„A berlini konyhámban ültem, amikor felmerült az ötlet: olyan szervezetre van szükség Magyarországon, ami méltó, diszkrimináció- és akadálymentes, magas minőségű továbbképzésekkel és munkahelyekkel támogatja a fogyatékossággal élő fiatalokat.” Pásztor Sára olyan jövőt szeretne teremteni a JAMBA elhivatott csapatával, ahol a munkaerőpiaci esélyegyenlőtlenség már csak a múlté.
Pásztor Sára egyedüli magyarként került fel a 2022-es „Top 100 Women in Social Enterprise” listára, amely olyan női vezetőket ismer el, akik a társadalmi vállalkozások és innovációk terén kiemelkedő sikereket érnek el.
– Nagyon klassz érzés rajta lenni ezen a listán, hiszen olyan nőket válogatnak be, akik elhivatottan dolgoznak valamilyen társadalmi változásért.
A mi célunk, hogy egy inkluzívabb, diverzebb társadalomban élhessünk – mondja Pásztor Sára, a JAMBA Hungary alapítója.
Az év, ami megnyitotta a horizontját
A 2019 novemberében bejegyzett alapítvány vezetője már gyermekkorában is érzékeny, empatikus jellem volt, gyakran segített azoknak, akiknek nem volt hangjuk, hogy kiálljanak magukért. Tizenhat éves korában kihagyott egy évet a gimnáziumból és önkéntesként dolgozott egy olyan óvodában, ahová értelmi fogyatékos gyerekek jártak.
– Teljesen magával ragadott az a vidámság, elfogadás és kedvesség, ami a közösséget jellemezte. A sokszínűség normalizálását tapasztaltam és olyan élményekre tettem szert, amelyek megnyitották a horizontomat.
Mindez velem maradt az egyetemi felvételiig – sőt, a mai napig –, így nem volt kérdés, hogy gyógypedagógusnak szeretnék tanulni.
Pásztor Sára az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán diplomázott. Szakdolgozatát az autizmussal élő emberek körében megjelenő tehetségről írta és ez olyannyira meghatározó volt számára, hogy utána a BME kognitív idegtudomány mesterszakán is tovább képezte magát. Érdeklődési köre fókuszában ekkor az agyi plaszticitás állt, így a mesterszakon kis súlyú és koraszülött gyerekek figyelmi fejlődésének kutatásával foglalkozott a Szent Margit Kórház Fejlődésneurológiai Osztályán.
A korlátozó teret maga mögött hagyta
– Tizennyolc éves koromban elköltöztem otthonról, onnantól kezdve a munka világába is belecsöppentem. Dolgoztam iskolában, de voltak magántanítványaim, újságírói projektjeim, és különböző önkéntes munkáim is. A mesterszak utolsó évében angolt tanítottam tanulásban- és értelmileg akadályozott gyerekeknek.
Ez egy állami iskolában volt, éppen akkor, amikor a KLIK indult. Úgy éreztem, hogy ebből a korlátozó és az egyéni kibontakozást szűkítő térből kifelé szeretnék menni.
Váltottam és egy évet a Pázmány-egyetem Fejlődés-Idegtudományi Laboratóriumában dolgoztam, mint kutatási koordinátor. Zömében alváskutatással, a látópályák, és a serdülőkori agyfejlődés vizsgálatával foglalkoztam. Kirajzolódott előttem, hogy akkor lenne érdemes maradnom, ha PhD fokozatot szeretnék szerezni. Én inkább úgy döntöttem, hogy még gyakorlati tapasztalatokat szeretnék szerezni és Berlinbe költöztem – idézi fel a németországi kalandok kezdetét Pásztor Sára.
A gyógypedagógia határain túl
Berlin egy színes, vibráló, multikulturális, kreatív nagyváros – éppen ezekért a dolgokért esett rá a választása. Emellett az is fontos szempont volt, hogy német két tannyelvű gimnáziumba járt, folyékonyan beszélte a nyelvet és ismerte a kultúrát. Sőt, a német szociális és oktatási rendszer fejlettsége is nagyban belejátszott a döntésébe.
– A kinti munkahelyemen egyénileg foglalkoztam a gyerekekkel, de fantasztikus érzés volt egy működő csapattal együtt dolgozni, ahol szupervíziós alkalmak vannak és lehet egymástól tanácsokat kérni.
A német élmények hozzájárultak ahhoz, hogy kitekintgessek a gyógypedagógia határain túlra és megismerjek olyan más társadalmi szegmenseket, amik meghatározzák valakinek az életét, fejlődését, és hogy megértsek rendszerszintű összefüggéseket.
Négy ország – sok szörnyűség és jogsértés
– Aztán belefutottam egy magyarországi álláshirdetésbe, ami egy négy országos, Európai Bizottság által támogatott projektmenedzseri munkáról szólt. Sikerült felvételt nyernem és két éven át jártuk Bulgáriát, Csehországot, Angliát és Magyarországot, ahol szakembereket képeztünk és összesen 30 nagyintézményben tártunk fel fogyatékossággal élő gyermekek ellen elkövetett emberi jogi jogsértéseket, amiket aztán a legmagasabb jogérvényesítési szinteken kommunikáltunk.
Óriási falakat döngettünk egy kis csapattal. Sok szörnyűséget tapasztaltunk ezekben a nagyintézményekben, érzelmileg nagyon kimerítő volt. Bár fantasztikusan izgalmas munka volt, éreztem, hogy egy kis pihenőre és valami másra van szükségem, így visszaköltöztem Németországba.
Megfogalmaztam, hogy most már nem valami ellen, hanem valamiért szeretnék tevékenykedni. Így született meg a JAMBA ötlete.
Pásztor Sára hazaköltözve találkozott Szabó Zsófiával, aki korábban Angliában dolgozott fogyatékossággal élő emberek mentoraként. Ötvözték kettejük külföldi tapasztalatait és 2019 őszén létrehozták a JAMBA Hungary-t, hogy a fogyatékossággal élő emberek képességei, elvárásai és a nyílt munkaerőpiaci feltételek közötti szakadékot összébb szorítsák – ez a céljuk.
|
Az iskolai évek és a munka világa közötti transzfer és a munkanélküliség mindenkinek nehéz. A fogyatékossággal élő embereknek még kevesebb olyan szolgáltatás és támogatás érhető el Magyarországon, ami átsegíti őket ezen az időszakon. Az általuk elszenvedett rendszerszintű diszkrimináció gyakran oda vezet, hogy kevés a jó tapasztalatuk méltó bánásmódról. Gyakran tele vannak kudarcélménnyel, alacsonyabb az önbizalmuk, és ahogy telik az az idő, amit munkanélküliként vagy nem méltó munkával töltenek, egyre inkább távolodik versenyképességük ép társaikétól. A JAMBA azonban szeretné őket „elkapni”, amikor kijönnek az oktatási rendszerből, versenyképes tudással és képességfejlesztéssel támogatva a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedésüket. – Ahhoz, hogy fenntartható és rendszerszintű változást érjünk el, szektorközi kapcsolatokra van szükség, ezért szeretnénk együttműködni az állami és a privát szektorok szereplőivel. Erre szuper példa a legutóbbi workshop-sorozatunk, amit a Prezivel közösen fejlesztettünk: megváltozott munkaképességű szoftvertesztelőket képeztünk. Nyitott emberekre és nagy támogatási szándékra találtunk az IT szektorban, ahol nem mellesleg folyamatosan szükség van utánpótlásra, új szakemberekre. |
Odafigyelnek egymásra is
– Eleinte négyen kezdtük szuper elhivatottan, lelkesen, önkéntes alapon, ám napjainkra lett állandó csapatunk, ami kiegészül 18 önkéntessel, akik különböző szakterületeken nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget.
Büszkeség, hogy időközben magunk is inkluzív csapattá váltunk, így azt gyakorolhatjuk, amit képviselünk, mi is folyamatosan fejlődhetünk ebben. Napi szinten reflektálunk, ventilálunk, vigyázunk egymás mentális egészségére, és arra, hogy a JAMBA-n belül is partneri és erőszakmentes legyen a kommunikáció.
Ez a munka könnyen válhat érzelmileg kimerítővé, hiszen súlyos problémákkal küzdő emberekkel beszélünk nap mint nap – mutat rá az alapító, aki a kollégái mellett partnerére, testvérére, barátaira és pszichológusára is számíthat. Visszatöltekezni a velük való beszélgetéseken túl kosárlabdázással, biciklizéssel, természetjárással és olvasással szokott.
Kiemelt kép: Igor Ripak
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
