Egy anya mindent megtesz a gyermekéért. Szembeszáll bárkivel és bármivel, a poklon is átgázol ha kell. Akkor is, ha a helyzet kilátástalannak tűnik, a harc pedig szélmalomharcnak. Egy anya nem adja fel, soha. Nem adja fel Kovács Adrienn sem, aki most a közösségi médiában kér segítséget, hogy ne tudják elvenni tőle kisfiát. Kérését változtatás nélkül közreadjuk.
„Van, amikor el kell ismerni, hogy bajban vagyunk és segítséget kell kérnünk, minden lehetséges helyről – nálunk most jött el ez a pillanat, mert el akarják tőlem venni a 2 éves asztmás kisfiamat, hogy a súlyos alkohol problémákkal küzdő apjával éljen Amerikában.
Történetünk 2019-ben kezdődött, mikor New Yorkban munkát találtam, és Armi apjával, Ajittal megismerkedtem. Armi 2021-ben született.
Egy évvel később döntöttem úgy, hogy Magyarországra költözünk, miután Ajit ittas állapotban, teljesen beszámíthatatlanná vált, és úgy éreztem, a gyermekem biztonsága veszélyben van.
Több alkalommal elkapták ittas vezetés miatt, pszichológiai szakvélemény szerhasználati zavart állapított meg nála, és a munkáját is elveszítette több hónapra. Jelenleg is eljárást folytat ellene az Amerikai Orvosi Kamara.
Egy józan pillanatot kihasználva meggyőztem Ajitot, vegye meg a – csak oda szóló – repülőjegyet nekem és Arminak, vigyen ki minket a reptérre, és váljunk el békességben.
Ő is belátta, hogy ez a helyes döntés, én pedig megígértem neki, hogy nem zárom el a közös fiunktól, bármikor meglátogathatja őt Magyarországon.
Amikor fölszálltam a repülőre még úgy tűnt, megértette és elfogadta a helyzetet, később viszont fenyegetni kezdett és nem hajlott a békés megállapodásra. Bejelentette az amerikai bíróságon, hogy jogellenesen hoztam el a gyerekünket, miután kétszer meglátogatott Magyarországon, és írásban is hozzájárult ahhoz, hogy itthon éljünk (aláírta Armi magyar állandó lakcímének igénylését és személyes, írott üzenetekben is biztosított beleegyezéséről).
Sajnos a gyermekvédelmi rendszer, aminek segítséget kellene nyújtania nekünk, úgy tűnik, cserbenhagy és ellenünk fordul. Az amerikai és a magyar jogrendszer sokszor szürreálisnak tűnő labirintusában próbálok utat találni, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy megvédjem Armit.
Az első tárgyalásokat tőlünk távol, az Egyesült Államokban tartották. Ajitnak kapcsolatai, pénze és ideje is volt felkészülni, engem viszont 4 nappal az első meghallgatás előtt értesítettek WhatsApp üzenetben a helyzetről, amikor épp Ajit szüleivel nyaraltunk. Nem szerettem volna, hogy a rossz helyzet miatt a nagyszülők kimaradjanak a fiam életéből. A nyaralás kellős közepén próbáltam amerikai ügyvédet találni, de 4 nap alatt, ráadásul külföldről, ez lehetetlen.
Az első meghallgatáson (online) minden segítség nélkül vettem részt. Az ügyvédek meg sem hallgatták az érveimet, 2×30 perc alatt úgy ítéltek, hogy vissza kell vinnem a fiamat az Egyesült Államokba.
A második tárgyalásra már ügyvéddel érkeztem – a díja minden megtakarításomat felemésztette – aki azonban nem tudott érdemben képviselni, fellebbezésemet be sem nyújtotta.
Az amerikai jogrendszer automatikusan, gyorsan ítél. Én csak egy kelet-európai anya voltam a számukra, aki elvitt egy részben amerikai állampolgárt az országból.
Nem érdekelték őket a körülmények, az apa alkoholizmusa, az aláírt dokumentum, a látogatások és a sok körülmény, ami egyértelműen mutatta, hogy Ajit tudtával és beleegyezésével költöztünk. Nem érdekelte őket, ki fog róla gondoskodni, nem foglalkoztak azzal, ki védi majd meg, mikor épp az apja jelent rá veszélyt.
Anyaként nem egyezhettem bele abba, amit kértek.
Két nappal később automatikusan a TELJES felügyeleti jogot az apának ítélték, nekem még kapcsolattartási jogot sem biztosítottak. Ha én akkor vagy most elküldöm a fiamat New Yorkba, talán sosem látom viszont. Beutazni nem engednek, még arra sincs jogom, hogy találkozót kérjek a fiammal.
Biztos vagyok benne, hogy Ajit, ha lehetősége nyílik rá, beváltja a fenyegetéseit és soha többé nem láthatom a gyerekemet. “I wil make sure you will never see him. He won’t even know who his mother is. (Gondoskodom róla, hogy soha ne láthasd. Azt sem fogja tudni, ki az anyja)” – írta az apa nekem.
Melyik anya adná oda a gyermekét? Melyik anya hagyná ott a repülőtéren a 2 éves fiát, mint egy csomagot?
Magyarországon minden lehetséges helyre fordultam segítségért, mégsem találok megoldást. A magyar bíróság sem vizsgálta az okokat és a körülményeket, csak automatikusan követték az Amerikai bíróság döntését.
Az első magyar tárgyalás sokkoló volt, már csak az előzmények miatt is. Hiszen Ajit, ahogy megérkezett Magyarországra, a házunkhoz jött részegen, bemászott a kerítésen, bejött a bejárati ajtón, majd fenyegetni kezdett. Mindezt videóra vettem.
A rendőrök, akiket kihívtam, bilincsben vitték el, mert ellenállt. Másnap reggel a tárgyalásra is részegen érkezett több mint fél óra késéssel, sérült arccal. Mikor az ügyvédem ezt szóvá tette és kérte, hogy szondáztassák meg Ajitot, a bírónő annyit mondott “Jól van ügyvéd úr”, és leintette őt.
Kértük a Magyar bíróságot, hogy igazságügyi szakértő vizsgálja meg az apa alkalmasságát, ezt a kérelmünket is megtagadták.
Kértem haladékot. Kértem védelmet. Kértem közbenjárást. Egyedül hagytak.
Szükségünk van arra, hogy a hangunkat mindenki meghallja, aki segíthet.
Kérlek, osszátok meg a történetünket. Talán így eljut valakihez, aki képes és hajlandó segíteni nekünk.
Armi még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mi történik körülötte, de én, mint anya, mindent megteszek azért, hogy biztonságban tudhassam, és remélem, egy nap majd büszkén mondhatom el neki, milyen sok ember állt mellettünk, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Célom az, hogy ameddig az ügy nem tisztázódik, Armi velem maradhasson, a számára ismerős és biztonságos környezetben, mert jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a végrehajtók a jogerős ítélet miatt bármikor ránk törhetnek és elvehetik tőlem Armit, hogy állami gondozásba helyezzék, ahonnan az apja, akit alig ismer (mivel 2023 áprilisában látta utoljára), majd valamikor visszaviszi Amerikába.
Ajit jöhetett volna hozzánk bármikor.
A fiam nem beszél angolul, így sem az apja, sem az amerikai közeg nem tudná megnyugtatni akkor, amikor élete legnagyobb traumáját éli át, vagyis azt, hogy elszakítanak tőle engem, az édesanyját.
Köszönöm, hogy időt szántál a történetünkre. Minden egyes megosztás, minden szó, ami felhívja a figyelmet a helyzetünkre, közelebb visz minket ahhoz, hogy igazságot szolgáltathassunk Arminak.
HA TE VAGY EGY ISMERŐSÖD TUD SEGÍTENI AZ ALÁBBIAKBAN, AZÉRT NAGYON HÁLÁSAK LENNÉNK:
– nemzetközi jogász, aki amerikai és magyar ügyekkel is foglalkozik
– nemzetközi jogász, aki tud segíteni, ha a Hágai Bíróság elé kell vinnem az ügyet
– kapcsolat a gyámügyhöz, akik segíthetnek, hogy addig ne szakítsák el tőlem a kisfiamat, ameddig a jogi ügyek végig nem futnak, le nem zárulnak.”
Adriennt emailben érhetietek el: adrienn.kovacs1990@gmail.com
Fotók: Kovács Adrienn
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
