Eddig azt hittem, szeretem a zöld teát, de nemrég kiderült, hogy amit annak hittem, az nem az volt. Erre Rajzó-Kontor Kornélia teamester világított rá, aki Japánban, a legnagyobb mestertől tanulta a teaművészetet, és most azon dolgozik, hogy a magyarokkal is megismertesse ezt a művészeti ágat.
Nem, nem túlzás, a tradicionális japán teafogyasztás tényleg művészeti, sőt, összművészeti műfaj. Ahhoz, hogy megértsük, miért, egy kicsit meg kell ismerni azt a közeget és filozófiát, amely a teafogyasztást Japánban körülveszi – de erről majd egy kicsit később.
Kornélia egyike azon keveseknek, aki valóban tudja, milyen az igazi zöld tea. Még diákként, ösztöndíjjal került ki kétszer egy-egy évre a szigetországba, s ezen utak az egész életét megváltoztatta. Ma már félig magyarnak, félig japánnak vallja magát, a szíve már Japánban dobog, ahonnan saját bevallása szerint egy nehéz küldetéssel, a japán teaművészet megismertetésével tért haza.
– Mi, teaművészek egy olyan közegben dolgozunk, amilyenre mindenki vágyik: egy nyugodt, békés világban, a harmóniával és az egymás iránti tisztelettel a középpontban. Ezt én meg tudom teremteni, amikor a tanítványaimmal vagyok. Ha kérdezik, mi a célom, mindig azt mondom, hogy ha ez az általam megteremtett világ nem ér véget az ajtómnál, akkor tudom, hogy nem hiába kaptam ezt a feladatot az élettől – mondja Kornélia.
Megjegyzi, mára nagyon elcsépelt lett a „teaművészet” kifejezés, igazi teamesternek lenni kiváltság. Olyannyira, hogy Sen Rikyu, az első, 16. századi tea nagymester óta kizárólag az ő egyenesági leszármazottjai és az általuk ezzel a címmel felruházott emberek nevezhetik így magukat. Ma már a 16. generáció adja tovább a tudást és a címet.
Kornélia Kiotóban az egyetlen ilyen jellegű iskolában, a legrangosabb nagymestertől tanult, ahova évente mindössze 30 japán és 6-7 külföldi tanítvány kerül be, ők is meghívásos alapon.
Az elmúlt években beutazta az országot, több mint 500 bemutatót tartott, és a Magyarországi Japán Tea Egyesület – az Urasenke Teaiskola magyarországi tagozata – művészeti vezetőjeként népszerűsíti a japán teakultúrát. Tanítványai között van, aki már tíz éve vele tart, s most éppen azon kísérletezik, hogyan lehet a gyerekeknek is átadni azt a komplex tudást, amelyet a japán kicsiknek már óvodás kortól tanítanak.
Minden mozdulat számít
A tradicionális japán teázásnak szigorú szabályrendszere van, és még komolyabb, zen-alapokon nyugvó filozófia mögötte. Kornélia szerint a teaművészet, azaz chado egy komplex művészet, nagyon szép üzenettel, gyakorlása és megtapasztalása új dimenzióba helyezi az emberi kapcsolatokat és a vendéglátást.
– A teaművészet lehetőséget teremt a harmonikus, tiszteletteljes, tiszta és nyugodt légkörben történő együttlétre, minőségi idő eltöltésére egy különleges miliőjű környezetben, a lelki béke elérésére. Ezeknek egyetemes értékek megteremtésének a képessége tanulással és rengeteg gyakorlással szerezhető meg. Bár a japán teaművészetben nagyon sok a kötöttség, minden mozdulatnak pontos koreográfiája van, mégsem szabad elveszni a szabályokban.
Ha ugyanis túlságosan elmerülünk bennük, éppen a lényeget veszítjük el, amit a nagymesterünk így fogalmazott meg: „Forralj vizet, készítsd el a teát, és a vendéged jó érzéssel, békében fogyassza el!” Éppen ezért egy teaművész soha nem csinál teát saját magának.
Mi adunk, a szó legnemesebb értelmében, a teakészítés minden esetben szolgálat egy másik emberért – mondja Kornélia, miközben óvatosan kicsomagolja eredeti japán teáscsészéit, kannáját, és a tea felhabosításához használt speciális bambusz eszközt.
A tea készítésekor és felszolgálásakor minden mozdulat számít: a mozgás a kimonóban, a tea felhabosításának módja, de még az is, hogyan törli ki a vendéglátó egy speciális kendővel a csésze belsejét, mielőtt beletenné a matchát.
Egy igazi japán tea-összejövetel 3-5 órás, nagyon kötött szertartás, a közben felszolgált tízfogásos menüsorra és magára a rituáléra akár három hónapig is készül a vendéglátó, hogy minden tökéletes legyen.
Mindez a teaszobában történik, amely olyan, mint egy szentély, melyet letisztult kert vesz körül, hogy a belépőt minél kevesebb impulzus érje, s így nyitottá váljon a mély üzenetek befogadására.
– A cél, hogy olyan makulátlan teret hozzunk létre, amelybe belépve magunk mögött hagyhatjuk a hétköznapi világot. A kert, a ház és a míves teaeszközök mind szerves részei az alkotásnak, hozzájárulnak a vendég és vendéglátó közti különleges kapcsolat és megismételhetetlen pillanat megszületéséhez – mondja Kornélia. Ennek fényében már érthető, miért nem túlzás a japán teaművészetet összművészeti ágnak nevezni, hiszen egyesíti a teakészítést, a kalligráfiát, a virágrendezést, a kerámiaművészetet, a gasztronómiát, az építészetet, a kertépítést…
Mocsi enyhíti a fanyarságot
S most lássuk, mi is az a matcha tea, a japán teaszertartások főszereplője! A matcha nem más, mint a legmagasabb minőségű, porrá őrölt zöld tea. Sokan nem tudják, hogy az összes teafajta – a fekete, a zöld, a fehér – ugyanarról a növényről származik, különbség mindössze a termesztés és a feldolgozás módjában van. A japán zöld teát egyáltalán nem pörkölik, csak minimálisan gőzölik és szárítják. A matcha ebből is a legmagasabb minőségű; ami ezt a szintet nem üti meg, abból lesznek a különféle szálas zöld teák.
Amikor a kezembe fogom – mint megtudom – életem első igazi csésze zöld teáját, rögtön látom, hogy köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig annak ismertem. Sűrű és habos – pedig ez még nem is a sűrűre készített változata, azt csak rendkívül különleges alkalmakkor isszák, és azt is megválogatják, hogy kivel. A matcha tea nagyon karakteres ital, amit mindenféle ízesítés nélkül isznak.
Ellensúlyozandó a fanyarságát – különösen avatatlan vendégeknek – előtte falatnyi, tradicionális édességeket szolgálnak fel, így mire a teára kerül a sor, a vendég szája megtelik édes ízzel. Ahogy ez múlik, úgy kerül előtérbe a matcha igazi, utánozhatatlan aromája.
Így iszom én is: a „mocsi”, a kicsit gumis állagú desszert után belekortyolok a teába, amelynek komplex íze így, a gondos felkészítés után is szinte „megüt”. Nem próbálkozom a leírásával, talán csak annyit, hogy mintha a természet ezer íze benne lenne egyetlen kortyban. – A nagymesterünk azt mondta: „Nézzenek bele a csészébe, és ott van benne az egész világ!”– mondja nevetve Kornélia. Én pedig csak annyit mondok, mindenki kóstolja meg, aki teheti.
– Nem lesz könnyű, a nálunk kapható zöld teák nagy része ugyanis nem jó minőségű, sok a „gyártási hulladék”, amiért egy forintot is kár kiadni.
Azért elérhető a minőségi tea is, csak egy kicsit utána kell menni. Multik polcain például ne keressünk igazi matchát, csak speciális teázókban és online kereskedésekben – mondja Kornélia
Jobban élénkít, mint a kávé
Számítsunk arra is, hogy az igazi matcha nem olcsó: a művészek által preferált minőségű 1500 forint körül kezdődik – és ez csak az anyagára egy csészényinek. Széles persze a spektrum minőségben és árban is, de ha ennél jóval olcsóbban kínálnak nekünk egy adagot az ikonikus zöld italból, az aligha lesz minőségi.
A prémium matcha kilója nagyjából 500 ezer forint – a sűrű teának való, legmagasabb minőségű teák pedig elérik az egymillió forintos kilónkénti árat -, igaz, egy csészényi italhoz mindössze két gramm kell belőle.
Most van egyébként előkészítés alatt az a jogszabály, amely szigorú feltételekhez és minőségi követelményekhez kötné Japánban a „matcha” szó használatát – éppúgy, mint ahogy például pármai sonka néven sem árulhatnak akármit -, Kornélia mindenesetre nem bízik vakon semmilyen teában, amely már elhagyta Japánt…
A magyar teamester elmagyarázza azt is, hogy aki azt hiszi, a zöld tea – koffein híján – nem élénkít, az alaposan téved. Sőt, egyéb élénkítő hatóanyagai miatt egy csésze matcha tea élénkítő hatása megfelel több csészényi kávéénak, ami nem is csoda, hiszen a zöld tea eredetileg a szerzetesek éber tudatállapotának fenntartásához kellett, a hosszú meditációk alatt. Vannak ennél hasznosabb tulajdonságai is, a kínai orvoslás például évezredek óta használja a zöld teát, és azóta a tudomány is bebizonyította többek között a szív- és érrendszerre gyakorolt pozitív hatását és rákmegelőző tulajdonságát.
Fotó: Pomaranski Luca
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
