Koronát megigazít és továbbmegy – Két hihetetlen újrakezdés története

Mi az erős nők ismérve? Az, hogy legyenek bármilyen mélyen is, mindig felállnak belőle. Sokszor ők is elcsigázottak, nem látják a kiutat, vagy úgy érzik, hogy még egy pofont már nem tudnának elviselni… mégis mennek tovább. Pár héttel ezelőtt a Facebook-oldalunkon kérdeztük meg: „mi volt a legbátrabb döntésetek az életben”? Melinda és Nagyné Rucz Éva mellett nagyon sokan mesélték el nekünk a történetüket az újrakezdésről. Ezeket olvashatjátok most!

Melinda az a típusú nő, aki a jég hátán is megél, és nem ismer lehetetlent. Épp ezért, amikor orvosa sokévnyi próbálkozás után közölte vele, hogy nem lehet gyereke, a szíve képtelen volt megbirkózni a gondolattal. Aztán 42 évesen – számtalan vizsgálat és gyógyszer után – végre a kezében tarthatta kislányát, közben azonban szembe kellett néznie azzal, hogy egyedülálló szülőként kénytelen felnevelnie gyermekét…

– Tizenhat évig voltam a felesége egy olyan embernek, aki bipoláris depresszióval küzdött. Az elején azt mantráztam magamnak, hogy „majd miattam megváltozik”, de rá kellett jönnöm, hogy ebből semmi nem lesz.

Felépítettünk egy életet közösen, ahol mindenünk megvolt, kivéve a gyereket, ezért belevágtunk a babaprojektbe, ám ahogy egymást követték a kivizsgálások, kiderült, hogy inzulinrezisztenciával és PCOS-szel nem lesz könnyű teherbe esni. Nem is sikerült. Pedig rengeteg gyógyszert és az életmódváltást is kipróbáltam. Végül az orvosom közölte velem: tegyek le arról, hogy valaha is anya leszek.

Utólag tudom, hogy így kellett lennie. A férjem ugyanis közben félrelépett a barátnőmmel… Amit éveken át kitartóan építettünk, egyszerre dőlt össze. Mindent eladtunk és megfeleztünk, így aztán a nulláról kellett újrakezdeni.

Beteljesült és széthullott álmok

Melindát azonban kemény fából faragták, és nem adta fel. A hirtelen jött szabadság pedig jó hatással volt rá. Olyannyira, hogy idővel új párkapcsolata is lett, és mindenki megdöbbenésére spontán teherbe esett.

– Nagyon meglepett, hogy állapotos lettem, de sajnos nem örülhettünk sokáig, ugyanis elveszítettük a babát. Utána nem sokkal szakítottunk, majd megismertem egy férfit, aki épp válófélben volt a feleségétől. Már külön éltek, én pedig egyből beleszerettem. Közösen terveztük a jövőt, és amikor éreztem, hogy babát várok, közölte, hogy mégsem a sok munka miatt volt olyan kedvetlen az utóbbi pár hétben, hanem azért, mert kibékültek az exfeleségével. Azt mondta, hogy vetessem el a gyereket, és ne tegyem tönkre az életét, amikor neki minden épp most alakul a legjobban. Csak álltam ott, leforrázva. Addig a percig nem hittem, hogy ki lehet szeretni valakiből egyetlen pillanat alatt, de így lett.

Ketten is boldogok

A kezdeti sokk után azonban Melinda úgy döntött: ha gyermeke apja nem is támogatja, ő mégis megtartja a babát.

– A párom helyett édesanyám és a keresztanyám kísért el a vizsgálatokra. Ők segítettek nekem abban, hogy egyedülálló szülőként is megálljam a helyem, ami nagyon nehéz volt. Közel 30 éve dolgozom az egészségügyben, és folyamatosan képzem is magam, hogy a legjobbat adhassam a kislányomnak. Édesanyámat azóta sajnos hosszú betegség után elveszítettem, de sosem felejtem el azt a sok támogatást és szeretetet, amit tőle kaptam.

Most 51 éves vagyok. A gyermekem édesapja a mai napig nem árulta el a családjának, hogy van még egy lánya. Sajnálom, hogy nem tudja meg soha azt, miből maradt ki, de mi nélküle is boldog család vagyunk.

Felálltam már jó pár pofonból az életem során, de sosem adtam fel, mert tudom, hogy menni kell előre. Szeretnék pozitív példát mutatni a kislányomnak, amire ő is építhet később. Meg akarom mutatni neki, hogy nincs olyan nehézség, amiből ne lehetne tőkét kovácsolni.

Kegyetlen választás

Két válással a háta mögött, egyedül nevelte fel három gyermekét Nagyné Rucz Éva (ITT írtunk róla korábban),  ami önmagában sem volt könnyű feladat, hiszen két munkahelyen állt helyt reggeltől estig azért, hogy gyerekei semmiben se szenvedjenek hiányt. Az élet pedig közben egyik csapást a másik után mérte az édesanyára, aki több krónikus betegség mellett egy ritka véralvadási problémával is harcol, ami miatt már az egyik lábáról is le kellett mondania.

– Sajnos, sok problémám van az egészségemmel. Az elmúlt években két agyi- és egy szívinfarktust is elszenvedtem, ráadásul cukorbetegséggel, valamint szív- és érrendszeri problémákkal is küszködöm. 2015-ben azonban az egész életem megváltozott. Ekkor ugyanis hosszas kivizsgálás után kiderült, hogy egy nem mindennapi betegséggel küzdök. Akkor már rengeteget szenvedtem a jobb lábammal, alig bírtam ráállni. Sokszor úgy elzsibbadt, hogy szinte nem is éreztem, majd egy apró baleset után, a nem gyógyuló seb üszkösödésnek indult. Elviselhetetlen volt a fájdalom. Emlékszem, amikor a doktor rám nézett és azt mondta: vagy bele fogok halni ebbe, vagy engedem, hogy levágják a lábam… Utóbbit választottam. Életem legnehezebb döntése volt, de csak a gyermekeimre tudtam gondolni – miattuk erősnek kellett lennem és életben kellett maradnom. Volt egy pillanat, amikor a legkisebb lányom odabújt hozzám és megsimogatta a hátam. Azt mondta: minden rendben lesz. Szerintem csak ezért bírtam ki.

Másokra is gondol

A betegség, mely Éva ereit megtámadta, genetikai eredetű, de – szerencsére – két lánya sokkal enyhébb formáját örökölte az ereket megtámadó kórnak. Az orvosok szerint azonban édesanyjuknak most a másik lába is veszélybe került. Éva azonban mindennek ellenére pozitívan tekint a jövőbe, és azon dolgozik, hogy a fogyatékkal élőket is elfogadja a társadalom: számtalan rendezvényen szólalt már fel, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy az orosházi strandon a mozgássérültek számára is használhatóak legyenek a medencék.

– Azt szeretném, ha egy olyan világban élhetnénk, ahol a társadalom nem kirekeszti a másságot, hanem békésen megfér mellette.

– Én elfogadtam, bár borzalmasan nehezen, hogy egy napon a másik lábamat is elveszítem, de épp ezért megértem azokat, akik hasonló problémákon mennek keresztül, és szeretném, ha az ő életük is könnyebb lenne. Ha ez csak annyit jelent, hogy nem neveznek „nyomoréknak” az utcán, vagy nem súgnak össze a hátunk mögött, akkor már megérte – mondta Éva, aki elárulta, hogy bár gyűjt egy modernebb, XXI. századi lábprotézisre, a 90 ezer forintos havi bevételéből elérhetetlennek látja, hogy valaha is megszerezze azt.

A három gyermeket felnevelő édesanya a gyermekeire a legbüszkébb, és arra, hogy óriási lelki mélységekből állt már fel. Másokat pedig arra biztat, hogy éljenek teljes életet – lábakkal vagy azok anélkül!

Nyitókép: Freepik

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.