A koktélruhát gumicsizmára, a csillogó partikat veteményeskertre cserélte Bódi Sylvi, akit vagány modellként és nyuszilányként ismert meg az ország. Sokan nem hitték, hogy az ünnepelt celebből valóban kertészlány vált, de három év alatt meggyőzte a kétkedőket, sőt, aranykalászos gazda is lett.
Amikor először elkezdett gumicsizmás, kertészkedős fotókat posztolni a közösségi oldalain Bódi Sylvi, sokan azt gondolták, hogy meghökkentő reklámfogásról, vagy legjobb esetben is egy múló fellángolásról van szó.
Csak nagyon kevesen tudták, hogy az egykori modell, aki az utóbbi években leginkább világjáró szörfösként adott hírt magáról, régi álmát valósította meg a saját kerttel. Igaz, ehhez nagy lökést adott a pandémia is.
– Híres vagyok arról, hogy minden helyzetből kihozom a maximumot, most is így történt: hazajöttem egy indonéziai-mikronéziai körútról és megvalósítottam a gyerekkori álmomat.
Igaz, az elmúlt években másról szólt az életem, sokat jöttem-mentem a világban, de ahol néhány hétnél tovább maradtam, ott azért ültettem egy-két koktélparadicsomtövet vagy néhány fej salátát… – mesél Sylvi a múltban gyökerező növényimádatról.
– Gyerekkoromban a nagyszüleim kertészkedtek – az egyik ágon zöldségtermesztésből is éltek – és korán befogtak engem is, már egészen pici koromban gyűjtöttem például be a magokat a növényekről.
A mai napig előttem vannak az ágyások, hol volt az eper, a sóska. A kerti munkát gyerekként sem éltem meg kényszernek, akkor alapozódott meg bennem a föld, a növények szeretete.
Mindenkit meglepett a váltás
Ennek azonban még nem kellett volna feltétlenül a Somogy megyei birtokhoz vezetnie, ahol Sylvi mára virágzó, bőven termő birodalmat teremtett. Olyannyira nem, hogy még a modell barátait és családtagjait is meglepte az életmódváltás.
– Akik közel álltak hozzá, tudták, hogy alapvetően természetközeli lány vagyok, akit elvarázsolnak a növények, akárhol legyek a nagyvilágban, a trópusi vegetáció például teljesen lenyűgözött.
De hogy ennyire és ilyen mélyen érdekel a gyakorlatban is a téma, azon mindenki megdöbbent – mondja nevetve Sylvi.
Nem volt könnyű dolga: kertje helyén három éve még gaztenger hullámzott, saját maga tervezte meg, karókkal modellezve, hova kerüljön az első öt magaságyás, mi több, ő is rakta össze őket. Azóta gazol, kapál, ültet és gereblyéz – sőt, fel is dolgozza a termést -, s ha ez még nem lenne elég, tyúkokat tart.
Vallja, a kerttől olyat kap, amit sehol máshol nem talált meg, vegetáriánusként pedig még jobban értékeli, hogy tudja, mi kerül az asztalára.
– Fontos tudás, hogy az ember ismerje az élelmiszerek eredetét, ne csak rutinból levegye őket a polcról.
Hihetetlen, hogy egy kis magból elindítom egy növény életét, és annak a termését teszem néhány héttel később az asztalra, nem pedig egy féléretten leszüretelt, Spanyolországból utaztatott paradicsomot…
A saját termésedet többre is értékeled, mint a boltit, mert az tényleg neked termett – mondja Sylvi, aki a kertről készített régi fotóit visszanézve gyakran rádöbben, milyen messziről indult és milyen csoda ment végbe a Balaton-közeli kertben…
„Ki hitte volna, hogy ilyet is tudok…?!”
Persze a tudás nem hullott az ölébe, rengeteget olvasott, kutakodott a témában, mire kialakultak a működő rutinjai a kertben, s egy időközben megismert fiatal biokertész lány is sokat segített neki.
– Tanultam, olvastam, gyakoroltam, és folyamatosan kísérletezem, mindig kipróbálok valami újat. Több kis projektem van minden évben, az ilyenekből tanulok – mondja.
Az idei nagy dobás a csepegtető öntözőrendszer kiépítése volt, amit teljesen egyedül csinált.
– Nem készült el gyorsan, hetekbe telt, de büszke voltam rá, hogy sikerült. Terveztem, csöveket vágtam, csatlakoztattam, ástam, de végül sokkal jobb lett a talaj vízgazdálkodása. A mulcsolással együtt annyira jól működik, hogy csak győzzek majd szüretelni! Az ilyen sikerélmény sok erőt ad, elvégre ki gondolta volna néhány éve, hogy öntözőrendszert is tudok építeni…?!”, nevet Sylvi.
Ennél jobban már talán csak azzal döbbentette meg a követőit, hogy a magaságyások mellett – házi tojás reményében – egy kis baromfiudvar büszke tulajdonosa is lett. S amin ő is meglepődött, imádja a lakóit, s csak azt bánja, hogy nem vágott bele előbb a tyúktartásba.
– Gyönyörű díszbaromfik, sokfélék, színesek, barátságosak, igazi egyéniségek!
Aprajafalva, csak így hívom őket. Nagyon intenzív energiák érnek, amikor bemegyek hozzájuk, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi örömöt ad egy baromfiudvar.
Az év felében teljesen szabadon vannak, ezért aztán igazán boldog, kapirgáló csirkék. Sőt, már fürjeim is vannak, a nagyon egészséges tojásuk miatt.
Mindig érdekelt, honnan jön az étel
Idén Sylvi a befőzésben teljesedett ki; nevetve meséli, hogy – ebben is keresve a kihívást – persze nem az egyszerűbb receptekkel kezdte, rögtön a bonyolult és pepecselős zölddió-lekvárnak állt neki… De készült a konyhájában zakuszka, aszalt paradicsom, sültparadicsom-szósz, cukkinikrém, kovászos uborka.
– Ami éppen termett, már tettem is el. Már most izgatott vagyok, milyen jó lesz télen is a kiskertem ízeit érezni…! – mondja izgatottan. Az öröme nem véletlen, hiszen mindig érdekelte, honnan érkezik és hogyan készül az étel.
– Én már 15-20 éve is böngésztem az ételek összetevőit a csomagoláson, amikor az még nem volt divat. Huszonhárom éve vegetáriánus vagyok, hiszek abban, hogy „amit megeszel, azzá leszel”.
Törekszem arra, hogy minél kevesebbet kelljen boltban vásárolnom, zöldséggel például márciustól novemberig ellát a kertem. Igyekszem a helyben termesztett, szezonális zöldségeket, gyümölcsöket venni, bár bevallom, néha elcsábulok egy-egy avokádóra – meséli, majd elárulja, a következő nagy terve a fermentálás, amire talán a téli időszakban végre lesz ideje.
Mert megállni nem nagyon szokott, s bár a gyönyörű kerti tava mellé beszerzett néhány napozó- és függőágyat, azokat csak felavatni volt ideje, s többnyire a macskája használja őket.
– Nem is érezném jól magam, ha heverésznék, miközben annyi munka vár… Engem az hajt, hogy alkossak valamit, hogy rend legyen körülöttem.
Amíg társasházban laktam, rengeteg időm volt, most bezzeg soha nem érem utol magam. Ha csak végigmegyek a kerten és levágom az elszáradt virágokat, az másfél-két óra… Mindig van feladat, de engem ez feltölt, kikapcsol, boldoggá tesz.
Azért igyekszem gondoskodni róla, hogy szellemileg is kapjam az impulzusokat, miközben például megtisztítok egy talicskányi zöld diót, meg tudok hallgatni néhány podcastot.
Már nem köti le a celebvilág
Szép, szép, mondom, de azért nehéz elhinni, hogy nem hiányzik a csillogás, az utazás, a pezsgés; a világ, amelyben olyan otthonosan mozog, s ami fényévekre van a mostani életétől. Pedig valóban nem, állítja, éppen elég volt az az intenzív tíz év, amit a csillogásban töltött.
Talán ezért is, teszi hozzá, mert nem a budapesti forgatag, hanem a debreceni kertváros, ahonnan jött, az igazi közege.
– Harmincéves koromig pezsegtem, élveztem a nyüzsgést, a bulikat, a fesztiválokat, a rendezvényeket, és ez így volt jól. Aztán, már amikor az egzotikus szigetvilágokban utazgattam szörfösként, éreztem, hogy ebben a csendesebb, lassúbb világban érzem jól magam.
Most pedig visszatértem oda, ahonnan indultam – mondja.
– Már nem kötnek le a bulvárhírek, hogy ki kivel jött össze, kivel szakított – igaz, ez régen sem nagyon érdekelt -, s bár vannak ebben a közegben is értékes emberek, ma már előbb megyek el egy magbörzére, mint egy celebpartira… Néha részt veszek egy-egy partin, de előfordul, hogy alig várom, hogy hazaérjek a saját birodalmamba.
Az utazás, a szörfözés hiányzik, a jövőben valamilyen kompromisszumos megoldást biztosan találok majd arra, hogy az is beleférjen az életembe.
Mondjuk télen utazom el, amikor nincs sok munka a kertben – de palántanevelésre visszaérek!
Rájöttem, hogy a boldogságnak nem külső dolgoktól vagy személyektől kellene függnie, hanem belül, bennünk kell megszületnie, s akkor bárhol ki tud virágozni, legyen az egy kis falu vagy egy társasházi lakás!
„A csirkéimet kell etetnem, nem a rajongóimat”
Sylvi követői nem tűntek el, kritikát azonban sokkal kevesebbet kap, mint eddig bármikor.
– Amikor a celeb-playmate életemben mozogtam, majd utazgattam a világban, sokan voltak irigyek rám, de úgy látszik, a trágyázást meg a gyomlálást senki nem irigyli! – nevet.
– Igaz, eleinte sokan nem hitték el, hogy ez nem egy szerep, de így, több év után már a kétkedők is belátták, hogy ez nem egy póz, hanem egy életforma. Most már inkább elismerik, amit csinálok, nem piszkálódnak. Sőt, sok a pozitív visszajelzés, sokan úgy gondolják, végre egy celeb, akinek a helyén van az értékrendje, akinek nem esik le a gyűrű az ujjáról egy kis fizikai munkától.
Pedig a közösségi médiában csak a tizedét mutatom meg annak, amit nap mint nap csinálok… Nem is lenne időm többet posztolni, szezonban szinte egész nap kint vagyok a kertben, és a csirkéimet kell etetnem, nem a rajongóimat – mondja Sylvi.
És bár jól esik neki, hogy még ma is sok megkeresést kap, már erősen szelektál: csak arra mond igent, ami értéket képvisel, vagy amiből tanulni tud és több lesz általa.
Sylvi végül megerősít abban, hogy hosszú távra tervez és nagyban gondolkodik, ami a kertészkedést illeti. Ennek érdekében még az aranykalászos gazda képesítést is megszerezte, ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy nagyobb földterületet tudjon vásárolni a jövőben. Hogy valóban korszerű tudást szerezzen, egy permakultúrás kertészeti képzést is elvégzett, amely az ökológiai lánc tiszteletére, a talajkímélő gazdálkodásra épül. Sőt, tapasztalatait már másokkal is megosztja, a Kertbarát magazin ugyanis felkérte szerzőnek.
– Vicces, de egy egyszerű interjúnak indult a dolog, aminek a végén a főszerkesztő azt mondta, annyira hitelesen és részletesen beszélek a legkülönbözőbb témákról, a növényvédelemtől az ökológiai láncig, hogy írjak nekik rendszeresen.
Fotók: Bódi Sylvi
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
