Barion Pixel Skip to content
nehezített gyermekáldás,

A nehezített gyermekáldásról beszélni sem könnyű

Számtalan cikk, interjú, beszámoló jelenik meg a termékenységi problémákról, itt nálunk a Női váltón is, hiszen mind gyakoribb, hogy egy pár életébe nem érkezik meg könnyen a baba. Az érintettek testi-lelki fájdalmát mégis titkolózás övezi. De miért akkora tabu az, ha nehezen megy a családalapítás? 

Nemrég egy könyvbemutatón volt alkalom személyesen beszélgetni a nehezített gyermekáldásról. A babád útja hozzád című könyv 30 őszinte történetet tartalmaz arról, miféle nehézségek kísérik ezt az élethelyzetet. A szerző, Varga Katalin, maga is lombikos anyuka (erről itt olvasható az írása), aki egykori érintettként és mentálhigiénés szakemberként kíséri és segíti a hozzá forduló nőket, párokat.

A szerző sok pozitív visszajelzést kapott a megjelenés óta, és ezek szinte mindegyike arról szól, hogy az általa bemutatott történeteknek feloldozó hatása van, könyve egyfajta virtuális sorstársi közösséget kínál az érintetteknek. Éppen ezért, a járvány „szünetében” szervezett októberi könyvbemutatót kötetlen beszélgetéssel kötötte egybe, ahova az érintettek mellett hozzátartozókat, ismerősöket is hívtak.

A tehermegosztás segít

Háver-Varga Mariann, a Jazzy rádió műsorvezetőjének kérdéseire válaszolva az est első felében Varga Katalin mesélt a „meddőség” lélektanáról. Szerinte mindamellett, hogy a sorstársakat egy nagy közös vágy – az anyává válás vágya – köti össze, történeteik és nehézségeik egyediek, amelyeket a szakembernek nem szabad, az érintetteknek pedig nem érdemes egymáshoz hasonlítgatni. Amikor egy zárt programban összegyűlik 10-12 nő, mégis azt lehet tapasztalni, hogy mindenki ugyanazt érzi, miközben mindenki nagy alázattal, empátiával hallgatja társai történetét, sokszor azt is érezve, saját problémája eltörpül a másiké mellett. Gyakran éppen ez a „tehermegosztás” vezet a lelki megkönnyebbüléshez.

Ebben a lelki munkában nemcsak az számít eredménynek, ha megérkezik a várt gyermek, hanem az is, ha az ember felszabadul, a stressz és a félelmek eloszlanak – mert sok esetben így becsatlakozhat a baba is. Teljesen egyedi, hogy ehhez kinek mennyi belső munkára van szüksége. A mentálhigiéné az ’itt és most’-tal dolgozik, felismerésekhez és saját megoldásokhoz segítheti hozzá az érintettet.

Nagyon fontos az érzelmi őszinteség: nem muszáj mindent feltárni a segítőnek, de amit megosztunk vele, azt őszintén ki kell mondani. Sokan attól félnek, hogy a lelki munka során olyasmi derülhet ki róluk, amitől megijednek, amivel nem akarnak foglalkozni, vagy ami kellemetlen. A mentálhigiénés beszélgetéseknek azonban nem célja és feladata például a transzgenerációs történetek pszichológiai feldolgozása. Ugyanakkor, ha a konzultációkon előkerül a terhelt családi örökség, már az arról való beszélgetés, a segítőtől kapott nézőpontváltás, egy kis átkeretezés is feloldozó hatású lehet. Ha pedig mélyebb, komolyabb segítség szükséges, kineziológus vagy pszichológus behívására is van lehetőség.

A lélek nagyon összetett „szerkezet”. Foglalkozni kell például azzal, ha egy leendő apukának alkoholista volt a saját apja, és emiatt rossz emlékei, lelki, fizikai sérülései vannak; vagy ha egy leendő anyuka anyasebeket hordoz magában, akár a saját menstruációs történetével kapcsolatban. A termékenységi problémák azonban ritkán vezethetők vissza egy konkrét okra, sőt önmagában a görcsös kutatómunka is gátolhatja lelki, és ezen keresztül fizikai értelemben is a továbblépést.

Nem csak a baba lehet siker 

A könyvbemutatón szóba került az is, hogy vajon feltétlenül a gyermekáldás jelenti-e a sikert. Sokszor megtörténik, hogy valaki már csak az elengedésre vágyik, és pont ez jelenti a megoldást, ilyenkor kopogtat a baba. De akad példa arra is, hogy a teher alóli feloldozás a gyermek nélkül élet elfogadását hozza magával, s bár nem ez volta a segítő kapcsolat fókuszában, a saját ráébredés után végül ez lesz az eredménye.

Több, a történetét leíró nő is megszólalt a beszélgetésen. Elmondták, milyen nagy segítség volt számukra, hogy nehéz élethelyzetükben megértő fülekre, szívekre találtak, illetve a csoportprogramban sorstársakkal is találkozhattak, mert így tudtak újra önmagukhoz is kapcsolódni. Arról már megoszlottak a vélemények, hogy ebből a szempontból mennyire támogató az egészségügy. Az egyik anyuka kiemelte, hogy őt mindig csak a következő lépésről tájékoztatták az orvosok, pedig nagyobb biztonságérzetet adott volna neki, ha rutintalanul bekerülő szereplőként átfogóbb és – legalább az elején – részletesebb információkhoz jut. Ha valaki elveszettnek, bizonytalannak érzi magát egy ismeretlen helyzetben, az félelmet, stresszt okozhat, ami lélektanilag van rossz hatással rá, az pedig kihat a fizikai testre – így máris ördögi körben találja magát. Amikor a nő megtermékenyülő és a férfi megtermékenyítő képessége kérdőjeleződik meg, amikor már egy kis sikertelenség is megingathatja az önbizalmukat, és ráadásul „futószalagra” kerül életük legtermészetesebbnek hitt, intim szakasza, akkor érdemes lelki segítséget is kérni.

Egy másik anyuka arról számolt be, hogy ő azért nem akart csoporthoz csatlakozni, mert borzalmas gondolatai támadtak a terhes nők láttán, és nem merte volna ezeket mások előtt kimondani, szégyellte magát érzései miatt. Neki arra volt szüksége, hogy a legbizalmasabb segítőjével oszthassa meg ezeket az amúgy mélységesen emberi rémképeket.
Volt, aki azt mesélte, számára terápiás hatással bírt, hogy megírhatta a történetét, és sajnálja, hogy nem talált ilyen segítő könyvet, amikor neki volt rá nagy szüksége. Az ő története a könyvben még azzal zárul, hogy bár a baba még nincs úton, mégis rátalált a lelki békére. Ő ebben a baba nélküli békés várakozásban kifejezetten segítő szándékkal írta le saját történetét. Ezen a beszélgetős esten pedig már 12 hetes várandósan vett részt, és nagy örömmel, meghatottsággal fogadta, amikor Katka az ő történetéből olvasott fel egy kis részletet:

„Ami a legtöbbet könnyített a szívemen, az az volt, hogy sikerült leválasztani magamról a problémát. A Kuckó előtt nem tudtam úgy tekinteni a termékenységre, mint amire rajtam kívül álló okok is hatnak. Magamat okoltam. Mindig saját magamat tartottam a problémának, és azzal sem voltam tisztában, milyen is vagyok én a probléma nélkül.”

A segítő munkatapasztalata, hogy ez is közös érzés: akadt olvasó, akire saját bevallása szerint ez a kis bekezdés is gyógyító hatással bírt. Fontos, hogy ki vagyok én a problémám nélkül?

Egy másik nő pedig úgy vállalta a részvételt a beszélgetős esten, hogy – bár az ő története sem kerekedett még ki a könyv oldalain, és utána még igénybe vett egyéni segítséget is –, mostanra két-három héttel a szülés előtt, szép formás hasával adott erőt az est vendégeinek.

Még mindig szégyen a nehezített gyermekáldás…

Az est moderált része után a vendégek is kérdeztek, hozzászóltak. Az egyik hölgy például elmondta, hogy nála még nem is aktuális a gyermekvállalás, mégis érdekli a téma. A meghirdetett eseménynél ugyanakkor nem jelezte a részvételi szándékát, nehogy mások lássák, hova jön, és ezért mondjuk találgatni kezdjenek vele kapcsolatban.

Vajon miért ekkora tabu az, ha egy párnak nehezebben megy a gyermekáldás, a családalapítás? Az az egyöntetű válasz született, hogy szégyenként éljük meg ezt. Ilyenkor sajnos a családtagjaink, barátaink, ismerőseink sem mindig tudnak jókor jót mondani – és amilyen érzelmi hullámvasúton ülünk, sokszor valójában nem is lehet. Az is biztos, hogy aki nincs ebben az élethelyzetben, nem tudja átérezni, mit élnek meg az érintettek, min mennek keresztül.

Szóval hiába születik sok cikk a meddőség és a nehezített gyermekáldás témájában, az egyén szintjén továbbra is tabu ez a téma. Pedig milyen jó lenne erre is ugyanolyan természetesen nézni, mint ahogy mondjuk egy vakbélműtétre! Mert, ugye, az sem ciki… Ezt a természetességet pedig nyílt, őszinte, hiteles, hozzáértő és empatikus kommunikációval lehet elérni.

„Kinek mi köze van ahhoz, hogy szültem-e ma már?” – érkezett egy újabb hozzászólás a beszélgetés végén, hiszen nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogy az anyagi támogatás, az elismerés a gyerekkel együtt érkezik, mintegy „azért jár”. Ezen a ponton abban egyeztek meg a beszélgetés résztvevői, hogy bár nem érdemes átcsúszni politizálásba, de ez is összefügghet a fent említett tabusítással. Mert nemcsak egyénileg, saját magunkkal szemben, valamint családi és baráti körben, hanem társadalmi szinten is elvárásoknak vagyunk kitéve.

Az önismereti munka éppen arra ad lehetőséget, hogy elvárásoktól mentesen, szabadabban és boldogabban élhessünk, és az olyan, nem materiális vágyunk, mint a gyermekvállalás, ne célunk, hanem inkább az életutunk hozadéka, ajándéka lehessen.

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely