Mi történik akkor, amikor a kontroll fontosabbá válik a kapcsolódásnál? Amikor valaki nem a közelséget keresi egy kapcsolatban, hanem a fölényt, nem az intimitást, hanem az irányítást? És vajon van-e összefüggés aközött, ahogyan valaki a párkapcsolataiban működik, és aközött, ahogyan a függőségeihez viszonyul?
Vincler-Boros Viktória írása.
A nárcizmusról és a pornófüggőségről sok tévhit él a köztudatban. A nárcisztikust gyakran egyszerűen önimádó embernek tartjuk, a pornófüggőséget pedig kizárólag szexuális problémaként értelmezzük. A modern pszichológiai kutatások azonban ennél jóval összetettebb képet rajzolnak.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a nárcizmus bizonyos formái, különösen az úgynevezett antagonisztikus nárcizmus, kapcsolatban állhatnak a kényszeres és függőségi viselkedésekkel, köztük a problémás pornófogyasztással is.
Joshua D. Miller, W. Keith Campbell és munkatársaik kutatásai szerint a nárcizmuson belül nem elsősorban a grandiozitás vagy az önfelnagyítás, hanem az antagonizmus, vagyis az ellenségesség, a jogosultságtudat és a másokkal szembeni kizsákmányoló attitűd mutatja a legerősebb kapcsolatot a destruktív interperszonális viselkedésekkel.
Ebben a működésmódban a pornó gyakran nem pusztán a szexről szól. Sokkal inkább az érzelmek elkerüléséről, a sérülékenységtől való menekülésről és a kontroll illúziójának fenntartásáról.
Ahhoz pedig, hogy megértsük ezt a jelenséget, először meg kell ismernünk azt a személyiségműködést, amelynek talaján kialakulhat. Nem a vágy, hanem a hatalom oldaláról. Nem a szexualitás, hanem a kapcsolatok felől közelítve.
Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan kapcsolódhat össze az antagonisztikus nárcizmus, a kontrollkényszer és a problémás pornóhasználat, és mit mondanak erről a legfontosabb pszichológiai kutatások.
Amikor az élet állandó verseny
Mit jelent ez a hétköznapokban? Képzeljünk el egy párt, akik egy jelentéktelennek tűnő vitába keverednek. Az egyik fél nem azt szeretné, hogy megértsék az álláspontját, vagy hogy közös megoldás szülessen, számára a vita arról szól, hogy igaza legyen. Nem megoldani akarja a konfliktust, hanem megnyerni.
Ha pedig a párja másként látja a helyzetet, azt nem véleménykülönbségként, hanem személyes támadásként élheti meg. Ilyenkor a kapcsolat már nem két ember együttműködéséről szól, hanem egy olyan játszmáról, amelyben győztesnek és vesztesnek kell lennie.
Az antagonisztikus nárcisztikus személy nem egyszerűen sikeresebb vagy jobb szeretne lenni másoknál. Számára az emberi kapcsolatok gyakran hatalmi játszmákká alakulnak. A világot olyan helynek érzékeli, ahol mindig vannak győztesek és vesztesek.
Ha valaki kritikát fogalmaz meg vele szemben, azt nem visszajelzésként, hanem támadásként élheti meg. Ha egy kapcsolat véget ér, azt nem feltétlenül veszteségként, hanem megnyerendő csataként értelmezheti. Ha valaki nem az elvárásainak megfelelően viselkedik, könnyen az ellenségek közé kerülhet.
Joshua D. Miller és W. Keith Campbell kutatásai szerint az antagonizmus a nárcizmus azon aspektusa, ami a legszorosabban kapcsolódik az agresszióhoz, az interperszonális konfliktusokhoz, az empátia hiányához és a másokkal szembeni kizsákmányoló viselkedéshez. Emiatt a személyiségkutatók jelentős része az antagonizmust tekinti a nárcisztikus működés legdestruktívabb elemének.
Miért kapcsolódnak ehhez a függőségek?
A válasz az érzelmi önszabályozásban keresendő.
Amikor a legtöbb ember fájdalmat, szorongást vagy csalódást él át, ideális esetben képes ezeket az érzéseket feldolgozni, megosztani másokkal vagy fokozatosan megküzdeni velük.
Az antagonisztikus nárcisztikus személy számára azonban az olyan érzések, mint a kudarc, a szégyen vagy a kontroll elvesztése különösen nehezen viselhetők.
Ilyenkor gyakran olyan tevékenységekhez fordul, amelyek gyors megkönnyebbülést nyújtanak. Az alkohol, a szerencsejáték, az internetes aktivitás vagy éppen a pornófogyasztás ugyanannak a pszichológiai célnak különböző formái lehetnek: átmenetileg csökkentik a belső feszültséget.
Donald Lynam, Joshua Miller és munkatársaik több vizsgálatban is arra jutottak, hogy az antagonisztikus nárcizmus kapcsolatban áll az impulzivitással, az externalizáló viselkedésekkel és a jutalomkereső működéssel. Ezek azok a pszichológiai jellemzők, amelyek más kutatások szerint is növelik a különböző függőségi problémák kialakulásának kockázatát.
A pornó nem mindig a szexről szól
Amikor a másik fél érzi, hogy valami nincs rendben
A partner ilyenkor gyakran nem tudja pontosan megfogalmazni, mi a probléma. Csak azt érzi, hogy egyre gyakrabban kell magyarázkodnia, hogy folyton bizonyítania kell a jó szándékát. Hogy egy félreértésből napokig tartó sértődés lesz, egy kritikus megjegyzésből pedig kapcsolatot veszélyeztető konfliktus. Egy idő után már nem azt mondja ki, amit valójában gondol, hanem azt mérlegeli, vajon mi vált majd ki kisebb ellenállást a másikból.
Sok nő nem azzal szembesül először, hogy a partnere problémás mértékben fogyaszt pornót, vagy hogy személyiségműködésében erősen jelen vannak a nárcisztikus vonások. A kapcsolatban inkább egy nehezen megfogható érzés jelenik meg.
Mintha valami láthatatlan fal lenne köztük. Mintha a partner fizikailag jelen lenne, érzelmileg mégis elérhetetlen maradna.
A kapcsolat elején gyakran úgy tűnhet, hogy minden rendben van. Később azonban megjelenhetnek a kontroll, a kritikák, a féltékenység, az állandó igazodás vagy annak érzése, hogy a kapcsolatban mindig ugyanannak az embernek az igényei számítanak. A másik fél pedig sokszor egyre többet magyarázkodik, egyre többet alkalmazkodik, miközben egyre kevésbé érzi magát biztonságban.
Sok partner nem is a pornófogyasztást éli meg a legfájóbbnak, hanem annak következményeit.
Azt, hogy az érzelmi közelség fokozatosan eltűnik a kapcsolatból. Hogy a beszélgetések felszínessé válnak, a testi együttlétek mechanikussá lesznek, a valódi intimitás helyét pedig egyre inkább a távolság foglalja el. Ilyenkor a fájdalmat nem maga a pornó okozza, hanem az az érzés, hogy egy harmadik féllel nem, de egy képernyővel versenyezni kell.
Éppen ezért fontos megérteni, hogy a problémás pornóhasználat és az antagonisztikus nárcisztikus működés kapcsolata nem csupán az érintett személy belső világáról szól. Hatással van a párkapcsolatok minőségére, az intimitásra, a bizalomra és arra az érzelmi légkörre is, amelyben a másik fél nap mint nap él.
Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, de a problémás pornófogyasztás sok esetben nem elsősorban a szexualitásról szól.
A pornó egy olyan világot kínál, ahol nincs valódi visszajelzés, nincs elutasítás, nincs kompromisszum és nincs érzelmi kockázat. Nem kell figyelembe venni egy másik ember érzéseit, igényeit vagy határait. Minden a fogyasztó körül forog.
Éppen ezért a pornó olyan emberek számára is különösen vonzó lehet, akik nehezen viselik a kölcsönösséget és az egyenrangú kapcsolódást. A valódi intimitás ugyanis együtt jár a sérülékenységgel, a kompromisszumokkal és annak elfogadásával, hogy a másik ember nem irányítható.
Egy 2023-ban megjelent tanulmányban Joshua B. Grubbs és munkatársai több mint hatezer résztvevő adatain vizsgálták a nárcizmus és a pornófogyasztás kapcsolatát.
Eredményeik szerint a nárcizmus három fő dimenziója közül kizárólag az antagonizmus mutatott következetes pozitív kapcsolatot mind a pornófogyasztással, mind pedig a pornófüggőség szubjektív élményével. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a manipulatív, jogosultságtudattal és dominanciaigénnyel jellemezhető személyiségvonások magyarázhatják leginkább ezt az összefüggést.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények nem jelentik azt, hogy minden antagonisztikus nárcisztikus pornófüggő, vagy hogy minden problémás pornóhasználó nárcisztikus. A kutatások csupán arra utalnak, hogy bizonyos személyiségvonások növelhetik a problémás használat kockázatát.
A kontrollvesztés paradoxona
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az antagonisztikus nárcisztikus ember legfőbb problémája a túlzott kontrolligény. A mélyebb pszichológiai folyamatokat vizsgálva azonban gyakran ennek éppen az ellenkezőjét találju, a kontroll elvesztésétől való rendkívüli félelmet.
A modern nárcizmuskutatás szerint a grandiózus felszín mögött gyakran fokozott érzékenység húzódik a kritikára, az elutasításra és a státuszvesztésre. Miller és Campbell munkái arra mutatnak rá, hogy az antagonisztikus nárcisztikusok különösen intenzíven reagálnak azokra a helyzetekre, amelyek veszélyeztetik saját jelentőségük, státuszuk vagy kontrolljuk érzését.
Éppen ezért az antagonisztikus nárcisztikus ember életében a kontroll nem csupán eszköz, hanem pszichológiai szükséglet.
A kapcsolatokban ellenőrzésként, birtoklási vágyként vagy manipulációként jelenhet meg. Konfliktusokban bizonyítékgyűjtés, megfigyelés vagy bosszúvágy formáját öltheti. Függőségek esetében pedig olyan tevékenységekhez vezethet, amelyek átmenetileg visszaadják az irányítás érzését.
A jelenség különös paradoxona, hogy miközben az érintett személy egyre kétségbeesettebben próbálja kontrollálni a környezetét, valójában saját maga felett veszti el az irányítást.
A kényszeres viselkedések, legyen szó pornóról, szerencsejátékról, alkoholról vagy más függőségről, kezdetben a kontroll érzését adják, hosszú távon azonban éppen a kontrollvesztés példáivá válnak. Az, aki mások fölött szeretne uralkodni, végül saját késztetéseinek foglyává válhat.
Talán ezért nem a kontroll megszerzése az igazi kérdés, hanem annak elfogadása, hogy az élet bizonyos területei eleve nem kontrollálhatók.
Az intimitás, a bizalom, a szeretet vagy egy másik ember döntései nem irányíthatók úgy, mint egy képernyő tartalma. Aki ezt nem tudja elfogadni, könnyen olyan pótlékok felé fordulhat, amelyek ugyan a hatalom érzetét nyújtják, de egyre távolabb viszik a valódi kapcsolódástól.
Az ilyen viselkedés megértése nem azt jelenti, hogy fel kell mentenünk azt.
A pszichológiai magyarázat nem mentség, legfeljebb kapaszkodó lehet azok számára, akik hosszú időn át próbálták megfejteni, mi történik valójában a kapcsolatukban. Néha már az is felszabadító felismerés, hogy nem velük van a baj. Hogy nem azért érzik magukat magányosnak, bizonytalannak vagy folyamatosan kritizáltnak, mert túl érzékenyek.
Hanem azért, mert egy olyan működésmóddal állnak szemben, amelyben a kontroll fontosabbá vált a kapcsolódásnál.
A pornófüggő nárcisztikus története végső soron nem a szexualitásról szól, hanem a kontrollról.
Arról a kísérletről, hogy valaki a dominancia segítségével kerülje el a sérülékenységet, a függőség segítségével a fájdalmat, az irányítás segítségével pedig a bizonytalanságot.
Csakhogy az élet legfontosabb dolgai, a bizalom, az intimitás, a szeretet és a kölcsönösség nem uralhatók. Talán ezért van, hogy aki mindenáron kontrollt akar szerezni mások fölött, végül rendszerint éppen azt veszíti el, amire a legnagyobb szüksége lenne, a valódi kapcsolatot egy másik emberrel.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
