Barion Pixel Skip to content

Bezárták az InstantPlace kapuit, egy álom véget ért

Sokan irigyelték gyors karrierjét a startup világban. Vállalkozásáról elismerően írtak a Forbes hasábjain, konferenciákon kérdezték, és díjazták is. De Faludi Nórának be kellett látnia: ötletére Magyarország még nem érett meg. Ezért nemrég bezárta az InstantPlace-t, amelyről mindenki csak úgy beszélt: a szabadúszók Airbnb-je.

Nóri sárga kabátjában és növekvő pocakjával kitűnik a tömegből, mosolyogva integet nekem, bár azt gondolnám, sok oka nincs mosolyogni. Az InstantPlace nevű vállalkozását búcsúztatja éppen. Két és fél év után ugyanis úgy látta, nincs értelme további energiát és pénzt beleölni a szerelemprojektnek indult startup vállalkozásba.

Faludi Nóri ismert alakja a Mompreneur közösségnek. Sokakhoz hasonlóan ő is multinacionális vállalatoknál kezdte, de egy idő után már önálló vállalkozásra és szabadságra vágyott. Az első gyermeke születése után nem tért vissza az alkalmazotti léthez. Az álmait akarta megvalósítani. Ebből született meg a szabadúszók AirBnB-jeként is emlegetett InstantPlace, amely arra volt hivatott, hogy a szabadúszókat összekösse a rövid távra bérelhető irodák tulajdonosaival, vagy közösségi irodák működtetőivel.

– Nekem ez volt az első vállalkozásom, és úgy látom így visszanézve, hogy szinte minden kezdő vállalkozó hibáját elkövettem.

Iszonyúan hittem abban, hogy az ötlet jó és ez menni fog. Pedig a férjem már a kezdetek kezdetén óvott a túlzott álmodozástól. Emlékszem rá, egy ízben azt mondta, hogy a magyar piac nem érett még erre és nincs akkora, hogy egy ilyen vállalkozás megfelelő profitot termeljen. Én persze azt gondoltam, hogy nem baj, majd lesz és majd mi megtanítjuk az embereket egy újfajta gondolkodásra. A férjem látta a lelkesedésem, és azt, hogy nagyon hittem az InstantPlace-ben. És azt hiszem, valahol mélyen ő is sajnálta volna, ha nem próbálom meg. Mert azt elismerte ő is, hogy az ötlet jó  – mondja Nóra. 

Most két és fél év távlatából viszont belátja, hogy a vállalkozás már a kezdetekben is sok sebből vérzett.

Nem volt elég pénz a minőségi informatikai fejlesztésre

Az hamar látszott, hogy nincs elég pénzük arra, hogy a legmagasabb minőségű informatikai hátteret biztosítsák a foglalási rendszer és a weboldal mögé. – Rengeteg feladatnak kellett, hogy megfeleljen a rendszer, és hamar látszott, hogy nagyon bonyolult fejlesztésnek nézünk elébe. Amikor egy ismerős IT-szakembert megkérdeztem az elején arról, hogy szerinte egy Airbnb típusú applikáció fejlesztése mennyibe kerülhet, azt válaszolta, hogy minimum 10 millió forintba, és én akkor majdnem elájultam – kezdi.

– Eldöntöttük, hogy applikáció helyett weboldalt fejlesztünk, aztán elkezdtünk fejlesztőt keresni. Az ajánlatok közül a legolcsóbbat választottuk, ami így is milliós tétel volt, de sajnos utólag látszott, hogy nem volt a legjobb választás. Engem akkor a fejlesztő meggyőzött, hogy ezen lehet spórolni. Aztán a hajamat kitéptem a munkafolyamat alatt, de akkor már nem volt visszaút. Nagyon-nagyon sok meccset kellett megvívnom vele és a saját részemről is nagyon sok munkát kellett belefektetnem, mert rengeteg minden nem működött.

Az egyetlen pozitív hozadéka azt volt ennek a kínlódásnak, hogy kitanultam egy csomó új szakmát is – mondja nevetve Nóri.

Az oldalt fél évig fejlesztették, így indultak el 2018 szeptemberében. Ott volt tehát a rendszer, ami a maga hiányosságaival ugyan, de működött. Nóra pedig töretlen optimizmussal bízott abban, hogy innentől kezdve minden simán megy majd.

Rosszul mérték fel a munkamegosztást

– Vártam, hogy majd jönnek az üzletek. De nem jöttek maguktól, idegenkedtek az egésztől. Az irodák bérbeadóihoz személyesen kellett elmennem és egyszer csak azt vettem észre, hogy a sales lett a munkám. Elmentem három helyre, azzal elment az egész napom. De egyszercsak elkezdett működni az egész – avat be.  

–  Aztán a következő kérdés az volt, hogy akkor a bérlők honnan fognak tudni erről a felületről. Elkezdtünk kampányokat indítani és akkor kezdtem kitanulni a harmadik szakmát, nevezetesen, hogy hogyan kell online reklámkampányokat kezelni – meséli Nóra, aki szépen lassan éjjel-nappal az InstantPlace ügyes-bajos dolgait intézte.

Főképp azért, mert az üzlettársa 2018 őszén elvállalt egy főállásban végzendő munkát. Amikor létrehozták a céget, fele-fele tulajdonhányadban állapodtak meg, s csak a második év végére merült fel – látván, hogy Nóra mennyit dolgozik –, hogy újratárgyalják a tulajdonrészeket. De ekkor már késő volt.

2018 szeptemberétől szinte mindent egy személyben Nóra csinált, mert pénz nem volt egy új munkatársra.

– Azt láttam, hogy ez nem egy egyszemélyes meló. Az ügyfélszerzés mellett konferenciákra jártam előadni, startup versenyeken indultunk, kezeltem a Facebook és Instagram oldalt, én válaszoltam a telefonokra, e-mailekre, ha a kliensek kerestek bennünket, adminisztráltam, kampányokat kezeltem, a folyamat közben felmerült fejlesztési kérdéseket intéztem, közben befektetőkkel tárgyaltunk, terveket, anyagokat készítettem, s mindezt azért, mert hittem benne. S mivel nem jött a pénz, egyedül csináltam mindent, kezdtem egy kicsit elveszíteni a motivációmat – folytatja, és hozzáteszi, általában mindig túllendült a mélypontokon.

A magyar piacot is túlbecsülték

Az első foglalások 2019 elején érkeztek, vagyis félévvel az indulás után. Akkor viszont azt látták, hogy a foglalók 80–85 százaléka egy adott helyet egyszer foglalt az oldalon keresztül.

– Világos volt, hogy az ötlet akkor tud működni, ha egy bérlő újra és újra foglal. De nem így történt, általában az első foglalás után elvesztettük az ügyfelet, azt a helyszínt legalábbis kis eséllyel foglalta újra rajtunk keresztül. Óradíjas foglalási helyszínekről beszélünk, az ebből elérhető jutalék mértéke egy-egy foglalás esetén általában a foglalót elérő marketing költségeinket sem érte el. Tehát a modell akkor lett volna fenntartható, ha visszatérően használják a rendszert. A szerződéses feltételekben hiába volt erre vonatkozóan szabályzatunk, ez bizalmi kérdés volt a részünkről, és mi ugye nagyon hittünk a szolgáltatás létjogosultságában, abban, hogy a bérlők és a bérbeadók életét is megkönnyítjük – mondja.

– A bérbeadókkal is nehéz volt együttműködni, mert nem nagyon akaródzott nekik a naptárunkba beírni a szabad időpontokat. Erre találtuk ki megoldásként azt, hogy a bérbevevők kérhessenek közvetlenül ajánlatot az irodák működtetőitől. Így gyakorlatilag  összekötöttük őket, amivel azonnal elvesztettük a bérlőket. Ezért elkezdtünk egy fix havidíjat kérni a szolgáltatásért. Látva, hogy az online foglalások esetén is  kikerülnek bennünket hosszú távon, azt a döntést hoztuk, hogy minden partner számára havidíj ellenében biztosítjuk a jövőben a jelenlétet az oldalon. Ez 5, illetve hűségdíj nélkül 6 ezer forint lett volna havonta. De annyira kevesen akartak ezzel a lehetőséggel élni, hogy az elkeserítő volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és ezután döntöttük úgy, hogy nem csináljuk tovább – mesél Nóra a keserű döntésig vezető útról, miszerint bezárják a vállalkozást. Szomorú volt látni, hogy a bérbeadóknak nem érdekük egy olyan oldal fenntartása, ami azért jött létre, hogy az üres időpontok feltöltésével plusz bevételhez juthassanak, s közben a bérlők döntését gyorsítsa, egyszerűsítse.

„Ez nem így működik, hogy van egy álmom”

Nézegetem az Forbes 2019 januári cikkének fotóját, amelyen Nóra a falra pingált Walt Disney idézet előtt áll. „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod valósítani” – vélhetően akkor tényleg így gondolta.

– Én azt mondom most mindenkinek, aki vállalkozás indításán gondolkodik, hogy legyen minimum egy év tartaléka azon felül, ami az induláshoz szükséges tőke. Olyan vállalkozás nem létezik, ami az első naptól profitot termel, és erre fel kell készülni. Nálunk családi döntés volt, hogy belevágunk, és a férjem támogatása nélkül nem ment volna.

Aki mögött pedig nem áll támogatás, és nincs megfelelő tartaléka, az erősen gondolkozzon el azon, hogy munka mellett tudja-e éjszakánként, hétvégén, akár család mellett is vinni a vállalkozást.

A befektetők jöttek volna

– Volt olyan kockázati tőkebefektető, akivel elég előrehaladott tárgyalásokat folytattunk már. Megcsináltam az üzleti tervet és elkezdtünk beszélgetni 2019 nyarán. Ekkor már nem éreztem, hogy fizikailag képes lennék egyedül végezni azt a hatalmas munkát, ami egy ekkora fejlesztéssel jár majd. Egy új koncepciót dolgoztunk ki, amivel a vállalati szektort céloztuk volna. Nagyon zavart, hogy én viszem a hátamon a vállalkozást és csak ötven százalék tulajdonom van. Mai fejjel már nem kötnék ilyen megállapodást, az biztos. Ebből nagyon-nagyon sokat tanultam – mondja. 

Nóra egy hároméves kislány mellett kezdte el az InstantPlace-t felépíteni és közben szerettek volna már egy második gyereket is. – A kistesó viszont nem akart jönni. Aztán ez is egy szívfájdalom lett a vége felé, hogy vajon azért történik-e ez, mert halálra idegeskedem magam és a munka felemészt? És amikor tavaly év végén már elkezdtem elengedni a vállalkozást, akkor estem teherbe – meséli Nóra mosolyogva. Elnézve őt azt hiszem, az igazi lelkierő mégis abban rejlik, hogy egy adott ponton el tudjunk engedni akár nagy álmokat is, ha itt van az ideje.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely