Barion Pixel Skip to content
könyv - Fábián Évi - fotóalbum

„15 éve még azt reméltem, hogy nem lesz szükség több ilyen könyvre. De sajnos igenis kell” – Fábián Évi fotóalbuma nőkről, a nőkért

Fábián Évi 2007-ben indított el Nők Magyarországon című könyvsorozatát, amely idén harmadik kötetéhez érkezett: hogy mennyire feminista ez a munka és miben változott tizenöt év alatt a nők hazai helyzete, arról is beszélgettünk újabb, 88 nő portréját bemutató könyvének kapcsán.

Amikor a második könyv elkészült, biztos volt benne, hogy nem lesz harmadik – sőt, egy időre még a fényképezőgépet is szögre akasztotta.

– Ez egy rettenetesen feszült és idegőrlő munka amellett, hogy nagyon jó és igazán szeretem is. A fotózáson kívül mindent én szervezek le, én vagyok a producer és a könyvkiadó. Kicsit rámegy az ember minden alkalommal, de ezt minden alkotó tudja.

A második könyvet 2012-ben fotóztam, de csak 2014-ben jelent meg anyagi okokból. 2014-től 2020-ig aztán egyáltalán nem fotóztam, hivatásszerűen kertészkedtem, Keleti Éva asszisztense voltam és asztalos is lettem. 2020 őszén keresett meg Bán András, aki akkor a Műcsarnok kurátora volt. Mayer Mariannal készítettek elő egy kiállítást „Kik vagyunk – fotográfiák képzőművészekről” címmel.

Azt kérdezte, vannak-e képeim az első két kötetből képzőművészekről. Mondtam, hogy mennyi van, ő pedig azt mondta, jó, de több kellene – emlékszik vissza Évi arra a beszélgetésre, amely elindította a harmadik kötet elkészítésének útján. A kiállítás kedvéért kezdett új portréalanyok keresésébe, a folyamat közben pedig olyan flow-t érzett, amit már rég nem. Tudta, hogy jöhet a harmadik könyv, de annak elkészültét nem könnyítette meg a koronavírus.

könyv - Fábián Évi - fotóalbum
Fábián Évi és Horváth Zsuzsanna a könyv alkotói

 

Társadalmi jelentősége is van a kötetnek

Évi saját maga sosem nevezte feminista munkának a könyvsorozatot: igaz, már 2001-ben német szakon feminista nyelvészetből írta diplomamunkáját.

– Nyilván van egy kattanásom ezügyben.

Azt gondolom, sem anyagilag, sem társadalmilag nem olyan megbecsültek a nők Magyarországon, mint a férfiak. Én sosem tettem rá ezt a bélyeget, viszont nagyon gyakran megkaptam. Férfiak legyintettek, hogy ez egy feminista könyv, anélkül, hogy belenéztek volna. Volt, hogy elmagyaráztam nekik, volt, hogy nem, de most már nem érdekel.

Valószínűleg ez egy feminista munka, de a magyar nyelvben annyira negatív ennek a szónak a csengése, pedig nincs benne semmi rossz, sőt, abszolút pozitív dolgok vannak benne – mesélte Évi a Női váltónak, hozzátéve: nagyon sok portréalbum van a világon, ő viszont olyat akart, amelyben a nők csakis saját értékteremtő tevékenységük alapján jelennek meg, nem azért, mert szépek vagy valaki múzsái, feleségei vagy szeretői. 

– Most is ez a motiváció, illetve sok alapítvány vezető szereplői is megjelennek a könyvben, ez ad egy társadalmi jelentőséget is neki – árulta el a harmadik kötetről, melyben a fotókért ő felel a szövegeket pedig Horváth Zsuzsanna írta.

könyv - Fábián Évi - fotóalbum
Karikó Katalin

 

Most is szükség van egy ilyen könyvre

A nők helyzetéről azt gondolja, egészen biztosan változott valamiben, ha másért nem is, a Metoo mozgalom miatt, vagy mert elmondhatjuk azt is, hogy köztársasági elnökünk nő, nagyon sok területen viszont úgy érzi, a tíz-húsz éve fennálló egyenlőtlenségek maradtak továbbra is dominánsak.

– Tizenöt éve még azt reméltem, hogy nem lesz szükség több ilyen könyvre, felesleges, de sajnos igenis kell.

Fel kell emelnünk a hangunkat a nők mellett, rá kell világítani arra, hogy nincs azonos bérezés, hogy még mindig az anya viszi a háztartást és a nők nem kapnak megfelelő társadalmi elismerést munkájukért.

Ezért indokolt egy újabb ilyen könyve – fogalmazott Évi.

könyv - Fábián Évi - fotóalbum
Koncz Zsuzsa

 

– Ha egy nő teljesítményéről van szó, akkor még mindig elhangzik, hogy de nézd, milyen frizurája van, vagy hogy milyen ruha van rajta. Esetleg beszólnak neki a parlamentben, hogy „kislány, tartsa meg a véleményét”, míg egy férfival ezt nem teszik meg.

A férfiaknál nem a külsőségeket nézik, hanem a teljesítményt, a nőknél viszont a nőiség is plusz tényező. Miért van rajta nadrágkosztüm, miért öltözik férfinak, ha meg ruha van rajta, miért öltözik ténsasszonynak. Miért rövid a haja, miért hosszú a haja, miért hord fülbevalót, ilyet vagy olyat? A férfiaknál a karóra kérdése jelent meg egyedül, de az inkább a pénzről szól.

Azt senki nem mondja, hogy rég volt fodrásznál és a haja rálóg a fülére – sorolja a fotográfus azokat a körülményeket, amelyek miatt érdemes a női egyenjogúság tényével foglalkozni.

Harmadik könyvében továbbra is saját területén nagy eredményt elérő nőket mutat be, időseket és fiatalokat egyaránt – a 91 éves Keleti Ágnest is fotózta a harmadik albumba. Olyanok is bekerültek a kötetbe, akikről tíz éve még nem gondolta volna, hogy fontos társadalmi szerepük lesz – itt kiemelte Munk Veronikát, aki az Indexet elhagyva a Telex egyik vezéralakjává vált.

Fábián Évi - fotóalbum
Keleti Ágnes

 

Elveszett számára a fotózás lényege

Arról is kérdeztük Évit, miért hagyott fel évekre a fotózással. Mint elmondta, a második kötet 2014-es megjelenése előtt két évvel költözött Berlinbe, a váltásnak közéleti és magánéleti okai egyaránt voltak. Ott egészen másba fogott, mint amit addig fotózás terén csinált: családokat fényképezett egy cég megbízásából.

– Azt gondoltam, szakmám van, nyelveket tudok, sima ügy lesz. Nem lett az. Minden nap kaptam egy Excel-táblázatot, egy-kettő-három családot kellett fotózni. Idáig még jó, de megvolt a lista, hogy tizenöt álló, tizenöt fekvő kép, gyerek anyuval, apuval, tesóval, nyuszival, kutyával.

Rettenetesen egysíkú és idegőrlő munkának bizonyult, a fotózás szépségét, egyediségét, a pillanat megragadásának vágyát sikerül kiirtani belőlem. Nem hibáztatok senkit, én csináltam magamnak azzal, hogy vállaltam.

Ahogy felmondtam annál a cégnél, letettem a kamerát, úgy voltam vele, hogy nincs új mondanivalóm, mást akarok csinálni – meséli.

könyv - Fábián Évi - fotóalbum
L. Ritók Nóra

 

2016 nyarán hazaköltözött, egy cégnél kertészként kezdett el dolgozni, majd kitanulta az asztalos szakmát, illetve jött a felkérés Keleti Évától – a fotózás világába évtizedek után visszatérő fényképésznek segített a digitális fotózás világában eligazodni. 2020-ig így legfeljebb saját családját fényképezte, nem érezte, hogy tudna valamit mesélni, hozzátenni a világhoz azzal, amit alkotni tud, és arra sem látott esélyt, hogy fotóriporterként el tudjon helyezkedni.

– A magyar sajtó átalakult, sokkal kevesebb fotóriportert tud eltartani, sok újságíró ráadásul maga fotóz, egyesek nagyon ügyesen. A magazinok egy-két fotóssal dolgoznak, én pedig ki is estem a napi hírgyártásból és családos lettem. Már nem is akartam mindenhol ott lenni, fotózni, a prioritások megváltoztak. Már nem volt szempont, hogy este tizenegykor terepen legyek, az élet megváltozott, én pedig részben alkalmazkodom – emlékszik vissza erre az időszakra.

Jóga gazolás közben, flow a fafelület csiszolásakor

A kertészkedés és az asztalosság a kétkezi munka varázsát hozta meg: az előbbi ráadásul szinte meditatív tevékenység volt Évi számára.

– Amikor a bokor alól kapartam ki a gazt, mindig azt mondtam, hogy jógázok. Én nem tudom elképzelni magamról azt, hogy elmenjek egy jógastúdióba és ott magamba szálljak, nekem ez nem megy, de a kertészkedés ilyen tevékenység. Irodába beülni nem akartam, ez adta magát.

Egy ismerősöm keresett besegítő embereket, nyilván a hierarchia alján voltam, de beálltam egy ideig – mondta Évi, akit a fa és a bútorok pedig mindig is érdekeltek, az asztalosságra így talált rá. Miután sok ismerőse bútorait ő rakta össze, sőt, saját konyhát is készített magának, a Facebook dobta fel egy ingyenes esti képzés lehetőségét, amire lecsapott.

– Nagyon klassz emberekkel találkoztam, akik többnyire olyanok voltak, mint én: negyvenes-ötvenesek, akik nyitottak és az életük szempontjából egy elágazáshoz érkeztek. Kétkezi munkát végeztünk, tanultunk.  Az asztalosságban megvan a csiszolás monotonitása, ami ugyanígy meditatív tevékenység – mondja Évi, aki fatáskákat készít a garázsukból lecsípett műhelyében. Ezt a tevékenységet megtartja kedvtelésnek – kisebb fotós megbízatások azért időnként megtalálják, most pedig a véletlen úgy hozta, hogy a tanításba ismét belekóstolt.

könyv - Fábián Évi - fotóalbum
Ekler Luca

 

– A pénz mindig kihívás. Ha a könyvvel kapcsolatos kiadásokat szembe állítom a bevétellel, amit támogatóktól és szponzoroktól kaptam, akkor az elmúlt két évben havi 21 ezer forintot kerestem vele, de akkor a benzint még nem számoltam.

Nem is ezért csináltam meg, hanem azért, mert fontos az üzenete mindenki számára. Gyerekeknek is, lányoknak és fiúknak egyaránt. A lányoknak azért, mert láthatják, mi minden lehet belőlük, a fiúknak pedig azért, mert ők is láthatják, mi minden lehet a lányokból. Nincs lehetetlen.

A könyvben szerepel egy űrkutató is – hiszen nincs olyan, hogy fiúszakma, lányszakma. A nők képesek mindenre: ne a társadalom határozza meg, hogy mi lehet valakiből, ne legyen határ. Egy lány is mondhassa, hogy focizni akar: az is oké. Lazuljunk egy kicsit – foglalja össze a kötet célját Évi, aki most már azt mondja, lesz negyedik kötet is. A fejében formálódik is már egy névsor azokról, akiket szívesen fényképezne le egy újabb könyvbe.

A könyv ITT elérhető.

Fotók: Fábián Évi

Kiemelt kép: Horváth Zsuzsanna

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

 

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely