Rózsa Judit többször kezdte újra az életét. Ma már sikeres vállalkozást vezet és másoknak segít abban, hogy megtalálják az egyensúlyt az életükben. Életem tánca címmel könyvet írt, amelyben őszintén beszél arról, hogy mi mindenen ment át az életében és ezek a tapasztalatok: egy családi vállalkozás elvesztése, válás, gyermekek nevelése és a Gaucher-kór diagnózisa – mire tanították. Többek között arra, hogy az üzlet, az egészség és a magánélet szorosan összefügg.
Rózsa Judit úgy látja: a modern társadalom, és különösen a közösségi média, könnyen azt sugallja, hogy a nőnek egyszerre kell sikeres vezetőnek, mindig türelmes édesanyának és megértő partnernek lennie, ráadásul mindezt látványosan „jól” kell csinálnia. Csakhogy a folyamatos megfelelési kényszer és a tökéletesség hajszolása sokaknál nem motivációt hoz, hanem csendes kríziseket és érzelmi kimerültséget, végső soron akár az önazonosság elvesztését is.
Judit könyvében nem általános közhelyeket ismétel, hanem a saját megélt fordulópontjaira épít: arra, hogyan lesz valakiből újra „működő ember”, amikor egy korábbi élete alapjai megroppannak.
Judit hitelességének egyik oka az, hogy a tanácsadói szemlélete általa átélt valós élethelyzetekből állt össze. Éveken át irányított egy többmilliárdos árbevételű családi vállalatot, amit egy elhúzódó és fájdalmas üzleti, illetve családi konfliktus után elveszített. Ezután a biztos alapok nélkül kellett újraépítenie a szakmai identitását.
Közben elvált, majd egy mozaikcsaládban öt gyermek nevelésében állt helyt. Mindeközben a Gaucher-kór diagnózisa is arra figyelmeztette, hogy a test teherbírása nem végtelen, és az egészségért való munkát nem lehet korlátlanul tologatni.
– Vannak az életünknek szakaszai, és ezt igenis tudomásul kell venni, hiszen nem élhetünk egy folyamatosan egyenes vonalú, töretlen ívű életet. Időnként a család, a gyerekek kerülnek előtérbe, máskor pedig, például amikor kirepülnek a gyerekek, eljön az ideje annak, hogy újra önmagunkra és a saját kiteljesedésünkre fókuszáljunk. Ezt az állandó hullámzást nem hibaként, hanem a fejlődésünk természetes ritmusaként kell megélnünk – fogalmaz Rózsa Judit.
Előbb rendbe jönni, aztán tartani másokat
Judit egyik kedvence a repülős példa, ez kézzelfoghatóvá teszi az öngondoskodást: vészhelyzetben először saját magunknak kell feltenni az oxigénmaszkot, és csak utána tudunk segíteni másokon. Ez Judit életében nem motivációs szlogen, hanem működési alapszabály: ha valaki „elfogy” a megfelelési kényszerben, abból előbb-utóbb a család és a munkahely is megérzi a következményeket.
– A repülőgépeken is mindig elmondják a biztonsági tájékoztatón: vészhelyzet esetén először mindig magunknak kell feltenni az oxigénmaszkot, és csak utána segíthetünk a ránk bízottakon. Ha valaki nőként, édesanyaként vagy vezetőként nincs rendben önmagával, ha nőként lendületet veszít a megfelelési kényszerben, akkor a családnak és a környezetnek sem tud adni. Az öngondoskodás tehát egyáltalán nem önzés, hanem a stabil és támogató közeg megteremtésének legfontosabb alapfeltétele – mondja.
Rózsa Judit úgy fogalmaz: sok nő észrevétlenül beleragad a „mindig elérhető” szerepbe, és közben lassan feladja a saját ambícióit, és elszürkül.
A változást sokan halogatják, mert a konfliktustól tartanak, ő viszont az asszertív kommunikációt javasolja: nem kell vádaskodni, nem kell támadni, de szükséges a saját érzéseket és igényeket tisztán kimondani.
– Ahhoz, hogy ne ragadjunk bele a környezetünk által ránk osztott, mindig elérhető szerepekbe, nagyon komoly önismeretre és tudatosságra van szükség. Amikor változtatni szeretnénk, azt asszertíven kell kommunikálnunk: ez azt jelenti, hogy nem a másikat támadjuk, hanem a saját érzéseinkről és szükségleteinkről beszélünk. Azt tapasztalom mentorként is, hogy amint mi magunk meghozzuk a belső döntést, és határozottan beleállunk, a környezetünk fellélegzik, alkalmazkodik, és sokkal támogatóbbá válik – mutat rá.
Egy könyv, ami nem dísznek készült
Rózsa Judit az Életem tánca című könyvében foglalta össze mindazt, amit a saját kríziseiből és újrakezdéseiből tanult. A kötetet nem egyszerű, kronologikus önéletrajzként írja le, hanem kíméletlenül őszinte személyes történetként és önismereti útként, amely a krízisek utáni újrakezdéshez ad támpontokat.
Az általa megélt kapaszkodókat kínálja fel benne azoknak a nőknek és vezetőknek, akik egy sorsfordító időszak után szeretnék újraépíteni magukat.
kiemelt kép: Balázs Ildikó fotója
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
