Egy lány, aki delfint fut a mezőre, húsvéti nyulat, tevét, kengurut és sárkányt biciklizik a város közepére. Ha kell, akkor akár cikkcakkban, keresztül-kasul, hogy „megrajzolja”, amit Gyöngyös utcáira és a város határában lévő szántóföldekre megálmodott.
Hogy ki ez a lány? Ő Holló Mariann, aki legelső GPS-rajzát hét évvel ezelőtt bringázta le, mostanra pedig már 129, madártávlatból gyönyörködtető rajzzal ajándékozta meg Gyöngyöst. Közülük 96-ot biciklivel, 33-at pedig futva alkotott meg.
– Mindegyiket nagyon élveztem, és mindegyikben nagyon sok munkám van.
A legnehezebb része az alkotásnak, hogy kitaláljam és megtervezzem a figurát, de a megvalósítás közben is bőven akadnak problémák. Az út szinte mindig tele van akadállyal, és közben „mozog” a város, megy a forgalom, az autók, a gyalogosok, a kerékpárosok.
Volt, hogy egy épp előttem megálló kukásautó, vagy busz okozott nehézséget – mondja Mariann, akinek nem jelet gondot egy útjába kerülő korlát, háztömb, lépcsősor, vagy egy egyirányú utca sem. Nem beszélve a városban futó patakról, ami kettészeli Gyöngyöst.
Kecske után elefánt
Habár Magyarországon Mariann-nak van a legtöbb GPS-rajza, és az elmúlt évek alatt több technikát is kifejlesztett, hogy tökéletesítse hobbiját, ő mégis kezdőnek érzi magát, és úgy gondolja, rengeteget kell még tanulnia.
Mariann első rajza 2014 nyarán készült Horvátországban, igaz, ekkor a túrabiciklizés útvonalát még nem azért rögzítette, mert kecskét akart rajzolni. Csupán mások hívták fel a figyelmét arra, hogy a navigációs rendszerrel adminisztrált útvonal állatformát öltött. – Ha nagyon akarom, akkor valóban úgy néz ki – gondolta Mariann is, aki miután megtudta, hogy a GPS-rajzolásnak külön műfaja van, az internetet böngészve megörült, hogy azt, amit ő ösztönösen megalkotott, lehet tudatosan, tervszerűen is csinálni.
A kezdőlökés után több mint egy évig várt, hogy elkészítse az első, saját maga által megtervezett bringarajzot szülővárosa utcáin.
– Először egy elefántot szerettem volna megrajzolni, amit legalább egy hónapig terveztem, mert az ormánya nehezen akart „összejönni”. Bringára 2015 decemberében ültem miatta.
Tél volt, hideg volt, így nem lehetett bringázni a Mátrában, én mégis azt éreztem, hogy csinálni kellene valamit.
Így esett, hogy nekivágtam a városnak, elindítottam a GPS-t, és nagy örömömre letekertem egy elefántot. Amikor végeztem, úgy éreztem, hogy soha többet még egyet, mert nagyon bonyolult volt, ám később egymás után jöttek az újabb és újabb ötletek. A tervek elkészítéséhez Mariann egyebek között egy GPS útvonaltervező szoftvert és a Google Earth-öt használja.
Miután vizuális típus, könnyen megjegyzi az útvonalat, de ha elfelejti sincs gond, megáll, és megnézi a térképet, ám a biciklijét az adott pontról nem mozdíthatja el, mert azon van a GPS, és ha az elmozdul, vagy ha rossz útra kanyarodik, kezdheti a rajzolást elölről. Sajnos a tévesen meghúzott vonalakat ő nem tudja „kiradírozni”. Ez bizony dühítő, és már sokszor előfordult vele.
Miért éppen állatok?
Mariann rajzainak nagy többsége valamilyen állatot formáz, ám mindez a véletlen műve.
– Az elsődleges szempont az, hogy mit adnak ki az utcák, másrészt nagyon szeretem az állatokat. Az elefánt után született meg a teve. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leültem a térkép elé, és elhatároztam, én most tevét fogok az utcákra rajzolni. Csupán csak húzogattam a vonalakat, és egyszer csak teve lett belőle.
El kellett telni egy kis időnek, mire tudatosan meg tudtam tervezni, amit kigondoltam.
Nemrég terveztem meg életem első emberét, ami leginkább az egykori Skála Kópéra hasonlít, és 12 kilométert kell majd megtennem, hogy megrajzoljam – újságolja Mariann, akinek jelenleg tizenöt terve vár megvalósításra, és lesz, amit futva, lesz, amit biciklivel készít majd el.
A 19 kilométeres pillangó és a 18 kilométeres madár miatt pedig elmegy majd a Gyöngyös közeli Sárhegy oldalába, mert a monumentális alkotások csak a határban férnek majd el.
Ugyanis, ha az utcák nem adják ki az eltervezett formát, Mariann akkor sem adja fel. Így volt ez a karácsonyfával is, ami miatt addig ment, míg a város határában nem talált egy akkora szántóföldet, ahol a rajz elfért. Mariann-nak már bevált szokása, hogy a szántóföldön futja, a városban pedig bringázza az alakzatokat.
– Biciklivel mindig könnyebb dolgom van, mert a városban vezetnek az utcák, melyek sorrendjét indulás előtt mindig megtanulom.
Minden utamat fejből teljesítem, de mindig van nálam egy útvonalterv, hogy tudjam, hol kell jobbra vagy balra kanyarodni. A legtöbb rajzom többször is letekertem.
Egyrészt, mert szeretek sportolni, másrészt, mert volt, hogy a második vagy a harmadik rajzom lett a tökéletes.
És, hogy saját teremtményei közül melyiket szereti a legjobban? Mariann-nak mindig a legújabb alkotása az éppen aktuális kedvence, de leginkább a dinoszauruszhoz ragaszkodik. A Batmant sem fogja elfelejteni, mert azt nagyon nehéz volt lefutni a szántásban, szívéhez nőtt az anyakutya kicsinyével, a strucc, vagy az idén húsvétkor rajzolt nyúl is, ami 17 kilométerével eddig a leghosszabb alkotása.
Galamb van a fejében
A GPS-rajzok elkészítéséhez a legjobban ünnepnapokon, az esti órákban vagy éjszaka kerékpározni, mert akkor nem jelent akadályt a nagy forgalom, egy baleset, egy útlezárás; nem okoz gondot egy ház felújítása, amelyről ideiglenesen leveszik az utcanévtáblát, vagy egy mérgesen a biciklis után rohanó kutya… Emellett sok mindent hirtelen, útközben kell megoldania, ami nem mehet a készülő rajz rovására.
A várossal ellentétben, ha szántóföldön, vagy egyéb nyílt terepen futva rajzol, úgy formálja a figurát, ahogy jólesik. Itt is akadnak nehézségek, csak másfajták. Például futás közben egy szántóföldön nagyon nehéz irányban maradni. Ilyenkor mindig keres egy pontot, ami vezeti őt, ez lehet egy fa, egy bokor vagy akár egy nagyobb kő is. Sokszor a sarokpontokhoz kis zászlókat tűz ki iránymutatásként, emiatt volt, hogy földmérőnek nézték. Szántóföldön sokkal nehezebb formát rajzolni GPS-el, mint a város utcáin, melyek mindig vezetnek valahová. Ám ettől szép és izgalmas ez az egész.
– Agymunka és sport egyben, aminek a végén remélhetőleg készül egy alkotás is, és ez nagyon motiváló. Szinte minden egyes figurámhoz kötődik valamilyen emlék. Jó, rossz, vagy éppen izgalmas, mert mindig történt valami – mondja Mariann, aki már úgy ismeri Gyöngyöst, mint a tenyerét. Szinte nincs olyan része a városnak, ahol ő ne járt volna, sőt. ő oda is bemegy, ahová térképkészítéskor a Google autója nem hajtott be. Így azt is tudja, hogy a semmibe vezető utaknak mi van a végén…
Mariann örül annak, hogy Gyöngyös egy kisváros, mert a térképe könnyen fejben tartható, habár az sem lenne baj, ha akkora lenne, mint New York, mert akkor az eddigieknél sokkal nagyobb alakzatokat is meg tudna rajzolni. Panaszra így sincs oka, hiszen tavaly év végén nagyon belelendült, több alkotása is született. Már alig várta, hogy learassák a földeket, volt, hogy hetente kétszer is rajzolt.
– Bringázni sokkal jobban szeretek, csak azért futok, hogy a formákat megrajzoljam. Futva készült az absztrakt karácsonyfa mellett, a 2022-es évszám és a „No war” felirat, egy csiga, vagy épp a covid idején egy óriási fecskendőstű, valamint emléket állítottam a századik alkotásomnak is.
Mariann nem csak magának okoz örömet a különös rajzaival. Egyre többen keresik meg azzal a kéréssel, hogy születésnapra, névnapra, karácsonyra vagy húsvétra, esetleg anyák napjára vagy Valentin-napra rajzoljon meg futva egy évszámot, egy nevet, egy csillagot vagy egy szívet.
– Egy szintén GPS-rajzolós ismerősöm azt mondta egyszer, hogy galamb van a fejemben.
Sokáig nem értettem, hogy ezt miért mondta. Kicsit meg is döbbentem, mert nem a galamb a legokosabb madár. Csupán évekkel később, egy masnis ajándékdoboz megrajzolása után értettem meg, hogy mire gondolt.
A Mikulásra szánt rajz készítésekor már esteledett, ráadásul előtte már túl voltam egy alkotáson, így nem igazán éreztem magamban az erőt. A fáradtság ellenére elsőre megfutottam az ajándékdobozt. Hogy hogyan sikerülhetett?
Úgy, hogy mindvégig láttam magamat felülről, madártávlatból, mintha egy drónnal néztem volna azt, amit csinálok. Ez a kép sem előtte, és azóta sem jelent meg a fejemben. Elképzelésem sincs, hogy kellene ezt a galambot újra visszahozni.
Mariann az eddig elkészült 129 GPS-rajzáért összesen 830 kilométert kerékpározott és futott. Ez a távolság azonban csupán nettó érték, mert a legtöbb rajzot többször is letekeri vagy lefutja.
A Duna Televízióban vágóként dolgozó gyöngyösi lány már négy GPS-animációval is büszkélkedhet, és szeretne még egyet, ami egy tátogó oroszlánfejet ábrázol majd. És, ha minden jól megy hamarosan születik egy újabb animáció is, mert Mariann arra is rájött, hogyan lehetne megmozdítani a Skála Kópé lábát. Ahogyan Horvátországban a kecske, úgy az első animációként megszülető kutya is a véletlen műve.
Mariann-nak két terve is volt egy kutya-rajzhoz, de nem tudott dönteni, hogy melyiket is válassza, ezért beillesztette őket egy vágóprogramba… és láss csodát, a kutya megmozdult. Ez volt az első megelevenített navigációs rajza, ezután meglódult az ötletekkel, így alkotott egy pisilő kutyát, egy elefántot, ami a fülét és az ormányát is lóbálja, a negyedik animációval, egy középső ujjat magasba mutató kézzel pedig a covidnak üzent.
Fotók: Holló Mariann
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
