Timi gyermek utáni vágya 27 évesen, 12 évvel ezelőtt kezdett el ébredezni, jelenleg két szálon futnak élete eseményei ezen a vonalon. Próbál pozitívan szembenézni az immár tizedik lombikkal, de retteg. Közben az örökbefogadásba is belevágtak párjával.
Tóth Rózsa írása
– Annak idején természetesen a nőgyógyászhoz vezetett az első utunk, mert addig fogamzásgátló tablettát szedtem – kezdi Timi a történetét. Az orvos a szokásos tanáccsal látta el: hagyja abba a gyógyszert, majd három hónap kiegészítő védekezés után kezdhetnek próbálkozni.
Közel 3 év telt el, és közben sok minden történt. Elköltöztek, édesapja meghalt, így Timi nem is foglalkozott kiemelten a gyermekvállalás témájával, 2014-ben azonban már szembesülnie kellett azzal, hogy még mindig nem esett teherbe.
Mindketten átestek orvosi vizsgálatokon, Timi egészséges volt, petevezetékei nem voltak átjárhatatlanok. Minden értéke, eredménye, tesztje jó, sőt, kiváló volt. Viszont kiderült, hogy akkori párjának, Daninak lassú a spermája. Ez hidegzuhanyként érte őket, mert a férfinak már volt egy gyermeke.
A spermák lassúsága miatt az inszemináció szóba sem jöhetett, egyből a lombik programba csatlakoztak be. Belevágtak, és a következő ciklus első napján indult az eljárás. Vizsgálatok, hormon, progreszteron. Közben vérvétel.
– Ismered azt, amikor menstruáció előtt idegesebb, feszkósabb vagy? Hát ez nálam végig, minden nap megvolt, amíg a hormonokat kaptam. De a komolyabb mellékhatások szerencsére elkerültek – emlékszik vissza Timi.
Danival három stimulációt merítettek ki az államilag finanszírozott ötből, amikor 2017 májusában, a férfi alkoholizmusa miatt Timi végül a szakítás mellett döntött. Hamarosan megismerkedett Márkkal, és beköszöntött életébe az igazi boldogság.
Ám hiába volt kapcsolatuk stabil, nem juthattak el a spontán babatervezésig, mert 2017 októberében egy kismedence gyulladás miatt Timi mindkét petevezetéke tönkrement… Újra egy meddőségi központban találta magát, de immár a biztos társsal.
Mivel az állami szabályozás a nőt nézi, nem a párt, Márkkal már csak két esélyük maradt.
– Mindkét lombiknál több életképes embiónk is lett, így nem csak két beültetésre volt lehetőségünk. Sajnos, egyik sem sikerült… Már a vérvételnél kiderült minden alkalommal, hogy nem tapadtak meg. Kilencszer mentem át ezen…
Timi az évek óta tartó kudarcok ellenére sem adta fel a reményt. Jelenleg még két lefagyasztott embriójuk vár beültetésre, így jön a tizedik, utolsó államilag finanszírozott alkalom.
Próbál készülni rá, testileg és lelkileg, három hónapos, a női szerveket stimuláló talpmasszázs kezelést kap, emellett két éve jár pszichológushoz.
– Nekem van a legjobb pszichológusom. Megöleltük egymást búcsúzóul, azt kaptam tőle útravalónak, hogy készen állok – arra is, ha megint nem sikerül és azt kell feldolgozzam – meséli.
– Hogy mi volt a gond eddig 9 alkalommal? Mi a gond velünk?
Az orvos szerint egyszerűen nincs szerencsénk. Szervi oka nincs, az embriók is mindig felébredtek, velük is minden rendben volt. De… nem tapadtak meg. Viszont ezzel jelenleg nem tud mit kezdeni a tudomány.
Az orvosok, az egész gárda, eljárás olyan, mintha futószalagon lennél. Nagyon kevés információt adnak. Az évek alatt ezt elfogadtam, és megtanultam, hogy az a jó, ha nem mondanak semmit, mert csak a rosszat közlik.
A sok sikertelen próbálkozás és csalódás után szerelmével meghoztak egy nagyon komoly döntést: elindulnak egy másik úton, az örökbefogadás útján. Ez legalább olyan nehéz terep, mint a lombikprogram. A megyei várólistán először ötvenhatodikak voltak, ma a 15. helyen állnak. Elvégeztek egy örökbefogadó tanfolyamot, ahol hat, hasonló hátterű párral együtt töltöttek el 40 órát. Környezettanulmányt készítettek a lakóhelyükről, pszichológiai értékelést készítettek róluk.
– Az örökbefogadás olyan, mint egy vásár. Be kell jelölni, hogy milyen gyermeket szeretnénk, és milyet nem. Mennyi idős legyen, milyen legyen a származása, vagy épp milyen nem.
Van, amiben elfogadóbbak vagyunk, betegségek terén, vagy a szülő életmódját tekintve (például ha drogos volt a szülő), van, amiben kevésbé, például teljes vakságot, süketséget, Down-szindrómát nem tudunk vállalni
– mondja el őszintén Timi.
– Vannak nehéz időszakok, percek. Amikor körülöttem – legalábbis én úgy érzem – mindenkinek gyereke születik. Vagy amikor valaki végtelenül tapintatlan. „Óh, nekem olyan nehéz”, mondja például egy anyuka. „Csak egy napra cserélnénk, megtudnátok, milyen is ez!”
12 éve erre várok arra, hogy megtudjam, gondolom ilyenkor dühösen… És akkor ott van még az önvád és az önhibázatás. Hogy mindenki képes arra, hogy gyereke legyen, csak én nem.
Volt, hogy Timi el akart válni Márktól, hogy elengedje, hogy esélyt adjon neki a teljes életre egy másik nővel, aki tud neki gyereket szülni. De a férfi nem hibáztatja, ő vele menetel ezen a nehéz úton, kitart a végsőkig. Azt mondja, tudta az elején is, hogy mire vállalkozott. De kell is a megerősítés, amit szerencsére a családtól, barátoktól megkap. Mindenki támogatja őket, érzik ezt, és erőt merítenek belőle.
Ám ez sem szünteti meg a rettegést, ami Timiben van a tizedik beültetés előtt. Már attól összerándul a gyomra, ha csak odatelefonál a meddőségi klinikára.
– Nagyon nehéz 9 sikertelen lombik után pozitívan belevágni… Most már azt gondolom, hogy az embrió ha akar veled marad, ha nem, tehetsz te bármit, akkor sem fog.
Fotó: Adobe Stock, Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
