A Női váltó vállalkozói klub következő eseményén Nagy Veronika pop-up kiállításával is találkozhattok: a festőművész, akit a természet ihlet akvarellképek megfestésére, egyedi útjáról, az alkalmazott grafika és a festészet egymást kiegészítő mivoltáról és termékeny karanténnapjairól is mesélt a Női váltónak.
Nagy Veronika már tizenhárom évesen tudta, hogy művészettel szeretne foglalkozni, de amikor azt a tanácsot kapta szüleitől: válasszon inkább olyan hivatást, amiből meg is lehet élni, megfogadta azt. Nemzetközi kommunikáció szakon végzett, de a főiskola után azonnal beült két rajziskola padjába is, hogy mégiscsak a művészetből töltekezhessen.
Szülés után még egy multicéghez ment vissza dolgozni, azonban hamarosan meghozta azt a döntést, hogy irodai munka helyett az alkalmazott grafika és a festészet kell, hogy mindennapjait kitöltse.
A grafikusi munka is lehet katartikus
A művészet és Veronika sosem engedték el egymás kezét: általánosban rajz szakkörön, gimnáziumban önképzőköri keretek közt rajzolt, ahogyan otthon is rendszeresen tette ezt.
– Választhattam volna már akkor is művészeti szakgimnáziumot, de szóba sem került a dolog, nem voltam lázadó kamasz – mondja Vera, amikor arról kérdezem, vajon ma könnyebben hozná-e meg a döntést arról, hogy rögtön művészeti pályát válasszon.
– Talán ma egyszerűbb már megélni a művészetből az online lehetőségek és a globalizáció miatt is, de persze már akkor is voltak grafikusok. Gyerekként ezt én még nem láttam át.
Ma a festészet mellett, vállalkozóként alkalmazott művészettel, azaz grafikával is foglalkozik, amit nem érez megalkuvásnak.
– Ez is művészet és ebben is van katarzisélmény: nagy öröm, ha az ügyfél örül, és ha kerek egésznek érzem a végén azt, amit létrehoztam. Persze egy gyógyszercég honlapjának megtervezése kevésbé izgalmas feladat, mint egy kézműves termék csomagolásának létrehozása, de nem mondom, hogy ezt nem szeretném csinálni, és nem is érzem megalkuvásnak – mondja a grafikáról, amit ezáltal művészetnek tart, főleg azokban az esetekben, amelyekben manuális munkával is járó részfeladatokat tud elvégezni.
– Régen megfestették a cégtáblákat, sok mindent befotóztak, ma már mindent a számítógépen csinálunk.
Volt egy tanárom, aki régivágású grafikusként ezeket a technikákat részesítette előnyben: a diákjaitól kapott egy képet, amin egy sírkő szerepelt, rajta a manualitás felirattal.
Én azért mégis ebbe az irányba szeretek inkább menni. Van, amikor bele lehet tenni egy kézzel készített akvarellfestményt is a munkába, de van, amikor ennek nincs meg a helye – mondta Nagy Veronika a Női váltónak.
Művészete sokszor inspirálja is az ilyen jellegű feladatokban, erre a legtöbbször a kis magyar vállalkozásoktól kapott megbízásai kapcsán nyílik lehetősége.
A kiégés a kreatív szakmában sem kerül el
A kiégés ugyanakkor a kreatív feladatok ellenére sem kerülte el Veronikát, aki havonta 2-3 projektet vállalt csak ugyan, mégis nehéz helyzetbe került idén tavasszal.
– Sokszor kérdezik, mennyi időbe került egy logót megtervezni. Van, hogy egy hétig csak gondolkodom rajta: ha megvan az alapötlet, akkor akár egy-két nap alatt is elkészül. Egy arculattervezés is azért két hét, mert egy hétig tart az, amíg kitalálom, milyen koncepciót tervezek.
Minden kreatív így dolgozik: ha van egy csapat, az felgyorsítja a folyamatot, ott van ötletelés, de egyedül hosszabb a munka – avatta be a Női váltó olvasóit a grafikus festőművész.
Veronika elmondta: a KATA megszűnésével került nehéz helyzetbe: döntenie kellett, és ő előre menekült, megtartotta vállalkozását, de mellette ott volt két éve vásárolt, folyamatosan felújítást igénylő otthonuk és saját honlapjának megújítása is.
– Két-három projektet vállaltam emellett egy hónapra, aztán tavaszra oda jutottam, hogy csak ültem a gép előtt. Egy barátnőm kérdezte meg, hány projektem is van, azt feleltem: kettő. Ő hozzátette, meg a honlapod, és a ház.
A futó projekteket akkor még befejeztem és aztán szünetet tartottam, egy hétig csak festettem, mert az nagyon tölt.
Ez sokat segített.Művésztelepre mentem, ott nem volt család sem, csak a festészetre koncentráltam és rájöttem arra, hogy meg kell találnom a helyét az életemben, ami csak akkor lehetséges, ha több pénz folyik be belőle.
Ehhez több kiállítás kell, hogy megjelenhessek, amelyeken ugyanakkor új képeket kell mutatnom – avatott be Veronika a nehézségekbe.
Munkamódszeréről elárulta: ha benne van egy kép, az szinte feszíti, ilyenkor akár este tízkor is nekilát a festésnek és éjjel egyig, kettőig alkot.
– Próbálom úgy intézni, hogy péntekenként, hétvégente ezzel tudjak foglalkozni. A Covid nagyon jó időszak volt, mert grafikusi munkám nem volt: egyetlen festményre volt megrendelésem.
A gyerekek ugyan otthon voltak, tanulni kellett velük, de ezzel megvoltunk délelőtt, egyig elvégeztük a házimunkát, háromtól pedig festettem. Két családdal voltunk úgymond kommunában, a gyerekek a szabadban játszottak, én pedig mellettük festettem.
Idilli és termékeny időszak volt ez még azzal is, hogy abban az időszakban nem nagyon volt jövedelmem – de nem is mentünk sehova, így kiadásaink is kisebbek voltak – nosztalgiázott Nagy Veronika.
Azok sem mind élnek meg csak festészetből, akik a csúcson vannak
Arra tehát, hogy fessen, testének-lelkének egyaránt szüksége van, de úgy gondolja, nem fog a későbbiekben sem lemondani a grafikusi megbízatásokról. Az is örömet szerez neki, amikor sikerül megvalósítania valamit – akár úgy is, hogy ügyfele szavakkal nem tudta megfogalmazni, mire vágyna, ő mégis rájött.
Van erre egy módszere, beszélgetés során intuitíven jön rá arra, mi lesz az, amivel igazán elégedetté tudja tenni megrendelőjét. Emellett szívesen vesz részt magyar vállalkozások munkájában, örül a sikereiknek, jó érzéssel tölti el, hogy ezekhez ő is hozzájárulhatott.
Festőművészként munkáját nem teszi könnyűvé, hogy a drágulást nap mint nap tapasztalja, amikor alapanyagokat szerez be: azt mondja, leginkább az Olaszországból vásárolt papír drágult, melyre akvarelljeit festi.
Ez kétszeresébe kerül ma a korábbi árnak, de a festékek is drágultak. Részben ezért is nehéz ma megélni Magyarországon a művészetből, és e téren nem érez hatalmas különbségeket a férfi és a női alkotók helyzete közt.
– Sokan vannak, akik tanítanak vagy egyéb bevételi forrásuk van, és azt is látom, hogy ma már nem éri meg kizárólag Magyarországban gondolkodni.
Az online térben is jelen kell lenni, de önmagában az sem elég. Megélni a művészetből csak azok tudnak, akik nagyon a csúcson vannak, de ők sem mindannyian. Épp ezért én nem is gondolom, hogy rossz döntést hoztam azzal, hogy nem lettem rögtön művész: van egy vállalkozói szemléletem is, ami időnként elengedhetetlen – vélekedik Nagy Veronika.
Ha szívesen megismerkednél Veronikával és a képeivel, érdekel egy támogató, megtartó közösség, karrierváltáson gondolkodsz, várunk a szeptember 27-i Női Váltó Vállalkozói Klubba!
Fotó: Nagy Veronika
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
