Másfél évvel ezelőtt indult útnak Bánhegyesy Zsuzsa családja kutyájukkal együtt egy lakókocsival, hogy felfedezzék az amerikai kontinenst. Kanadától egészen Guatemaláig csodálták meg a látnivalókat. Két nagyobb gyermeke már folyékonyan beszél angolul és spanyolul, jártak mexikói iskolába, minden nap egy új élmény számukra. Az utazást egy évre tervezték, de a kezdeti elképzeléseket mindig felülírják az új lehetőségek. Az is lehet, hogy még évekig nem térnek vissza Magyarországra.
Bánhegyesy Zsuzsa és férje, Molnár Attila éppen a házukat építették, amikor a harmadik gyermekükkel otthon lévő édesanya elkezdett arról ábrándozni, mennyire jó lenne lakókocsival körbejárni Amerikát.
Zsuzsa gyerekkorában sokat kirándult és utazott a szüleivel, később felnőttként is járta a világot, és egy-egy nehezebb munkanap végén az utazási emlékeiből merített erőt.
Az első gyermek születését követő időszak nagyon nehéz volt. A szülés alatt fellépő komplikációk miatt Zsuzsa sokat aggódott a babáért, nehezen élte meg az első hónapokat. Édesanyja ebben az időszakban ültetett bogarat a fülébe, és próbált kiutat mutatni a „paramamiságból”: az egyik nyaralásuk után mesélte el Zsuzsának, hogy találkoztak egy nagy, francia, világjáró családdal Dél-Amerikában, akik nagyon boldogok választott életmódjukban.
Zsuzsa ezután követni kezdte Facebookon a László Family Adventures-t , akik San Franciscóból lementek egészen Nicaraguáig egy pickup camperrel (ami kisebb egy lakókocsinál) és négy gyerekkel.
– Izgatottan olvastam a beszámolókat. Engem az észak-amerikai térség érdekelt leginkább, Kanadától a Yucatán-félszigetig szerettem volna elmenni. Ekkor még csak egy 5 éves álom volt ez a fejemben, hiszen az építkezés kellős közepén jártunk, és az zökkentett ki a mindennapokból, hogy erről álmodoztam.
– Aztán a születésnapomra útikönyveket kaptam a férjemtől Kanadáról és a Karib-térségről, innentől még jobban dolgozott bennem az utazás iránti vágy. Kerestük a lehetőségeket, hogyan lehetne elindulni, de a covid és egyéb más dolgok hátráltattak minket, mesélt Bánhegyesy Zsuzsa a kezdetekről.
Végül 2022-ben kelt útra a család. Ekkor épült fel az új házuk, amit egy évre kiadtak bérlőknek, a belőle származó bevétel fedezte az utazás egy részét. Egy kisebb lakást is eladtak, mert számukra mindennél fontosabbá vált, hogy együtt átélhessék a kalandot, ami egy életre szóló élmény mindannyiuknak.
Első lépésként Zsuzsa férje, Attila elutazott az USA-ba, hogy megvegye a lakókocsit, amit felvitt egészen Kanadáig. Montrealban tárolta el, majd hazarepült. Egy hónap múlva Zsuzsa és Attila útnak indult a három gyerekkel és kutyájukkal. Utazási élményeikről Towacross címmel vezetnek blogot.
Zsuzsa számításba vette az egészségügyi kockázatokat, utánanézett, hol milyen ellátás érhető el. Nagyon fontos volt számára, hogy legkisebb gyermekük megkapja a kötelező védőoltásokat, aki az indulás pillanatában még csak 10 hónapos volt, de a két nagyobb is csak 5 és 7 éves. Összeválogatták az útipatikát, és felkészültek arra is, hova kell fordulniuk betegség esetén.
Az első állomás Kanada volt.
– Én azért szerettem volna odamenni, hogy Kanada természeti csodáit megnézhessük. Gyönyörű, hihetetlenül vad. Van, hogy az ember megy egy napig, és semmilyen ember által alkotott tárgyat nem lát, még egy villanyoszlopot sem. Ez valami fantasztikus. A gazdag állatvilág és növényvilág is hihetetlen. Az emberek pedig nagyon nyitottak, kedvesek, barátságosak.
Zsuzsáék mindig előre utánanéznek annak, hogy egy újabb térségben mik a látnivalók. Felnőttként is sokat tanulnak a bejárt tájak állat- és növényvilágáról, kultúrájáról.
Útjuk során testközelből láttak már nagyvadakat, medvét, prérifarkast, bölényeket, krokodilt, bálnát, óriás teknősöket, ráját.
Kanada után az USA következett, és nem hagyták ki Alaszkát sem, ahová az utolsó pillanatban sikerült belépni és körülnézni, mielőtt a téli időjárás miatt lezárták volna a kempingeket.
– Nagyjából van egy útiterv a fejünkben. Észak-Amerikában, Kanadában és az USA-ban elég fejlett a kempingezési infrastruktúra, rengeteg kemping van, vannak kempinghálózatok, és ezen felül léteznek olyan applikációk, ahol szálláshelyet kínálnak lakókocsiknak.
– Például van egy olyan program, ahol éves tagsági díjat kell befizetni, és cserében farmokon, templomudvaron, egyéb helyeken lehet egy-egy éjszakát eltölteni. Meg lehet látogatni a farmot, megnézni mit termelnek, vagy milyen állatot tartanak. Rengeteg ilyen farmon jártunk, koktélbárnál is aludtunk egyszer. Egy másik applikáció pedig olyan helyeket mutat, ahol ingyenesen és biztonságosan meg lehet állni.
Az újabb úti célt mindig a vízum lejárati idejéhez kell igazítani, ami az USA-ban három hónap, Mexikóban pedig hat hónap.
A család Kanada után az Egyesült Államok nyugati partján haladt végig, mielőtt beléptek volna Mexikóba: következett Las Vegas, a Grand Canyon, Death Valley, majd a Kaliforniai-félszigetről léptek át Közép-Amerikába.
Arra is figyelniük kellett, hogy a nagyobb gyerekek haladjanak a tanulással. A legidősebb már kijárta otthon az első osztályt, igaz, a covid miatt több hónapot otthonról tanult, így Zsuzsának volt rutinja abban, hogyan tanítsa a gyerekeket.
– Az első tanév végén repültünk el, ekkor kértünk a legnagyobb gyermekemnek egyéni tanrendet. Nem akartam nyáron megszakítani vele az írástanulást, hogy aztán szeptemberben nagyobb feladat legyen belőle.
– A magyar könyvet, a helyesírás könyvet meg a matematikát hoztuk el, és azzal haladtunk. A második tanév végén haza kellett volna menni osztályozó vizsgát tenni, de még maradni akartunk. Végül felfüggesztést kértünk magyarországi tanulmányaikra, és beírattuk iskolába őket itt, Mexikóban.
A két nagyobb gyerek gyorsan megtanult folyékonyan angolul és spanyolul, így a következő tanévet, amikor a középső gyermekük első osztályos lett, már úgy tervezték, hogy a gyerekek szeptembertől tudjanak iskolába járni, szintén Mexikóban.
Már a tanév első három hónapja is rengeteget jelentett, és nemcsak a tanulás, hanem a közösségi élmények miatt is.
A mexikóiak befogadóak, mindenbe bevonták a magyar gyerekeket, akik barátokat szereztek, és magukba szívták a latin kultúrát. Az ottani emberek szeretik megélni a pillanatokat, így a tanárok együtt ünnepeltek a születésnapos gyerekekkel, akiknek a családja is bement az iskolába, édességet vittek, és együtt püfölték a magasra lógatott piñata-t.
Emellett viszont Mexikóban elvárják, hogy a diákok uniformist viseljenek, a sportruházatuk is egységes. A tanítás reggel fél nyolckor kezdődik és délután kettőig tart, közben pedig egy nagy szünetük van, tíz órakor, mert ott nem szokás az ebéd, hiszen a mexikóiak fő étkezése tíz órára esik.
– A mi gyerekeink olyan iskolába jártak, ahol a fél nap angolul zajlott, a fél nap meg spanyolul. De volt digitális táblájuk, applikáción keresztül kapták a házi feladatot, az elsősöknek is tartottak számítástechnika órát, és minden hétfőn volt egy ceremónia, ami az adott heti ünnepségeket foglalta össze.
– Erre az alkalomra a gyerekek készültek egy projekttel, elénekelték a mexikói himnuszt, a tartományi himnuszt és az iskola himnuszát. Kicsit katonai ceremónia volt, de nagyon érdekes.
A család átutazott a déli oldalon Guatemalába és Belize-be is, mind a két ország pozitív csalódás volt a számukra.
Guatemalában az emberek visszafogottabbak, félénkebbek, mint Mexikóban, kevésbé nyitottak. Zsuzsáék számára meglepő volt, hogy milyen színvonalas szolgáltatásokat lehet kapni az országban. A nemzeti parkok is gyönyörűen rendbe vannak téve, nincs szemét, az illemhelyek tiszták, és angolul is rengeteg helyen beszélnek.
Érdekesség, hogy mindent angolszász mértékegységben mérnek, kivéve a távolságot, mert azt kilóméterben adják meg. Az állatvilág a dzsungel miatt másabb, mint Mexikóban, így az sok újdonságot tartogatott számukra.
Eleinte a család ki akarta hagyni Belize-t, mert azt olvasták róla, hogy nagyon drága és veszélyes, végül az utolsó pillanatban módosították a terveiket, és nem bánták meg. Belize-ben az angolszász kultúra érződik, az angol a hivatalos nyelv, a táblák is olyanok az út mellett, mint amiket az USA-ban lehet látni.
Bár szegényebb házakat láttak a belize-i településeken, mindnek rendezett volt a portája, nem volt szemét, az emberek pedig kedvesek voltak. Ebben a két országban összesen két hónapot töltött a család különböző szálláshelyeken. A lakókocsit a szűk utak miatt ide nem vitték magukkal, az Mexikóban parkolt az utazás idején.
– Amikor visszatértünk Mexikóba, és újra elfoglaltuk a lakókocsit, a gyerekek nagyon örültek, hogy ismét ott vagyunk, hiányzott nekik. Amikor nekiindultunk Amerikának, az volt a legnehezebb, hogy a gyerekeknek hiányoztak a barátaik, a nagyszüleik, a megszokott helyük és a játékaik.
– Én az éjszakáktól féltem, hiszen egy légtérben vagyunk mindannyian, és ha a legkisebb felsír, a többiek is meghallják. De szerencsére nem zavarják egymást, olyan fáradtak, mire vége van az esti mesének, hogy mindenki alszik reggelig.
– Sokkal élménydúsabbak a hétköznapok, mint otthon. Van egy napi rutin. Főzni szoktunk, ritkán megyünk étterembe, mert drága mulatság egy-egy ilyen alkalom. A főzés elvisz pár órát, de még ha egy helyben is állunk, akkor is van városnézés vagy valamilyen kirándulás, amiben elfáradunk. Én töltődöm belőle, mert rengeteg új dolgot látunk. A gyerekeknek is jó.
A család gondolkodik rajta, hogy hosszabb időre letelepednek külföldön. A körutazásukat meghosszabbították. Eredetileg egy évre tervezték, de a házuk bérlői is szerettek volna még maradni, és ők is túlságosan élvezik az utazást ahhoz, hogy haza akarjanak menni. Ráadásul Mexikóban, ahol jelenleg tartózkodnak, olcsóbb az élet, mint Magyarországon. A terveik a lehetőségektől függően változnak.
Mindig alkalmazkodni kell, ez volt az elmúlt másfél év egyik legnagyobb tanítása is számukra, hiszen sok váratlan helyzetet kellett megoldaniuk.
– Az én személyiségemen és a gyerekekén is sokat változtat ez a rengeteg élmény. A kultúrák megismerése elfogadóbbá tette őket és engem is. Mivel egy csomó váratlan helyzetbe belekerültünk az utazás miatt, és sok problémát meg kellett oldani, mára már mindent másképp közelítünk meg.
– Ez engem nagyon feltölt. Nagyon nehéz, mikor az ember otthon van egy pici babával, vagy a munka és a háztartás közötti egyensúlyt próbálja megtartani. Az, hogy megyünk és új emberekkel találkozunk, új kultúrákat ismerünk meg, az állatvilágot a saját élőhelyén látjuk, az fantasztikusan feltölt, több energiám van, így a gyerekeknek is többet tudok adni. Annyira más, hogy ők is tapasztalati úton, sokkal mélyebben élik át, amit a tankönyvekből tanulnának.
Zsuzsának az emberekbe vetett bizalmát is visszaadta ez az utazás, mert minden országban azt élték meg, hogy a helyi lakosok segítő kezet nyújtanak nekik, megszerelik a lerobbant autójukat, felajánlják a farmjukat, hogy ott töltsék az éjszakát és mindenhol segítenek, ha útba igazítást kérnek.
– Ebben a tanévben még szeretnénk kirándulgatni, aztán a következő tanévtől valahol megállunk, és visszatérünk a normális kerékvágásba, de ezt még nem tudjuk, hogy hol, hogyan. Most a következő úti célunkra fókuszálunk, és meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Fotók: Bánhegyesy Zsuzsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
