becézett drótfüles szemüvegemre válogatott szóbeli abuzálásokat kaptam, az egyik legfinomabb a „pápaszemes bagoly” volt. Mivel képtelen voltam kiállni magamért, ez olaj volt a tűzre, néhány fiú hangos röhögéssel igyekezett elgáncsolni a szünetekben, így jórészt a falhoz tapadva vártam a becsengetést. Az iskolai bántalmazás kifejezésről akkor még nem hallottunk, bár a jelenség létezett, és ami napjainkra már kilépett az iskola falai közül, jelen van az online térben, és az UNICEF felmérése szerint a magyar iskolások 66%-a legalább egyszer megtapasztalta. NEM OKÉ néven kampány is indult az iskolai zaklatás ellen.
Mélyen belém égett az a kép is, amikor negyedik osztályos fiamért igyekeztem az osztályterem felé, és kicsengetés után a hirtelen nyíló ajtón őt dobta ki két, jóval erősebb diáktársa. Leírhatatlan harag öntött el, de képes voltam uralkodni magamon, csak az a kérdés feszített, hogy az én ártatlan gyerekemet miért? Természetesen megkérdeztem az elkövetőket, akik nagy meglepetésükben némák maradtak.
Bullying, mit jelent valójában?
Az angol kifejezés érvényes minden olyan szóbeli, fizikai, kapcsolati (pl.: kiközösítés, pletykálkodás) és ma már online agresszióra is, amelynek velejárója a hatalommal vagy erőfölénnyel való visszaélés.
Főként a fiatal közösségekben például osztálytársak között, megjelenő, szándékosan ismétlődő, kortárs zaklatás. Az elszenvedő személy általában nem tehet arról, hogy őt szemelik ki az elkövetők. Gyakran nem mer szólni az őt ért támadásokról, vagy szégyelli a helyzetet, ezért nem beszél róla, nem kér segítséget.
Passzív szemlélők vagy aktív védelmezők leszünk?
Felső tagozaton lekerült rólam a szemüveg, így már nem én voltam a célszemély, és a fiam sem vált áldozattá a későbbiekben, szerencsére. A tágabb családban azonban, egy elit gimnáziumba járó diák meséli, hogy kortárs zaklatással fizikai értelemben nem, de szóbeli abuzálással rendszeresen találkozik, de a diákönkormányzat sokat tesz azért, hogy az iskolai élet konfliktusmentes legyen.
Hogy mennyire meghatározó egy iskolai közösség légköre a benne élők számára, arra hívja fel a figyelmet Stuart W. Twemlow (pszichiáter) és Frank C. Sacco (pszichológus) szerzőpáros negyven éves kutató- és terepmunkáján alapuló módszer az iskolai erőszak kezelésére és megelőzésére, nevezetesen a Békés Iskolák szemlélet, amelyet ma már a világ számos intézményében, Amerikában, Jamaicában, Ausztráliában és hazánkban először Zuglóban sikerrel alkalmaznak.
A módszer lényege, hogy a bántalmazás megjelenéséhez a közösségben három dolog kell: bántalmazó, áldozat és szemlélők. A bántalmazás kimenetelét mindig a szemlélők magatartása határozza meg, akik aktív helyeslésükkel vagy passzív nemtörődömségükkel a bántalmazó viselkedést felerősítik, ugyanakkor közbeavatkozó elutasításukkal megakadályozhatják annak kifejlődését.
A Békés Iskolák Program hazai bevezetéséről és a zuglói jó gyakorlatokról Adler Katalin, programvezetőt, a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. prevenciós koordinátorát, a szakmai csapat egyik munkatársát kérdezem:
− Gyesen voltam az egyik fiammal, amikor a fenti két szerző könyvével találkoztam, aminek a címe is elég beszédes: Miért nem működnek az iskolai bántalmazás elleni programok?
Ők a megalkotói a Békés Iskolák szemléletnek, de működő programmá egy szűk szakember team dolgozta ki, amelynek én is tagja vagyok. Ennek a szellemében Horgász Csaba pszichológus, pszichoterapeuta szupervíziót tartott iskolapszichológusoknak, ahová én is becsatlakoztam, itt egyéni, bántalmazási esetek kezelésére adott tanácsot, hogyan lehet békítői szemlélet mentén kezelni a felmerülő problémákat.
Ott találkoztam Sándor Évával, aki szintén iskolapszichológus volt itt Zuglóban, és elhatároztuk, hogy ne egyéni esetkezelés formájában, hanem iskolai szinten kerüljön bevezetésre a program, erre a Móra Ferenc Általános Iskola vállalkozott Zuglóban – mondja Katalin.
Én gyakran hallottam otthon a szüleimtől, hogy jobb az iskolai cirkuszokból kimaradni, nehogy bajba kerüljek. De, a Békés Iskolák szemlélete éppen az, hogyan tudunk passzív szemlélőkből aktív védelmezőkké válni. A korszerű „antibullying” programok nagyban építenek a szemlélők tudatosítására, és hogy ők milyen módon tudnak beavatkozni az áldozatok mellett, hiszen a bántalmazás jellemzően akkor történik, amikor nincs felnőtt illetve tanár a közelben.
− A bántalmazó viselkedésű gyerekek általában ügyesen és körültekintően járnak el, nem teszik ki magukat annak a veszélynek, hogy lebukjanak. Az iskolai kortárs bántalmazás egy közösségi jelenség, ezért nemcsak a bántalmazó és az áldozati szerepben lévő gyerek a szereplője, hanem mindez a nézőközönségnek szól.
A bántalmazó célja az, hogy társas pozícióját megerősítse, népszerű legyen, hatalma legyen a közösségen belül. A Békés Iskolák üzenete az, hogy csak az a bántalmazás történik meg, amit a szemlélők megengednek. Ha a bántalmazó azt a visszajelzést kapja a szemlélőktől, hogy ezt hagyd abba, ez gáz, ez ciki, akkor stratégiát kell váltania – teszi hozzá Katalin.
Hogyan válhat egy iskola „Békéssé”?
A szakmai közösség által (pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások, gyógypedagógusok, jogászok, kriminológusok) kidolgozott modulok bevezetését az iskola kérheti, ezek után a szakmai csoport egy tagja az iskolában dolgozó pedagógusokat és segítő szakembereket képezi. Zuglói iskolák részére az önkormányzat jóvoltából a program ingyenes, más kerületekben a tankerület vagy önkormányzat finanszírozza a képzéseket.
− Zuglóban jelenleg több iskolában elindult a program, és néhány vidéki intézményben is, de annyira leterheltek az iskolák, a pedagógusok, hogy egy nagyobb szabású, szisztematikusan, hosszútávon megvalósítandó programot, ami nagyobb elköteleződést, igényelne a tantestülettől, azt nagyon nehéz az intézmények mai működésmódjába beilleszteni, pedig ezek a programok a bullying prevenció mellett a konfliktus kezelést, közösségépítést, a gyerekek mentális jóllétét támogatják.
Katalin még azt is hozzáteszi, nagyon fontos, hogy a családokban is előkerüljön a téma, akár érintett a gyerek, akárcsak az iskolai eseteket szeretnék megbeszélni. A Békés Iskolák honlapja bárki számára elérhető, ahol számos olyan filmet ajánlanak szülők számára is, amelyek kiváló beszédinditóként is funkcionálhatnak.
A bántalmazás NEM OKÉ
Az UNICEF Magyaroroszág széleskörű felmérést végzett a magyar középiskolás gyerekek körében, iskolai zaklatással, az erőszak elterjedtségének mértékével és működésmódjával kapcsolatban. A megkérdezettek 66 százaléka arról számolt be, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében napi szinten.
Művészetből a cselekvés felé
Az iskolai zaklatás nem gyerekcsíny. Minden fajtáját komolyan kell venni, hiszen súlyos lelki sérüléseket okozhat, melyek gyakran hosszútávon is hatnak az egyén önbizalmára, személyiségfejlődésére. Ezt a jelenséget tárja elénk az Ördög Tamás által rendezett, Darázs című díjnyertes pszichothriller, a NEM OKÉ kampány megszületésének inspirálója. Az előadás felnőtteknek mutatja meg, hogy a gyerekkori bántalmazás hatásai még évtizedekkel később is sorsfordítóak lehetnek.
Gerlóczi Judit, a Delta produkció és a NEM OKÉ kampány vezetője mesél a kampány megszületéséről:
− Már a bemutató napján érkeztek olyan nézői visszajelzések, amelyből világossá vált, hogy ez az előadás az átlagostól eltérően hat a közönségére. Akár sokkolóan is, mert felszínre hozott korábbi, traumatikus emlékeket, amiket ők éltek át, vagy most értették meg, hogy mit okoztak a másikban.
Tudni kell, hogy színházcsinálóként arra vágyik minden alkotó, hogy ha felvet egy problémát a színpadon, az ne maradjon a színház falain belül. Képes legyen úgy hatni a közönségre, hogy abból interakció váljon, és ez a Darázs című előadásnál megtörtént.
Például amikor egy osztályközösség jött el, és egy fiú a végén bekiabált, nyilvánvaló volt, hogy őt érte korábban a látottakhoz hasonló trauma, és ez valamiféle segélykiáltás volt a részéről.
Emlékszem, milyen nehéz volt megélni, hogy sem a körülötte levő felnőttek, sem a mi kezünkben nem volt olyan eszköz, amellyel segíthettünk volna neki. Később értettem meg, hogy ez a halvány szele annak az eszköztelenségnek és tehetetlenségnek, amit oly sokan élnek át az iskolai zaklatás kapcsán.
Többen sírtak az előadás után, illetve többen vártak minket a színház előtt. Ott álltunk a két színésznővel, a rendezővel és a nézőkkel egy spontán beszélgetésben, ahol az iskolai zaklatás jelenségéről mindenkinek volt valamilyen élménye, kérdése, vagy tőlünk vártak akár segítséget.
Több, hasonló élmény után fogalmazódott meg Juditban, hogy ennek az előadásnak a hatása alól nem lehet többé a színház négy fala közé elbújni és mivel ők nem szakemberek, de mégis csak szükség lenne a közönség által feltett kérdésekre jó válaszokat találni. Felkereste az UNICEF Magyarországot 2022-ben és elindult egy közös szakmai munka, többek között közönségtalálkozókkal, edukációs tartalmú podcast-ok formájában, és elkezdtek lehetőséget teremteni arra, hogy először osztályközösségek, majd később felnőtt közösségek is részt vehessenek az előadásokon – teszi hozzá Judit.
A közös munka célja az volt, hogy láthatóvá tegye az iskolai zaklatást, az érzelmi bántalmazást, ösztönözze a közösségi együttműködést és valódi megoldásokat adjon az érintettek – gyerekek, szülők, nagyszülők, barátok, pedagógusok, segítő szakemberek, az egész társadalom – kezébe a megelőzéshez és a kezeléshez.
− Ennek a munkának a nyomán és az igények folyamatos szembesülésével három évvel később megszületett a Nem Oké országos kampány. A program lényege, hogy a már meglévő jó gyakorlatoknak ágyazzon meg, tegye elérhetővé olyan közösségek számára, akiknek erre szüksége van, méghozzá az országban először megvalósuló intézményi összefogással, ahol a közös megoldáskeresés érdekében, akár olyanok ülnek le egy asztalhoz, akik addig még soha.
A NEM OKÉ első pilot programja 2026. január 28-án indult Budapest II. kerületében, ahol együtt dolgozik az önkormányzat, a Család- és Gyermekjóléti Központ, a Közép-Budai Tankerületi Központ, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya, helyi iskolák, szakemberek, pedagógusok, szülők és maguk a diákok az iskolai zaklatás visszaszorításán.
A pilot célja egy olyan helyi védőháló kialakítása, amely túlmutat az iskolák falain: színházi előadás, közösségi események, köztéri szobor és edukációs programok kapcsolódnak össze egy rendszerben, ami a jövőben modellként szolgálhat más városok számára is.
− A pilot program lényege, hogy munkacsoportok dolgoznak együtt az iskolákban, döntéshozók, mentálhigiénés szakemberek, pedagógusok, a szülők és maguk a diákok is.
Az összes szereplő be van vonva abba munkába, ami nemcsak iskolákon belül zajlik, hanem az iskolák között is. A II. kerületi Család -és Gyermekjóléti központ vezetője, Hábencius Judit támogatása és a program szakmai felelőse, Orosz Melinda irányítása mellett, ebből a közös munkából fog megszületni az a módszertan, amihez a 2026-27-es tanévben egyre több iskola fog csatlakozni. Mindeközben pedig párhuzamosan zajlanak azok a lakossági és országos események is, amelyek segítik a jelenség köztudatba ágyazását – teszi még hozzá Judit.
A kampányt többek között olyan ismert és hiteles közéleti, művészeti, média szereplők támogatják védnökként, mint Bombera Krisztina, Erős Antónia, Hegyes Bertalan, Kálid Artúr, Kende-Hofherr Krisztina, dr. Máté Gábor, Mucsi Zoltán, Rónai Egon, Semjén Nóra (Anyakivan), dr.Schwab Richárd, Tarján Zsófi és a főszerkesztőnk, Békéssy Olga.
A Darázs című előadás legközelebb 2026. március 30-án látható a Szentendrei Tavaszi Fesztiválon, és azt követően tartanak egy 70 perces, edukatív, feldolgozó programot is, amelyben a nézők aktív résztvevőkké válhatnak, hogy a történeten keresztül eszközöket és szemléletet kapjanak, támogató iskolai kultúra erősítéséhez. Jegyet itt tudtok venni.
nyitókép: Gordon Eszter
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
