Művésznő akcióban
Csípőre tett kézzel, elégedetten nézegetem a művemet. Én előkészítettem a vásznat, a képet majd megfesti rá az élet.Tovább →
Bölcsis beszokás – földi pokol láncfűrésszel
Az utcáról is hallani az üvöltést. Mire beérek a szobába, az ajtónál toporog, és kétségbeesetten kiabálja, hogy „anya, anya, anya”. Tovább →
Pálfi Gabriella: „Túlélünk mi mindent, Tibcsi…”
A halál szele segített nekem abban, hogy elkezdjek végre arra figyelni, ki vagyok én, hogy mit szeretnék, hogy hogyan tudnék jobban vigyázni magamra.Tovább →
Szigeti Éva: Nők, akiknek köszönöm
A láthatatlan védőháló, a lányok, asszonyok, anyukák, akik mellettem voltak, amikor kellett, a szeretetükkel emeltek át a nehézségeken. Köszönöm.Tovább →
Szeretni és szeretve lenni
Most, hogy újra látok hiányzik egy érzés, egy olyan érzés, ami a semmiből jön, de valaki felé tart. Szeretni és szeretve lenni, giccses szavakkal teleszórni a nappalit és hajnalig elmerülni a másikban. A társas lét hiányzik.Tovább →
Penészvirág
Méregzöld, keményfedeles könyvet tartok magam előtt. Először a megmentett darabok közé akarom tenni, de aztán észreveszem, hogy az egyik sarka penészes.Tovább →
Lovass Adél: Orgona ága
Hidd el, nem olyan könnyű meghalni, még akkor sem, ha a fájdalom naponta tépi cafatokra a lelkedet. Az élet valamiért ragaszkodik hozzád. Tovább →
Mile Judit: A pult mögött, avagy hol terem a legjobb barát
Néha álmodom Gabival. Álmomban mindig tud járni. Jól éreztem én ezt gyerekkoromban, valami nagyon értékes vár rám a pult mögött. A legjobb barátom.Tovább →
Gász Marianna: Az irodalomterápia közösségi ereje
Feszegettük a határokat az irodalomterápiában. Húsz nő, aki az első nap idegen volt, a hónapok alatt egy erős, támogató közösséggé vált.Tovább →
Korner Veronika Júlia: Vigyázat! Töltés alatt
Ha én családügyi miniszter lehetnék, az élettér és autó megszerzése helyett az önismeret fejlesztésére helyezném a hangsúlyt.Tovább →
Sclerosis multiplexszel az élet munkahelyen – avagy senki nem tud úgy elesni, mint én
Mintha kiléptem volna a testemből. Mai napig beleborzongok. Először csak zsibbadtam, aztán elvesztettem a kontrollt a testem felett.Tovább →
Látom a hegyeket
Lassan melegszik a levegő, világosodik, a Nap elfoglalja helyét az égbolton. Itt egészen mások a fények, mint odahaza. Összehúzom magamon a puha takarót, a harsogó zöld levelek egyre közelebb hajolva suttogják: szabad vagy!Tovább →
Támogatás
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy médiacég sem. Ez adja a szabadságunkat, hogy olyan témákat is megírhatunk, amelyről máshol nem igazán olvashatsz. Megköszönjük, ha támogatsz minket, hogy továbbra is írhassuk cikkeinket.
