Két éve a hegedű állt az akkor 9 éves fiam karácsonyi kívánságlistájának élén. Akkor azt gondoltam úgyis megunja, elszakadnak a húrok, túl nehéz megtanulni. Szóval csupa olyan dolgot gondoltam, amivel nem is értek egyet.
Így végül megkapta a vágyott hangszert.
Most 11 éves. Kiderült, hogy zenei tehetség és nemrég a brácsa hangjába is beleszeretett. Számolgatni kezdte a zsebpénzét, de az saját hangszerre nagyon kevés. Úgyhogy kitalálta, hogy karácsonyi minikoncertet ad és a felajánlásokból összegyűjti, ami még hiányzik.
Kőszegi Mariann írása.
Szerintem a gyerekek pontosan tudják, mire van szükségük. Kicsiként ezt meg is mutatják, ki is mondják. Aztán sokuknak elmagyarázzuk, hogy miért nincs annak értelme, ami érdekli őket, és miért kellene inkább a tanulásra figyelniük, vagy bármi másra, amit szülőként hasznosabbnak tartunk. Közben könnyű elsiklani afelett, hogy épp miben bontakozik ki a tehetségük. Én is majdnem így jártam, pedig pontosan tudom, mennyire érdemes figyelni a jelekre.
Minden gyermek művész. Csak aztán történik az élet, elfelejtődnek a vágyak, az álmok, és fiókban landolnak a tehetségek.
Fél évig kérte, hogy keressek neki tanárt
Hamar kiderült, milyen gyorsan ráérez V. egy-egy hangszerre. Egy éve azzal állt elő, hogy már zongorázni is szeretne. Nemrég Éva megmutatta neki, mit gyakorol éppen brácsán. V. kipróbálta, és azonnal beleszeretett. Azóta szerinte semminek sincs olyan szép hangja, mint a brácsának. Ugyanazzal a vágyakozó nézéssel és elszántsággal kéri, hogy brácsán tanulhasson, mint két éve, amikor hegedűt kért.
Amikor kevés a zsebpénz
Sok olyan vállalkozóval dolgozom, aki már egészen fiatalon félretette az álmait, és azért jön hozzám, hogy visszataláljon önmagához, a kreatív energiáihoz. Ilyenkor azt is keressük, mire vágyott gyerekkorában, mit csinált volna órákon át, ha hagyják. Sokszor elsőre már nem is emlékszik. Aztán egyszer csak előjön egy emlék, és vele együtt a felismerés, hogy mindig is erre vágyott és olyankor a vállalkozása is könnyebben irányba áll, néha az egész közös munkánkban fordulópontot hoz mindez.
Ezért is érint meg ennyire, amikor megtapasztalom, hogy egy gyerek még tényleg pontosan tudja, mit szeretne, és azon töri a fejét, hogyan valósíthatná meg, ahelyett, hogy megállapítaná, neki ez nem megy. V. kiszámolta, mennyi hiányzik a brácsához, aztán előállt a koncert ötletével. Egészen kicsi kora óta arra biztatom, hogy keresse a váratlan lehetőségeket. Mert szerintem a csodák léteznek, ha teszünk értük.
Szeretném, ha felnőttként is ilyen magától értetődő lenne számára, hogy ha valamire igazán vágyik, érdemes megtennie az első lépést. A többi úgyis alakul magától. Most azzal tudok ebben segíteni neki, hogy komolyan veszem az ötletét és megvalósítjuk ezt az újabb karácsonyi álmot.
Egy zongorás termet kerestem
A legnagyobb csoda mégis az volt, hogy összekötöttek a Hang-erőd zeneoktatási program megálmodójával. Rögtön meghallgatta V. játékát, és V. lehetőséget kapott arra, hogy bekerüljön a programba, gyerekkoncerteken játsszon, és támogatást kapjon az alapítványtól.
Én azon a vasárnap délelőttön még csak egy zongorás termet kerestem egy családias decemberi minikoncentre. Arra garantáltan nem számítottam, hogy egy ilyen kis lépés ilyen csodás, új lehetőséget hoz majd az életünkbe.
Nagyon szeretném, ha összegyűlne a pénz a brácsára. Közben valami még fontosabb is történik: V. pozitív tapasztaltokat és mintát kap a világ működéséről, mások támogatásról, adásról és befogadásról, álmokról és a cselekvés fontosságáról. Csak felnőtt korában tudom majd meg, hogy ezek hová viszik el őt.
Mindenkit szeretettel várunk.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

