Szeretet nélküli gyermekkor, bántalmazó apa, erőszakos férj, csendben hallgató anyós. Juditnak keserű élete volt, mégis, ma már másokat segít abban, hogy teljesebb életet éljenek. Pedig története szívbe markoló, amelyet talán soha sem lehet feldolgozni teljesen. Olvasónk, Szemere Judit természetgyógyász írta meg nekünk a történetét.
Apám festőművész és grafikus volt, Anyám énekesnő. Egyik sem tudott a pénzzel bánni, sok veszekedés volt a szegénység miatt. Apám nem szeretett dolgozni, nem bírta a kötöttséget, de kénytelen volt, el kellett tartani a két gyereket. Mikor megszülettem, a nagymamánál laktak (nem igazi nagymama, öreg keresztmama, de nagymamának tekintettük). Addig apám csak léháskodott, ezt szokta meg, haverok, bulik, kényszerítették, hogy menjen dolgozni.
Csak felnőttként jöttem rá miért gyűlölt engem egész életében. Véget ért miattam a léha élete.
Jó gyerek voltam, jól tanultam, okosnak tartottak. Amolyan befele forduló, folyton a könyveket bújó gyerek. Ha jó jegyeket kaptam, dicséretet Apám soha nem mondott, egyetlen kedves szót sem. Talán annyit, hogy ez természetes. Ám, ha
néha hogy becsúszott egy rossz jegy, olyankor kegyetlenül megvert, gumislaggal, annyira, hogy napokig vörös, sebes hurkákkal volt tele a hátam, fenekem.
Az iskolában mindketten jópofiztak, Apámba szerelmes volt az egyik tanárnő, rendezvényeket szerveztek, nem derült ki az otthoni kegyetlenkedés. Egyik alkalommal nem tanultam, egyest kaptam. Apám annyira elvert, hogy a hátamon a sebek begyulladtak, persze orvoshoz nem vittek.
Az egyik tanár a vállamra tette a kezét, én feljajdultam, mire az orvosiba küldtek. A sebek elfertőződtek, kezelésekre kellett járnom. Akkor behívták a szüleimet. Nem tudom miket hazudott össze Apám, de egy darabig nem kínzott.
Utána csak pofozott, hogy feldagadt az arcom. Mindenre beírattak, az „ösnemesi” örökség miatt: balettozni, de nem tudták fizetni a vizsgaruhákat, zongorázni, de egy hideg szobában gyakoroltam és megfagytak az ujjaim. Mindent abbahagyattak velem amit szerettem: énekelni, táncolni.
Soha nem mehettem el egy buliba, így bezárkóztam a könyveimmel.
A középiskolában latin-biológia-magyar szakra jártam, bölcsész szakra szerettem volna jelentkezni, állatokkal foglalkozni, róluk írni, mint Durrell. Érdekelt az állatok életvitele, lelki világuk. Addig sok verset, novellát írtam, cikkeket, főként az állatokról, bejártam az állatkertbe, figyelni őket.
Egy gepárddal jó viszonyom volt, sajnáltam a kis ketrecért, beszélgettem vele, már megismert, odadörgölőzött a ketrechez, ha meglátott.
Persze ez is csak álom maradt. Apám az érettségi idején otthagyott minket egy nálam négy évvel idősebb nőért.
elmenekültem egy rossz házasságba, nem felvételiztem az egyetemre.
Apámék nem nézték meg kihez megyek, egy részeges, goromba katonatiszthez. A férjem kirúgták a katonaságtól, attól kezdve nem dolgozott. Mivel akkor büntették a munkakerülést, néhány napra elment dolgozni, azután újra otthon volt A nagyszüleinél laktunk, sok megaláztatásban volt részem. Én dolgoztam, a férjem kikövetelte a cigarettát, a sörét, és gyakran elkártyázta az élelmiszer pénzt is.
Részegen megerőszakolt többször is, én sírtam a fájdalomtól, de nem hagyta abba. A szomszéd szobában hallották a nagyszülők, de sohasem segítettek nekem.
Az asszony tűrjön.
Fiam agyvérzéssel, epilepsziával született. Szó szerint kirugdosta belőlem a gyereket, aki 7 hónapra 1,5 kilóval született.
Három hónapig naponta bejártam a kórházba lefejni a tejet, hogyha hazavihetem a babát, még szoptathassak. Ezért kaptunk egy kis pénzt, míg a többi anyuka sütit vett rajta, én tejet meg kenyeret, hogy ne éhezzek.
Szülés után 37 kiló voltam. Míg én terhesen üres krumplilevesen éltem, a férjemet a nagyszülők zsíros húsokkal tömték.
A férjem a szülőágy mellett ígérte, hogy dolgozik, ami nem volt igaz. A kórház kérte az Sztk (társadalombiztosítás – a szerk.) igazolást, de akkor csak a férjét fogadták el. Én sírtam hogy nincs, megsajnáltak és 3 napot adtak hogy bevigyem. Ha nincs, nagyon sok pénzt kellett volna kifizetni. Akkor kiabáltam vele, hogy azonnal menjen dolgozni, el is ment, de már délben otthon volt. Hozta az igazolást, de nem ment vissza.
Sose volt pénzünk, mindig veszekedtünk. Ahogy hazahoztam a fiam, kis idő múlva elköltöztem, de nem volt hova.
Anyám élte a művész életét, nála nem volt hely. Apám a fiatal nővel, meg a lányával, végül kis időre befogadtak. Mivel egy szoba volt,
végül egy albérletbe költöztem, ahol reggelre megfagyott a korsóban a víz.
A babát hetes bölcsődésbe adtam, egy aranyos apáca néni kúpot dugott a fenekébe, ha hőemelkedése volt, tudta, hogy nincs hova vinnem. Apámat kirúgta a fiatal nő, persze arany ékszereket vett neki, bundát, házat, intarziás bútorokat. Sokat keresett, külföldre festett képeket.
Én akkor egy pici szoba-konyhás bérlakásba laktam a fiammal. Kit keresett fel, hogy ott lakjon? Hát engem.
A sok pénzéből soha nem adott egy fillért sem.Napi 12-16 órákat dolgoztam, hogy a fiamat kezeltessem, eltartsam. Nem volt fürdőszobám. A pici szobában is nehezen fértünk el. A fiam ágyában aludtam, Apám az én ágyamban.
Nem sokáig tartott szerencsére, talált magának egy másik énekesnőt és oda költözött. Akkor már ismét férjhez mentem, vettünk egy házat. Mikor attól a feleségétől is elköltözött, persze megint hozzám jött. A melléképületet sok pénzért felújítottuk neki, ott lakott.
Minden hétvégén én főztem, ő soha nem adott egy fillért sem. Azt mondta, az én fiam kapja meg a fél házat, ahonnan elköltözött.
Festményeket adott, hogy ő ezzel fizet. Érdekes módom a festmények szép sorban eltűntek. Ismerősök mondták, hogy a piacon árulja. Persze, piára kellett. Másfél év után derült ki, mikor kinyomoztuk a felesége címét, és felkerestük, hogy be sem adták a válópert. Addig azzal hitegetett, hogy azért nem tud fizetni az ellátásért, mert a pénze a válóperre kell.
A férjem bedühödött és elzavarta. Utána nem tudtuk, hogy mi lett vele.
Álom. Mindig azt álmodtam hogy üldöz engem, én próbálok felrepülni de csak kicsit megy, és félek tőle.
A repülés az álomfejtés szerint a felszabadulást, a terhek lerakását, új életet, szabadságot jelent. Híres író akartam lenni, állatpszichológus, de az Apám miatt mindez csak vágy maradt. Felnőttként is gyakran álmodtam hogy üldöz, én félelemmel menekülök, végül heves szívdobogással felébredek.
Nem tudtunk semmit róla. Egyik éjjel megint vele álmodtam. Egy társaságban voltam, mikor megjelent az ajtóban. Egy nő társaságában volt és csak csendesen nézett.
Én boldogan produkáltam magam, röpdöstem, a levegőben balettoztam, nézd mit tudok, örülj nekem, miattad teszem, ismerj el!
Azután véget ért az álom, felébredtem. Nem értettem. Reggel felhívtam a húgomat. Te Apánkkal valami történt, fel kellene kutatni – mondtam. Egy heti nyomozás után sikerült megtalálni egy nagyon lepukkant házban.
Akkor éjjel halt meg, amikor meglátogatott álmomban.
Én komoly lelki válságban voltam hónapokig. Hiszen amíg én nagyon nehezen neveltem fel a beteg gyerekem, addig neki dollár ezrei, forint milliói voltak. Míg nálam lakott, mindig ezzel dicsekedett.
Hogy mert meghalni úgy, hogy nem kért bocsánatot azért, amit velem tett? Egy életre szóló lelki fájdalmat okozott ezzel.
Több gyógyítót kerestem fel, míg valahogy megbékéltem a dologgal. De a fájdalom a szívemben örökre ott marad.
Egyedül élek, rossz házasságokat kötöttem, nem volt megfelelő példa. Mindenkit apámhoz hasonlítottam, mindenkiben az apai szeretetet kerestem. Nem jött be.
Ma, természetgyógyászként sok embernek segítek megoldani a lelki problémáját. Szeretetet adok, ők is szeretnek, tisztelnek, becsülnek. Mindig van kiút: ez az én történetem.
kiemelt kép: AdobeStock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
