Davida a Női váltó egyik szerzője, de nem ezért jelentkezett a Változz velünk, Anyukám! programba. Pályázata meggyőzött minket arról, hogy az esély neki is jár. Pontosítunk: jár neki az esély! Mert Davida három gyermekkel most teljesen újrakezdi az életét. Hogy miért, azt ő maga meséli el.
Nem volt kérdés, hogy szükségem van a „Változz velünk, anyukám!” programra. Az sem volt kérdés, hogy most vagy soha, hiszen eddig szinte csak SOHA volt az életemben. Az azonban visszatartott a jelentkezéstől, hogy én is „női váltós” vagyok: vajon van jogom külsős íróként, de mégis csapattagként jelentkezni? Van jogom élni a lehetőséggel? Van jogom esélyt adni magamnak a változásra? Nagy levegőt vettem és jelentkeztem. Aztán felhívtak, mert a szerkesztőség úgy döntött, hogy segítenek. Újrakezdeni. Talán azért, mert sejtik, hogy min megyek keresztül már egy éve. Én pedig nagyon hálás vagyok a lehetőségért.
Nem a pandémia miatt kértem esélyt
Válok. 2 hónapon belül tehát teljesen új életet kell kezdenem egy másik városban, egy másik lakásban (más lakásában) 3 gyerekkel, zöld és kutya nélkül. Minden új lesz augusztustól, csak a munkám nem, mert az – hála Istennek – nem helyhez kötött. Hogy hogyan és miért lettem – szándékom ellenére – vállalkozó, azt itt tudod elolvasni. Az új élethez viszont nagyon sok erőre van szükségem.
Ha mindent összeszámolok, már 16-szor költöztem az életemben, de csak kétszer volt, hogy zokogtam is miatta. Egyszer, amikor végleg elhagytam a szülővárosomat, Demecsert, és most. Akkor 25 éves voltam, most 45. Nehéz arra gondolni, hogy 20 év elteltével kvázi újrajátszom az életemet, mégis bizakodva nézek a jövő elé.
Löketre, megerősítésre, hitre és önbizalomra azonban sokkal nagyobb szükségem van, mint valaha, hogy vidékiként utálva szeretett, szeretve utált fővárosunkban is megtaláljam a boldogságunkat. Ezért vállaltam fel, hogy mindenki elé kiállok a „Változz velünk, Anyukám!” keretében, és adok magamnak és a gyermekeimnek még egy esélyt.
Kívül-belül rendben kell lenni
Belül már egészen jól vagyok, bár egy válást, esetemben pedig kettőt… alapjáraton sem egyszerű kezelni. Most még tart a második „hivatalos szakításom”, amely önmagában már nem visel meg, sokkal inkább az előtte lévő időszak. Kaptam már érte hideget-meleget, mégis újból leírom: rendesen belebetegedtem. Nem önsajnáltatás, csak a tények felvázolása miatt jöjjön egy kis felsorolás, hogy tudd, mit okozhat, ha lelkileg nem vagy rendben:
- Autoimmun pajzsmirigybetegség (Hashimoto)
- SIBO (Kontaminált vékonybél szindróma)
- IBS (Irritábilis bél szindróma)
- Gerincideg-ciszták
- Hosszú hónapokig járásképtelenség
A házasságom viszonylag hamar megromlott és nem is volt olyan hosszú életű, mint szerettem volna. Bár többször adtunk magunknak esélyt, sőt még egy gyermeket is bevállaltam negyven fölött, a boldogító igen hamar átváltott nem-be. Ez van, nincs mit rajta szépíteni. Magamon viszont lehet, és ezzel élni is szeretnék.
Nem a szépülés a lényeg, hanem az esély, hogy újra erős lehetek
Nem a külső megújulás ténye csigáz fel, hanem az az önbizalom, amelyet általa kaphatok. Hiszen a gyerekeimnek így van rám szüksége. Ha ők nem lennének, már mindent feladtam volna, de vannak, és miattuk (is) meg akarok erősödni – lelkileg és testileg egyaránt.
Tudom, hogy sikerülni fog, és a „Változz velünk, Anyukám!” kezdeményezésének köszönhetően talán sokkal gyorsabban és könnyebben, mint azt eddig reméltem. Egyet ígérek: beszámolok nektek az útról és a változásról.
Oszd meg ezt a cikket minél több emberrel, hogy átadhassuk az üzenetet: mindig van esély, csak élni kell vele.
Kövess bennünket a Facebook– és az Instagram-oldalunkon is, ahol minden résztvevőt és átalakulásukat bemutatjuk.
Nyitókép: A szerző felvétele.
