Elismert reklámszakemberből vált az iCentre Apple Premium Reseller vezetőjévé Felker Noémi, aki számos fiatalnak segített megtalálni a maga útját. Közben szerethető és inspiráló munkahelyet teremtett, ahol ki lehet mondani, amit máshol nem.
Amikor egy nagy reklámcéget otthagyva a saját lábára állt, Noéminek nem az volt a célja, hogy vállalkozó legyen, hanem hogy kitalálja, mit is szeretne csinálni. Erre nem igazán volt ideje, mert sorban keresték meg cégek, hogy dolgozzanak együtt – így született meg a saját reklámcége. Közben a magánéletében is fontos változások történtek: társával – aki a magánéletben is a párja volt – elváltak útjaik, a közös vállalkozásukat is bezárták. Noémi életében pedig másfajta kihívások jöttek.
– Két elsős kisgyerek édesanyja voltam, és bár lezárult egy vállalkozás, képletesen lett egy másik: az, hogy hogyan kell egyedülálló anyaként funkcionálni a világban és megteremteni az anyagiakat – mesél a nehéz kezdetekről Noémi.
Nem volt könnyű munkavállalóként visszatérnie a piacra, mert a HR-esek mindenhol azzal utasították el, hogy nem hiszik, hogy ha valaki vállalkozó volt, utána tud keretek között dolgozni.
– Én erről csak azt gondoltam, hogy azok, akik így gondolkodnak, életükben nem voltak vállalkozók, különben tudnák, hogy vállalkozóként sokkal szorosabb keretek vannak az életedben, mint alkalmazottként. Alkalmazottként definiálják, meddig tart a felelősséged, míg vállalkozóként mindenért te vagy egy személyben a felelős.
De ezt elfogadtam és tudomásul vettem, úgyhogy 4-5 évig projektekben dolgoztam és „az alapvető cél a biztonság megteremtése volt”, mondja.
Alapvetően az iCentre is egy ilyen projektnek indult – ma már CEO-ként vezeti a céget. 2013-ban felvásárolták a magyar vállalatot, így egy egészen más elveken működő vállalkozásból kellett a nemzetközi cégkultúrába integrálódni.
Noémi beleszeretett a munkába, szakmailag hatalmas töltést adott, hogy egy izgalmas márka felépítésén dolgozhat, csapatot építhet, stabilizálhatja a céget egy sokszereplős piacon. Különösen úgy, vallja, hogy a kereskedelem még mindig férfiak uralta világ, ahol nőként érvényesülni nagy kihívás.
Segített, hogy nem egyből vezetői pozícióba jöttél, hanem jobban megismerted a céget belülről, és ezt követően változtathattál rajta? Szerinted milyen egy jó munkahely?
Abból a szempontból jó volt, hogy láttam, mik az értékek a cégben. Látszott, hogy változásokra van szükség, ami sok nehéz döntéssel és befektetett munkával jár, de azt vallom, hogy egy céget az emberek határoznak meg.
Nekem pedig volt egy vízióm, hogy milyennek szeretném az iCentret látni, milyen hangulatot szeretnék és minden nap azért dolgoztam, hogy ez meg is valósuljon.
Milyen az a cég, ahol az emberek szeretnek dolgozni?
Szeressenek bejárni és szenvedéllyel szeressék, amit csinálnak! Nekem ez a két legfontosabb szempont,
mert ha minden áldott nap érzed magadban a szenvedélyt, akkor mindig lesznek új gondolataid, és az foglalkoztat majd, hogy lehetne jobb. Sokkal inkább a megoldásra fókuszálsz, nem pedig a problémát görgeted.
Ha szenvedélyesen dolgozom, az sokat jelent a kollégáknak is, tud hajtóerő lenni. A pénz, a fizetés az egy következmény. Lehet nagyon sok pénzt keresni, és az emberek mégis otthagyják a munkájukat, mert napi szinten mérgező környezetben vannak.
Nagyon fontos a fizetés, ezt elismerem, de én abban hiszek, hogy a legfontosabb, hogy egy inspiráló, befogadó, segítőkész csapatban dolgozzak. Nem mellesleg az iCentre üzleteinkben az ügyfeleknek is ezt kell érezniük, és ha ez belül nincs megteremtve, akkor kívül sem fog látszani. Ha én egy olyan környezetben szeretek létezni, ahol tudom, hogy számíthatok a másikra, ahol kedvesek, megértők és befogadók velem, akkor én is az leszek az ügyfelekkel, mert nekem ez lesz a természetes.
Hogy kezdtél bele a cégkultúra átalakításába?
Először felállítottunk egy értékrendszert, hogy milyenekké szeretnénk válni és azt is, hogy milyenek vagyunk. 2015 nyarán 2 napra összeült a menedzsment és megszemélyesítettük a céget.
Azzal kezdtük, hogy őszintén kimondtuk, hogy milyenek vagyunk most, majd meghatároztuk, hogy kik szeretnénk lenni, milyenné szeretnénk válni.
Nagyon izgalmas volt rá egy évre, amikor rádöbbentünk, hogy bár viszontagságos volt az élet és adódott rengeteg probléma, sikerült javarészt megvalósítani, amit elképzeltünk.Ezért ezt évente folytattuk.
Ahhoz, hogy ezt megtartsuk nap, mint nap a kollégáimnak is ugyanezt az értékrendszert kell közvetíteniük. Természetesen a nap minden pillanatában ez lehetetlen.
Ezért abban erősítjük őket, hogy ismerjék fel azt a pillanatot, amikor ki kell mondaniuk: most nem vagyok jól. Azért van ott a csapat, hogy ezt kezelje, és akkor szünetet kell tartani, el kell menni egyet sétálni. És ha utána sem lesz jobb a helyzet, inkább haza kell menni, mert azzal teszünk jót magunknak, a csapatnak és a Vállalatnak is.
Ez az igazi felelősségvállalás.
Az a célom, hogy olyan munkahelyet teremtsünk meg, ahol ezt ki lehet mondani, ahol megértjük egymást és elfogadjuk, hogy nem lehet minden nap száz százalékot teljesíteni. Ahol nekem is lehet azt mondani, hogy figyelj, te most megbántottál vagy nekem ez rosszul esett, és akkor ott azonnal le tudunk ülni és kezelni a helyzetet.
Milyen nálatok nőként dolgozni?
Olyan légkörben dolgozunk, ahol nem az számít, hogy nő vagy férfi vagy, hanem hogy milyen ember vagy és hogyan teljesítesz.
A számítástechnikai/szórakoztatóelektronikai terület alapvetően még mindig egy férfias szakma, de örülök, hogy van női értékesítőnk, női szerviztechnikusunk, ami izgalmas, mert nagyon másként működnek a diverz csapatok, mint a homogének.
Amikor nyolc éve idejöttem, két-három nő dolgozott itt. Ma már jóval többen vagyunk és a diákjaink között is vannak lányok.
Egyébként még mindig sokszor tapasztaljuk, hogy van olyan ügyfél, aki bejön az üzletbe és nem akar tudomást venni a női kollégákról… Holott több esetben 1-1 témában éppen a női kolléga ismeretei mélyebbek. A férfi kollégák ilyenkor udvariasan visszakísérik az ügyfelet és tájékoztatják, hogy a témában a kolléganő a szakértő. De kolléganőink is nagyon jól, udvariasan kezelik a helyzetet.
Vezetőként sokat foglalkozol a fiatalokkal, irányt mutatsz például abban, hogy merre induljanak. Mennyire tudatosak ebben a pályakezdők?
Ez amiatt vált fontossá számomra, hogy végig néztem a ma már egyetemista gyermekeim felnövését. Láttam, min megy keresztül egy gyerek, hogy válik tinédzserré, felnőtté, hogy a hormonális változások egészen elképesztő viselkedési mintákat eredményezhetnek.
Sokszor azt gondoljuk, hogy szülőként az a dolgunk, hogy „birtokoljuk” a gyereket és döntsünk helyette, de ez egy zsákutca. Az a legfontosabb szerepünk, hogy vezessük, mentoráljuk türelemmel, értő figyelemmel.
A gyermekeim útját látva sokkal könnyebb volt a saját múltamat is visszafejtenem, hogy mint első generációs női menedzser min mentem keresztül, és mivel tudok segíteni az új, fiatal generációnak. Például, hogy merjék kifejezni azt, amit éreznek, legyen bátorságuk azt mondani, hogy frusztráltak, hogy naivnak érzik magukat, és legyen valaki, aki azt mondja nekik, „figyelj, ez normális, én is naiv voltam, nem tudsz más lenni”. Nekem az a célom, hogy megnyissam őket.
Sok fiatal dolgozik nálatok, akik gyakran a középiskola után jönnek vagy az egyetemet hagyják ott, amit a szülő rájuk erőltettek. Nálatok megtanulnak konfliktusokat kezelni, viselkedni, kommunikálni és megismerni önmagukat, például azáltal, hogy beszélgetsz velük.
Egyszer össze kéne számolni, hány fiatal felnőtt dolgozott már a vállalatnál, aki itt döbbent rá, hogy mik az ő értékei, erősségei és valójában mivel is szeretne foglalkozni. Nálunk vált valójában felnőtté. Itt élesen megmutatkozik, ha a szülők a saját elképzeléseiket akarják ráerőltetni egy fiatalra, természetesen hatalmas szeretetből.
Itt igazán fontos, hogy kiderüljön kinek mi az erőssége, amiben talán ő lesz a csapatban a legjobb. Mert minden karakterre/készségre szükség van ahhoz, hogy egy csapat jól működjön.
Amikor hozzánk jönnek, a legtöbben vagy azért kezdenek el nálunk dolgozni, mert ez egy egyetem mellett végezhető rugalmas munka, vagy – és ők vannak többen -, bekerülnek arra az egyetemre, ami a szülői elvárás tőlük, elvégzik az első évet, és utána felfüggesztik a tanulmányaikat. Rá szoktam kérdezni, hogy miért függesztetted fel az egyetemet és ilyenkor ki is derül, hogy ez nem a saját választása volt, hanem elvárás volt tőle.
A szülőnek az a célja, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen, no és persze sok pénzt keressen. És a szülő úgy érzi, hogy akkor sikeres és boldog valaki, ha nagyon sok pénzt keres.
Sajnos ez azt is eredményezi, hogy a fiatal nincs tisztában önmagával, az értékeivel, hiszen arra fókuszált, hogy megfeleljen.
Én és a kollégáim is, abban igyekszem/igyekszünk őket megerősíteni, hogy a nálunk töltött munkavégzés arra is lehetőséget ad, hogy megtalálja az egyén a saját értékét, erősségét és azt, hogy mi az, ami számára igazán örömöt okoz. Most minden a pénzről és a arról szól, hogy a fiatalok megfeleljenek a külső elvárásoknak.
Eközben nem szánnak időt arra, hogy megismerjék önmagukat, nincsenek tisztában azzal, hogy miben erősek, mire képesek, miben egyediek. Egy ilyen munkahelyi környezet, ahol sok visszajelzést kapnak, segít nekik ennek a felfedezésében, itt kijön, hogy mik a fejlesztendő területeik, melyek az erősségeik.
Azt hinné az ember, hogy a felnőttkor küszöbére ez már kiderül…
Volt olyan fiatal kollégánk, aki tőlünk ment az orvosi vagy a jogi egyetemre. A legtöbb fiatalt az IT irányba erőltetik a szülők, de nem tetszik nekik, nem érdekli őket. Ha szereti az okoseszközöket a gyerek, a szülők hajlamosak ezt az infót rosszul dekódolni, pedig ettől még nem akarja megtervezni a telefont vagy a tablet belsejével foglalkozni, netán szoftverfejlesztő lenni.
Ezért fontos figyelni a gyerekekre, megismerni őket és kísérni őket az útjukon, hogy elégedett felnőtté váljanak és ne egy frusztrált emberré, aki nem a saját életét éli.
Felker Noémivel élőben is találkozhattok a Női Váltó Fesztiválon, június 1-én, ahol arról beszélgetünk, miért kiemelten fontosak náluk a nők, milyen a nőbarát munkahely, vagy hogyan tudják a cégvezetők támogatni a munkába visszatérő kismamákat. Gyere te is!
Fotó: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
