Szélsőséges állapotok és élethelyzetek váltották egymást néhány órán belül Edelényben. Az egyik oldalon a lepusztultság, az ingerszegény terek, a személyesség szinte teljes hiánya és az intézményi lét nyomasztó és sokszor igazán embertelen valósága; a másikon egy jobb, emberibb és önállóbb életnek már nemcsak a reménye, hanem a megélt valósága. Ritkán válik ennyire kézzelfoghatóvá, hogy ugyanazon ellátórendszeren belül mennyire különböző életfeltételeket tudnak biztosítani fogyatékossággal élő emberek számára.
dr. Szabó-Tóth Kinga írása
Az edelényi Búzavirág Otthonban és a Rózsa Lakóotthonban tett látogatás különösen élesen mutatta meg, hogy egy intézményrendszeren belül is milyen jelentős különbségek lehetnek az ellátás fizikai körülményeiben és az otthonosság megteremtésében. A leromlott, igénytelen, felújításra szoruló terektől a rendezett, barátságos, valóban otthonszerű környezetig nagyon különböző állapotokkal találkoztam.
Ez önmagában is jelzi, hogy a bentlakásos szociális ellátás minőségét nem lehet kizárólag férőhelyszámokkal leírni: az épített környezet, a személyes tér, az emberi kapcsolatok és a mindennapi élet minősége egyaránt meghatározó. És ami tényleg csak egy személyes látogatás alapján válik nyilvánvalóvá:
hogyan bánunk a ránk bízottakkal, van-e még bennünk emberség, hit abban, hogy minden embert megillet az emberi méltósághoz való jog!
A Búzavirág Otthonban 18 év feletti, középsúlyos vagy súlyos értelmi, illetve halmozott fogyatékossággal élő embereket látnak el.
A környezet sok részen nagyon ingerszegény, nincsenek éjjeliszekrények, sok helyen semmilyen személyes tárgy nincsen a szobákban, csak ágyak és szekrények árválkodnak. A változás lehetőségét jelzi, hogy az elhanyagolt nagy épületben elkezdték a villamos hálózatának felújítását és a szobák festése is elkezdődött.
Az otthon egyes részei a jelenlegi állapotukban egészen leírhatatlanul mutatják be azt az örökséget, amit a magára hagyott bentakásos szociális ellátórendszer jelenlegi helyzete mutat!
Az intézmény engedélyezett kapacitása 200 fő, a látogatás idején 171 ember élt az otthonban. Éppen ezért különösen súlyos kérdés a gondozók helyzete.
Nincs elegendő szakképzett munkatárs, miközben hétvégén 14 gondozó, éjszaka pedig mindössze 4 gondozó látja el a 171 lakót. Az éjszakai műszak ráadásul nem egyszerűen nyugodt felügyeletet jelent.
A dolgozók beszámolója szerint hajnali egy óra körül már több lakó felébred, megkezdődik számukra a „hajnali élet”, és ezzel együtt megsokasodnak a gondozási, támogatási és felügyeleti feladatok is.
A helyszínen elhangzott, hogy az elmúlt két évben több munkatárs az egészségügybe ment dolgozni, mert ott kedvezőbb kereseti lehetőséget talált. Ez a tereptapasztalat jól érzékelteti a szociális és az egészségügyi ágazat közötti bérfeszültség következményét:
a bérkülönbség nemcsak a dolgozó megélhetésének kérdése, hanem közvetlenül befolyásolja azt is, hogy egy bentlakásos szociális intézmény képes-e elegendő szakképzett munkatársat megtartani, és milyen terhelés jut azokra, akik maradnak.
Az intézményben fejlesztő foglalkoztatás is működik, az ellátottak többek között a kiskertben is dolgoznak. Ezek a tevékenységek az aktivitást, a meglévő képességek fenntartását, az önállóságot és az értelmes mindennapi tevékenységet szolgálják.
Találkoztam az intézmény befogadott terápiás kutyájával is, amely mára az ott élők mindennapjainak részévé vált.
Ez is jól mutatja, hogy az életminőséget sokszor olyan, látszólag apró dolgok is meghatározzák, amelyek kapcsolatot, kötődést, érzelmi biztonságot és közös élményeket teremtenek.
A bentlakásos ellátásban több helyen visszatérő probléma, hogy az ellátás a legalapvetőbb gondozási, ápolási és felügyeleti feladatokra szűkül, miközben a tartalmas mindennapi élet megszervezése, a mentális és fizikai aktivitás fenntartása háttérbe szorul. A szabadidős, közösségi, sport-, kreatív és fejlesztő foglalkozások nem mindenhol valósulnak meg rendszeresen és az ellátottak szükségleteihez igazodóan. Előfordul, hogy az ezekhez rendelkezésre álló helyiségek és eszközök kihasználatlanok maradnak.
Ennek jelentősége messze túlmutat azon, hogy mivel töltik az ellátottak a szabadidejüket.
A hosszú ideig fennálló inger- és aktivitáshiány, a monoton intézményi hétköznapok, a társas kapcsolatok és az értelmes tevékenységek hiánya hozzájárulhat a meglévő képességek gyorsabb elvesztéséhez, a mentális állapot romlásához, a passzivitás és az intézményi függőség erősödéséhez.
A 12 férőhelyes Rózsa lakóotthonba olyan fogyatékossággal élő emberek kerülhetnek, akik nem igényelnek folyamatos, tartós ápolást és felügyeletet, részben vagy teljes egészében képesek önmaguk ellátására, és rendelkeznek az önálló életvezetéshez szükséges készségekkel és képességekkel.
A lakóotthon ezért nem egyszerűen kisebb intézmény: más szemléletű lakhatási forma, amelynek középpontjában sokkal inkább az önállóság megtartása és támogatása áll.
A terepen ennek a különbsége azonnal érzékelhető volt. A Rózsa Lakóotthon szép, rendezett, barátságos és valóban otthonos környezetet nyújt. Hat szobával, nappalival, konyhával, étkezővel és fürdőszobákkal működik, vagyis léptékében és szerkezetében is sokkal közelebb áll egy hétköznapi otthonhoz, mint egy nagy létszámú bentlakásos intézmény.
Különösen emlékezetes volt a találkozás egy paralimpiai aranyérmes súlyemelővel. Az ilyen életutak arra is figyelmeztetnek, hogy a fogyatékossággal élő embereket nem pusztán az ellátórendszer „ellátottjaiként” kell látnunk:
saját történettel, teljesítménnyel, célokkal és lehetőségekkel rendelkező emberekről van szó.
A tereplátogatás egyúttal azt is megmutatta, hogy a férőhely önmagában nem megfelelő mércéje az ellátás minőségének.
A valódi kérdés az, hogy milyen életet lehet azon a férőhelyen élni: van-e elegendő és megfelelően képzett szakember, biztosított-e a személyes tér és az emberi méltóság, van-e értelmes tevékenység, munka, kapcsolat és közösség, és az adott ember képességeihez mérten mennyi önállóságot enged és támogat a rendszer.
A cikk szerzője szociális, család-és idősügyi államtitkár.
Kiemelt kép: a szerző képei
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
