Mautner Zsófia, a Chili és Vanília bloggere szerint nincs azzal semmi baj, ha egy nő egyáltalán nem főz, bár szerinte sokaknak csak egy kis sikerélmény hiányzik. Ehhez konkrét receptet is ad, s elárulja azt is, min bukik meg sok induló gasztroblogger.
– A pannonhalmi ART Pikniken beszélgetünk, ahová egy vasárnapi csevegésre érkeztél vendégként – ahogy mondtad –, „főzésből jössz és főzni mész vissza.” Ez azt jelenti, hogy klasszikus hétvégi ebédeket készítesz? Egyáltalán, szét tudod még választani, hogy magánemberként vagy munkából főzöl?
– Nem nagyon, mert gyakorlatilag non-stop főzök… Csak az változik, mit és hogyan mutatok meg: az Instagramra általában hangulatok, érzések, apró morzsák kerülnek fel – egy-egy érdekes alapanyag, ötlet, inspiráció, trükk, lelőhely –, míg a blogra csak olyan konkrét receptek, amelyekkel kapcsolatban biztos vagyok, hogy sokan el fogják, el tudják készíteni.
– A fentiekből azt gondolom, előfordul néha, hogy egyszerűen nincs kedved főzni, és kell egy kis szünet, egy kis „konyha-detox”…
– Talán hihetetlen, de olyan nincs, hogy nincs kedvem főzni! Legfeljebb olyan, hogy túl fáradt vagyok hozzá. Az sem fordul elő soha, hogy ne lenne ötletem, sőt, abból sokkal több van, mint amit meg tudok valósítani. Onnan tudom, hogy nincs nagy baj, hogyha valami miatt 3-4 napig nem főzök, akkor már viszket a tenyerem, és elvonási tüneteim vannak.
A megoldás: 5 biztos recept
– A fodrászom nem reprezentatív felmérése szerint a nők fele egyáltalán nem főz, és nemcsak a fiatalok, hanem a negyvenes-ötvenes korosztály sem. Ez elszomorít téged?
– Valahol igen, nekem is sok olyan ismerősöm van, főleg értelmiségi nők, akik kéztördelve vallják be, hogy nem szeretnek főzni. Közben meg vallom, hogy nincs azzal semmi baj, ha valaki nem főz, és nem a konyhában tud kiteljesedni. Ez teljesen oké, viszont azt gondolom, hogy sokuknak egyszerűen csak egy kis sikerélményre lenne szüksége, hogy ez megváltozzon. Ehhez van azonban megoldási kulcsom: minden nőnek kellene, hogy legyen a tarsolyában öt olyan alaprecept, amit jól tud elkészíteni.
– Hagyományos kedvencekre, népszerű, tradicionális ételekre gondolsz?
– Tudjon főzni egy jó krémlevest, ami finom és szépen tálalható, elkészíteni egy tökéletes salátaöntetet, és egy jó sült csirkét, vagy más „vasárnapi” sültet. Kell még egy sült zöldségköret, amit elég betolni a sütőbe, nem kell a tűzhely mögött állni miatta, és mondjuk egy lisztmentes csokitorta. Ezek mind jól variálható ételek – a sült zöldségek például elkészíthetők más-más fűszerezéssel, feldobhatók rájuk morzsolt mozzarellával –, és sok sikerélményt adhatnak. Nem kell túlgondolni a dolgot, az a fontos, hogy mindenki megtalálja a maga komfortzónáját a konyhában.
Az étel híd az emberek között
– Aki nem főz, az sokkal többet veszít, mint a házi koszt, például azt a jó érzést, amit a főzés általi gondoskodás, a közös családi étkezések adnak. A te specialitásodnak számító egzotikus, például közel-keleti konyháknál ez nagyon hangsúlyos, nem?
– Valóban, bár ez itthon is megvan, csak ott nagyobbak a családok és mások az együttélési formák, sok generáció él együtt. A hagyományos hétvégi ebédeknek azonban nálunk is komoly hagyománya van. A közös családi asztalnak én nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok, azért is, mert a mi családunkban is minden a terített asztal körül történik, nagy beszélgetések, nagy bejelentések. Ma, amikor a kütyümánia mindent felülír, az étkezőasztal lehet az az egyetlen hely – persze ez döntés kérdése –, ahol nem a telefonját bámulja mindenki, hanem a családtagok beszélgetnek egymással.
– Nemcsak a családokban igaz, hogy az étel híd az emberek között…
– Nem, ez mindenhol működik, én már számos alkalommal megtapasztaltam ennek az erejét. Főztem együtt például Magyarországon letelepedett, harmadik világbeli családokkal és roma nőkkel, és mindig az jött ki belőle, hogyha egy konyhában elkezdesz főzni és ételekről beszélgetni valakivel, akkor lerövidül az az út, ami a kapcsolódáshoz vezet, ledőlnek a korlátok. Az ételek mögött ugyanis rengeteg minden van, a kultúrától az emlékekig, a nemzeti identitástól az intellektuális, hedonista rétegig.
Változott a fókusz
– Az elsők között indítottál itthon gasztroblogot, ma pedig már elveszik az ember, annyi van belőlük, ráadásul egyre több platformon. Szerinted jó ez a jelenség, vagy éppen ellenkezőleg?
– A klasszikus gasztroblog, mint műfaj, megszűnt, ma már két másodperc alatt felhívhatja magára a figyelmet bárki. Én azt vallom, virágozzék ezer virág, mindenki találja meg a maga közönségét! Azoknak, akik hozzám fordulnak ebben a témában tanácsért, azt szoktam mondani, hogy ez egy remek stílusgyakorlat lehet saját magadnak, hogy megtaláld a saját hangodat és azt a területet, ami a legjobban érdekel a gasztronómián belül. És persze, hogy rájöjj, valóban a főzés és annak öröme vonz-e, vagy a szereplés, gasztronómia körüli „felhő”. Azt szoktam javasolni, egy éven át ossz meg minden héten három posztot, három receptet, tedd bele az ehhez szükséges időt, energiát, munkát. Nagyon sokszor pár hónap után elhal a dolog, mert kiderül, hogy az illetőnek nincs valódi mondanivalója, ihlete, motivációja.
– A veled egy időben, a „hőskorban” indult gasztrobloggerek és blogok egy része eltűnt a süllyesztőben, nyomulnak az utódok, miközben te változatlanul népszerű vagy. Mi a titok?
– Egyrészt a lelkesedésem és az érdeklődésem, mindig lesznek új témák, amik fellelkesítenek. Tizenöt év alatt, amióta gasztronómiával foglalkozom, változott a fókuszom. Egyre inkább érdekelnek például a hagyományok, kutatom a régi recepteket, tradíciókat, de a szezonális és a pazarlásmentes főzés is a szívügyemmé vált.
– Végezetül: milyen ételek jelentik neked az igazi őszt, mivel nyitod otthon a szezont?
– Hát…elsősorban a sólet, egy remek családi recept alapján, számomra mély érzelmi töltete van. Aztán a selymes, forró szilvakrémleves, amely igazi, zamatos átmenet a két évszak között, és az ázsiai fűszerezésű szilva chutney ropogós sült kacsával vagy libával.
Fotók: Csibi Szilvia, Chili és Vanília blog
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is!
