Barion Pixel Skip to content
Két éve hegedűt kért karácsonyra. Most koncertet ad, hogy brácsára gyűjtsön

Azt hittem, megunja a hegedűt. Most koncertet szervezünk

Két éve a hegedű állt az akkor 9 éves fiam karácsonyi kívánságlistájának élén. Akkor azt gondoltam úgyis megunja, elszakadnak a húrok, túl nehéz megtanulni. Szóval csupa olyan dolgot gondoltam, amivel nem is értek egyet.
Így végül megkapta a vágyott hangszert.
Most 11 éves. Kiderült, hogy zenei tehetség és nemrég a brácsa hangjába is beleszeretett. Számolgatni kezdte a zsebpénzét, de az saját hangszerre nagyon kevés. Úgyhogy kitalálta, hogy karácsonyi minikoncertet ad és a felajánlásokból összegyűjti, ami még hiányzik.

Kőszegi Mariann írása.

Szerintem a gyerekek pontosan tudják, mire van szükségük. Kicsiként ezt meg is mutatják, ki is mondják. Aztán sokuknak elmagyarázzuk, hogy miért nincs annak értelme, ami érdekli őket, és miért kellene inkább a tanulásra figyelniük, vagy bármi másra, amit szülőként hasznosabbnak tartunk. Közben könnyű elsiklani afelett, hogy épp miben bontakozik ki a tehetségük. Én is majdnem így jártam, pedig pontosan tudom, mennyire érdemes figyelni a jelekre.

Minden gyermek művész. Csak aztán történik az élet, elfelejtődnek a vágyak, az álmok, és fiókban landolnak a tehetségek.

Fél évig kérte, hogy keressek neki tanárt

Végül V. megkapta a hegedűt azon a karácsonyon, és nagyon boldog volt. Próbálgatta így-úgy, de sehogyan sem jöttek ki azok a hangokat, amiket várt. A következő fél évet azzal töltöttük, hogy kétségbeesetten kérte, találjak tanárt, mert muszáj megtanulnia hegedülni. Akkor hasított belém, hogy hónapokig nem vettem komolyan őt.
 
Keresni kezdtem és rátaláltam Kovács Évára, a Cordus Zenei Műhely létrehozójára. Nála csodásabb, türelmesebb, érzékenyebb zenetanára nem lehetne a gyermeknek. Éva megértéssel kezeli a specialitását, érti a nyelvét és úgy óvja azt a varázsvilágot, amit V.-nek a zene ad, hogy csak csodálni tudom érte. Igazi terápia a heti egy óra, amit együtt töltenek. Még több kellene belőle.

Hamar kiderült, milyen gyorsan ráérez V. egy-egy hangszerre. Egy éve azzal állt elő, hogy már zongorázni is szeretne. Nemrég Éva megmutatta neki, mit gyakorol éppen brácsán. V. kipróbálta, és azonnal beleszeretett. Azóta szerinte semminek sincs olyan szép hangja, mint a brácsának. Ugyanazzal a vágyakozó nézéssel és elszántsággal kéri, hogy brácsán tanulhasson, mint két éve, amikor hegedűt kért.

Amikor kevés a zsebpénz

Számolgatja a zsebpénzét, nézi mennyi kellene még a hangszerhez, de sehogyan sem jönnek ki a számok. De ő nem az a típus, aki feladja. Gyűjtögető típus és tudja, hogy sok kicsi sokra megy.
 
Jött az ötlet, hogy mi lenne, ha tartana egy karácsonyi koncertet, aminek a célja, hogy a szabadon választott felajánlásokból összegyűjtse a pénzt a brácsára és hogy Évával több időt tölthessenek a felkészüléssel.

Sok olyan vállalkozóval dolgozom, aki már egészen fiatalon félretette az álmait, és azért jön hozzám, hogy visszataláljon önmagához, a kreatív energiáihoz. Ilyenkor azt is keressük, mire vágyott gyerekkorában, mit csinált volna órákon át, ha hagyják. Sokszor elsőre már nem is emlékszik. Aztán egyszer csak előjön egy emlék, és vele együtt a felismerés, hogy mindig is erre vágyott és olyankor a vállalkozása is könnyebben irányba áll, néha az egész közös munkánkban fordulópontot hoz mindez.

Ezért is érint meg ennyire, amikor megtapasztalom, hogy egy gyerek még tényleg pontosan tudja, mit szeretne, és azon töri a fejét, hogyan valósíthatná meg, ahelyett, hogy megállapítaná, neki ez nem megy. V. kiszámolta, mennyi hiányzik a brácsához, aztán előállt a koncert ötletével. Egészen kicsi kora óta arra biztatom, hogy keresse a váratlan lehetőségeket. Mert szerintem a csodák léteznek, ha teszünk értük. 

Szeretném, ha felnőttként is ilyen magától értetődő lenne számára, hogy ha valamire igazán vágyik, érdemes megtennie az első lépést. A többi úgyis alakul magától. Most azzal tudok ebben segíteni neki, hogy komolyan veszem az ötletét és megvalósítjuk ezt az újabb karácsonyi álmot.

Egy zongorás termet kerestem

A történetet először a Facebook oldalamon osztottam meg. Nagyon sokan írták, hogy szeretnének jönni a koncertre, pedig még dátumunk és helyszínünk sem volt. Így aztán kitettem a posztot női vállalkozói csoportokba is, hátha valaki tud egy helyet, ahol zongora is van.
 
Már sokszor megtapasztaltam, mekkora erő van a női vállalkozói közösségekben. Most pár óra alatt öt-hat konkrét helyszínfelajánlást kaptam, ketten a brácsa beszerzéséhez is felajánlották a segítségüket, és megszámlálhatatlan elérhetőséget küldtek.

A legnagyobb csoda mégis az volt, hogy összekötöttek a Hang-erőd zeneoktatási program megálmodójával. Rögtön meghallgatta V. játékát, és V. lehetőséget kapott arra, hogy bekerüljön a programba, gyerekkoncerteken játsszon, és támogatást kapjon az alapítványtól.

Én azon a vasárnap délelőttön még csak egy zongorás termet kerestem egy családias decemberi minikoncentre. Arra garantáltan nem számítottam, hogy egy ilyen kis lépés ilyen csodás, új lehetőséget hoz majd az életünkbe.

Nagyon szeretném, ha összegyűlne a pénz a brácsára. Közben valami még fontosabb is történik: V. pozitív tapasztaltokat és mintát kap a világ működéséről, mások támogatásról, adásról és befogadásról, álmokról és a cselekvés fontosságáról. Csak felnőtt korában tudom majd meg, hogy ezek hová viszik el őt.

Szóval most egy karácsonyi mini koncertet szervezünk. Lassan kiderül, hogy hol és decemberben mikor.
Mindenkit szeretettel várunk.

Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva