Vagyok, aki vagyok. Vörös hajú karrier-tanácsadó, aki introvertáltakat mentorál, bölcs idézeteket gyűjt, online képzési anyagokat és teszteket készít, négylábú személyi edzője van, és a képregény rajzolás rejtelmeit fedezi fel.
„Vagyok, amilyen vagyok, és amilyen vagyok, az csodálatos.” (Sarah Ban Breathnach)
Van, aki már az általános iskolában tudja milyen hivatást, szakmát választ. Én nem tartoztam közéjük. Folyamatos útkeresés jellemzett. A külső szemlélő számára ez nem volt látványos, mert csendes, befelé élő alkat, más szóval introvertált típus vagyok. Gyerekkoromban nagyon tetszettek a piramisokról, múmiákról, egyiptomi ásatásokról szóló könyvek, filmek. A régészetet nagyon izgalmasnak találtam, amíg meg nem néztem egy magyar ásatásról szóló dokumentumfilmet. Rájöttem, hogy számomra unalmas lenne órákig, napokig, sőt hetekig kislapáttal és ecsettel tisztogatni a talajt egy törött cserépdarabért.
Agrár után HR
Végül a családi hagyományokat követve agrártudományi egyetemre mentem, ahol a talajmikrobiológia, pontosabban a foszfátoldó mikroorganizmusok megismerésébe ástam bele magam. Ennek a témának köszönhettem egy 3 hónapos osztrák kutatói ösztöndíjat is, ahol megtapasztalhattam milyen egy jól felszerelt laboratóriumban dolgozni, amire itthon esélyem sem volt.
A karrierváltásomhoz az is hozzájárult, hogy introvertált, csendes típusként nem az erősségem a „small talk”, azaz a csevegés semmitmondó dolgokról, valamint az érdekből történő kapcsolatépítés, illetve kapcsolattartás. Márpedig a kutatások finanszírozásához a lobbizás elengedhetetlen. Tudom, sok más szakmában is így van. Én azonban csak tenni szerettem volna a dolgomat becsülettel, a tőlem telhető legjobban.
Az új, HR-es szakmai életem felépítéséhez egy multinacionális kozmetikai cég biztosított lehetőséget. HR-es másoddiplomámat is munka mellett szereztem, részt vettem külsős tréneri, belsős coach és egyéb készségfejlesztő képzéseken. Egyre jobban elmélyedtem a helyi és régiós tréningek, fejlesztési és képzési programok izgalmas világában.
Nemcsak háttérfeladatokat láttam el, hanem időről időre ledobtam az introvertáltként oly kedvelt „láthatatlanná tévő köpenyemet”, lelkesen vetettem bele magamat az egyéni és csoportos képzések kialakításába és megtartásába. Átfogó tapasztalatot gyűjtöttem a multis létről, és bevallom könnyebben képviseltem mások érdekeit, mint a sajátomat.
Karrier, de hogyan?
Nyolc tartalmas év után az útkeresésem az asztal másik oldalán folytatódott. A céges oldalról átkerültem a tanácsadói oldalra. Először egy családias magyar tulajdonú személyzeti tanácsadó, majd egy nemzetközi direkt kereséssel (fejvadászattal) foglalkozó cég munkatársaként segítettem az aktív és passzív álláskeresőket.
Megismerkedtem az outplacement (gondoskodó létszámleépítés) fogalmával, tartottam egyéni és csoportos karriertanácsadási és álláskeresési programokat vezetőknek, beosztott adminisztratív, értékesítési, marketing, pénzügyi, IT, HR valamint logisztika, mérnöki területen és gyártásban dolgozó fizikai munkatársaknak.
Az extrovertált világ nagy hangsúlyt helyez a külsőségekre, a látszatra. Megtanultam alkalmazkodni hozzá, de nem éreztem jól magam ettől.
A teljesítményértékelő beszélgetéseken pedig időről időre felmerült, hogy:
- beszéljek többet, mondjam el az ötleteimet, a véleményemet a megbeszéléseken,
- ne legyek olyan távolságtartó, legyek jobb csapatjátékos,
- kevésbé merüljek el a részletekben, osszam be jobban az időmet.
Fő a biztonság!
Természetesen akcióterveket készítettem, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Hát, nem mindig sikerült.
Ma már tudom, hogy introvertált alkatként
- a minőségi, tartalmas beszélgetéseket részesítem előnyben, tehát a szócséplésben gazdag megbeszéléseken inkább túlélő üzemmódba kapcsolok;
- csapatjátékos vagyok, csak más a stílusom és az egész napos szocializáció leszívja az energiámat, magányos tevékenységre van szükségem, hogy feltöltődjem;
- erősségem az információk felkutatása, összegyűjtése, és fontos elemeznem (megemésztenem) az adatokat, mielőtt döntök vagy megosztom a véleményemet másokkal.
Az introvertáltak jelmondata: „Fő a biztonság!”, az extrovertáltak jelmondata pedig: „Aki mer az nyer!” lehetne.
Biztonságra törekvő introvertáltként, 20 éves alkalmazotti lét után vágtam bele az ismeretlenbe, az egyéni vállalkozói életforma felfedezésébe.
Hálás vagyok szeretteimnek, barátaimnak, munkatársaimnak, ügyfeleimnek, vállalkozó nőtársaimnak, akik gyakran tartottak tükröt nekem és így segítettek felismerni, miként ötvözhetem a tengerbiológiai és a régészeti érdeklődésemet. (Persze csak átvitt értelemben.)
A Kreatív Útkeresés Tudatosan (K.Ú.T.) egyrészt egy portál, ami segít lerombolni az introvertált személyiségtípushoz kapcsolódó mítoszokat, megtalálni a közös hangot az extrovertáltabb típusokkal. (Kutathatok, informatív cikkeket írhatok, valamint lubickolhatok az introvertált-ambivertált-extrovertált típusok tengerében.
Másrészt, példamutatással az introvertált sorstársaimat szeretném támogatni a láthatatlanná tévő köpenyük levételében, a tehetségük magabiztos prezentálásában – mind a munka világában, mind a magánéletben. (Izgalmas ásatások keretében közösen tisztogathatjuk le a tévhitek és a kishitűség porát a lélek rétegeiről, amik hozzájárulnak a pozitív önértékeléshez.)
Számomra mindennapok már nem a túlélésről és az útkeresésről, hanem a játékról és a tapasztalásról szólnak, az elvárásoknak való megfelelés elengedése, a jelen pillanat adta lehetőségek befogadása által. Az introvertált, biztonságra vágyó énem olykor-olykor szokásához híven agyal dolgokon, szorong és aggódik a jövő miatt. Ilyenkor előveszem kedvenc idézeteim egyikét, hogy emlékeztessem magam, jó úton járok:
„Az igazi tanácsadód hangja (nem követelőző, csendes, de határozott) után valami
melegség önti el a szívedet, valami felemelkedés és kitágulás, valami mélységes,
önzetlen szeretet árad szét benned és percekig tart.” (Theodor)
Kiemelt fotó és cikkbeli kép: Kiss Zita saját képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
